PROFILBARU.COM

Ormányosok
	Evolúciós időszak: Középső paleocén - jelen 60–0 Ma PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N
	Afrikai elefánt (Loxodonta africana)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Afrotheria;
Rend:	Proboscidea; Illiger, 1811
Szinonimák
	Proboscidiae Gray, 1821; Probosciformes Kinman, 1994;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Ormányosok témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Ormányosok témájú kategóriát.

Az ormányosok (Proboscidea) az emlősök (Mammalia) osztályának egyik rendje.

Jelenleg már csak három élő faj tartozik az egykor nagyon fajgazdag rendbe.

Evolúciójuk

A legelső állatok, amelyek igazi ormányosoknak mondhatók a középső paleocén korszakban éltek Észak-Afrika területén. Az eddigi ismeretek szerint a legelső az Eritherium volt,^[1] ezt követte a Phosphatherium - mindkettő kis, körülbelül rókaméretű volt; a rendre jellemző ormányuk, talán hiányzott.^[2]

A paleocén hátralevő részét és az eocént kizárólag Afrikában töltötték, csak az oligocén elején léptek rá Eurázsiára. Amíg Afrikában voltak és kicsit az eurázsiai betelepedésüket követően, sokféle alakkal és mérettel kísérleteztek, mígnem megállapodtak a ma felismerhető elefántok megjelenésével. Afrikai különlegességek a Numidotheriidae, Moeritheriidae és a Barytheriidae családok képviselői, melyek inkább tapírokra és vízilovakra emlékeztetnek. Ezeket követték a négyagyarú Gomphotheriidaék, a vésőállkapcsú Amebelodontidaék, valamint a lefelé görbülő agyarú kapafogú őselefántok (Deinotheriidae). A rendnek két nagy ága fejlődött ki, az egyik a ma már teljesen kihalt Plesielephantiformes alrend - habár egyes faja megérte a pleisztocént, a csoport nem érte el Észak-Amerikát -, a másik a jóval fajgazdagabb elefántalakúak (Elephantiformes) alrendje, amelybe a mai fajok is tartoznak - ez a csoport a miocén korban behatolt Észak-Amerikába; a Gomphotheriidae család a pliocénben Dél-Amerikába is eljutott, amikor is a két amerikai kontinens összeért. A legtöbb család a pleisztocénben halt ki, egyesek a holocént is megérték, azonban az embernek a korát - legalábbis eddig -, csak az elefántfélék (Elephantidae) vészelték át.^[3]^[4]^[5]

Rendszerezés

A rendbe az alábbi 2 bazális nem és 2 alrend tartozik (az alrendekből az egyik már teljesen kihalt):^[3]^[6]^[7]

†Eritherium Gheerbrant, 2009^[8]
†Moeritherium C.W. Andrews, 1901
†Plesielephantiformes Shoshani et al., 2001
elefántalakúak (Elephantiformes) Tassy, 1988

Tudnivalók

A mai fajok a legnagyobb termetű, zömök törzsű, oszloplábú szárazföldi emlősök. A lábaikon öt ujjat viselnek, melyeknek végén kis pata található. Bőrük nagyon vastag, csaknem teljesen csupasz. Fülkagylójuk hatalmasra fejlődött. A felső metszőfogaik hatalmas agyarakká fejlődtek. Legjellegzetesebb képződményük az ormány, ahonnan a rend a nevét kapta. Ez az izmos, mozgékony fogószerv az orr külső részéből és a felső ajakból alakult ki, és nagyon fontos szerepe van az állat életében (táplálék megragadása, ivás, védekezés, társas élet stb.). Csoportosan élő állatok. A párzás után hosszú vemhességi idő következik, majd egyetlen fejlett utódot hoznak a világra, melyet az anyaállat mellállású emlőiből szoptat.^[9]^[10]

Jegyzetek

↑ Gheerbrant, E. (2009). „Paleocene emergence of elephant relatives and the rapid radiation of African ungulates”. Proceedings of the National Academy of Sciences 106 (26), 10717–10721. o. DOI:10.1073/pnas.0900251106. PMID 19549873. PMC 2705600.
↑ (1996. december 9.) „A Palaeocene proboscidean from Morocco”. Nature 383 (6595), 68–70. o. DOI:10.1038/383068a0.
↑ ^a ^b Shoshani, Jeheