Paderborni főegyházmegye

	Paderborni főegyházmegye; Erzbistum Paderborn; (Archidioecesis Paderbornensis)
	Elhelyezkedés
Ország	Németország
Területi fennhatóság	Észak-Rajna-Vesztfália keleti része
Esperesi körzetek	19
	é. sz. 51° 43′ 08″, k. h. 8° 45′ 27″51.718900°N 8.757520°E
	Statisztikai adatok
Terület	14 745 km²
	Lakosság
Teljes	4 800 000
Egyházmegyéhez tartozók	1 549 230 (32,3%)
Plébániák	689
	További jellemzők
Egyház	római katolikus
Rítus	római rítus
Jogelőd	Roman Catholic Diocese of Paderborn
Alapítás ideje	799
Alapító	III. Leó pápa
Székesegyház	Paderborni dóm
Védőszent	Szent Kilián; Szent Liborius
	Vezetése
Pápa	Ferenc
Érsek	Udo Markus Bentz
Metropolita	Udo Markus Bentz
Segédpüspök	Josef Holtkotte; Matthias König
Nyugalmazott püspök	Hans-Josef Becker ny. érsek; Hubert Berenbrinker ny. segédpüspök; Manfred Grothe ny. segédpüspök
	Térkép
	Paderborni főegyházmegye
	Honlap
	Paderborni főegyházmegye weboldala; Paderborni főegyházmegye a Catholic Hierarchy-n
	A Wikimédia Commons tartalmaz Paderborni főegyházmegye témájú médiaállományokat.

A Paderborni főegyházmegye (latinul: Archidioecesis Paderbornensis, németül: Erzbistum Paderborn) egy németországi római katolikus egyházmegye. 799-es alapításától püspökségként működött, majd 1930-ban érseki rangra emelték. Észak-Rajna-Vesztfália keleti részén fekszik, területe mintegy 14 745 km², itt több mint másfél millió katolikus hívő él. Székesegyháza a paderborni Szűz Mária, Szent Kilián és Szent Liborius Katedrális.

Jelenlegi főpásztora Hans-Josef Becker érsek.

Az érsekség suffragáneusai az Erfurti egyházmegye, a Fuldai egyházmegye és a Magdeburgi egyházmegye.

Története

A Paderborni püspökséget III. Leó pápa alapította, Nagy Károly támogatásával. Először a würtzburgi püspöknek, majd a mainzi érseknek rendelték alá. A 13. századra a kölni érsek politikai befolyása alá került, ám 1281-ben Habsburg Rudolf német királytól a püspök fejedelmi rangot kapott. A század végére a kölni érsek hatalma meggyengül, így a püspökség ténylegesen a Német-római Birodalom önálló államává vált.

A reformáció alatt az új tanok gyorsan terjedtek az egyházmegyében. Ennek oka részben, hogy a püspök, Hermann von Wied (egyben kölni érsek is) szembefordult a római pápával. A katolikus egyház tekintélyét itt is a jezsuiták állították vissza, akik előbb gimnáziumot, majd 1614-ben egyetemet is alapítottak.

1803-ban a püspökséget szekularizálták a Porosz Királyság javára. VII. Piusz pápa 1821-ben De salute animarum kezdetű bullájával rendezte az egykori Német-római Birodalom területén lévő egyházmegyék sorsát. Ebben a pápa visszaállította a püspökséget, területét a Kölni, Mindeni, Halberstadti, Mainzi, Osnabrücki és Magdeburgi egyházmegyéktől elcsatolt részekkel növelte meg. Ezzel az egyik legnagyobb német egyházmegye lett, ugyanakkor püspökséget a Kölni főegyházmegye alá rendelte. XI. Piusz pápa 1930-ban érseki rangra emelte az egyházmegyét, területét viszont csökkentette. Szuffragáneusai ekkor a Hildesheimi és a Fuldai egyházmegyék voltak. 1958-ban az Esseni egyházmegye, 1994-ben pedig a Magdeburgi egyházmegye létrehozásával csökkent tovább területe.

Az egyházmegye püspökei

Paderborn püspökei (806-1321)

(Szent) Hathumar (806-815)
(Szent) Badurad (815-862)
(Boldog) Luithard (862-887)
Biso (887-900)
I. Teodor(900-917)
Unwan (918-935)
Dudo (935-959)
Volkmar, OSB (959-983)
Rethar (983-1009)
(Boldog) Meinwerk (1009-1036)
(Boldog) Rotho, OSB (1036-1051)
(Boldog) Imad (1051-1076)
Poppo (1076-1083)
I. Henrik, von Assel (1083-1090)
II. Henrik, von Werl (1084-1127)
I. Bernát, von Oesede (1127-1160)
Evergis (1160-1178)
Siegfried (1178-1188)
II. Bernát, von Ibbenbüren (1188-1203)
III. Bernát, von Oesede (1204-1223)
Tamás Olivér, bíboros (1223-1225)
Wilbrand, von Oldenburg (1225-1228)
IV. Bernát, zur Lippe (1228-1247)
I. Simon, zur Lippe (1247-1277)
Ottó, von Rietberg (1277-1307)
I. Günther, von Schwalenberg (1307-1310)
II. Teodor, von Itter (1310-1321)

Paderborn hercegpüspökei (1321-1803)

V. Bernát, zur Lippe (1321–1341)
Baldwin, von Steinfurt (1341–1361)
III. Henrik, von Spiegel zum Desenberg, OSB, corveyi apát (1361–1380)
II. Simon, von Sternberg (1380–1389)
Rupert, von Berg, passaui püspök (1389–1394)
I. János, von Hoya (1394–1399)
Bertrando d'Arvazzano (1399–1401)
I. Vilmos, von Berg (1400–1414)
III. Dietrich, von Moers, kölni érsek (1414–1463)
III. Simon, von Lippe (1463–1498)
I. Hermann, von Hessen, kölni érsek (1498–1508)
Erik, von Braunschweig-Grubenhagen, osnabrücki és münsteri püspök (1508–1532)
Hermann, von Wied, kölni érsek (1532–1547)
Rembert, von Kerssenbrock (1547–1568)
II. János, von Hoya, osnabrücki és münsteri püspök (1568–1574)
Salentin, von Isenburg, kölni érsek (1574–1577)
IV. Henrik, von Sachsen-Lauenburg, brémai érsek és osnabrücki püspök (1577–1585) - protestáns, a pápa nem ismerte el
IV. Dietrich, von Fürstenberg (1585–1618)
I. Ferdinánd, bajor herceg, kölni érsek, hildesheimi, freisingi, münsteri és Liège-i püspök (1618–1650)
Dietrich Adolf, von Recke (1650–1661)
II. Ferdinánd, von Fürstenberg (1661–1683; also prince-bishop of Münster)
Hermann Werner, von Wolff-Metternich zur Gracht (1683–1704)
Ferenc Arnold, von Wolff-Metternich zur Gracht, münsteri püspök (1704–1718)
Kelemen Ágost, bajor herceg, pápai legátus, kölni érsek, regensburgi, hildesheimi, münsteri és osnabrücki püspök, a Német Lovagrend nagymestere (1719–1761)
Vilmos Antal, von Asseburg (1763–1782)
Frigyes Vilmos, von Westphalen, hildesheimi püspök (1782–1789)
Ferenc Egon, von Fürstenberg, hildesheimi püspök (1789–1803)

1803-tól a püspökség világi hatalma megszűnt, de a püspök egyházkormányzati feladatokat továbbra is ellátott.

Paderborn püspökei (1821-1930)

Ferenc Egon, von Fürstenberg, hildesheimi püspök (1821-1825)
Friedrich Klemens von Ledebur-Wicheln (1825-1841)
Richard Dammers (1841-1844)
Franz Drepper (1845-1855)
Konrad Martin (1856-1879). Halála után három évig a kulturkampf miatt nem neveztek ki újabb püspököt.
Franz Kaspar Drobe (1882-1891)
Hubert Theophil Simar (1891-1899)
Wilhelm Schneider (1900-1909)
Karl Joseph Schulte (1910-1920)
Caspar Klein (1920-1930)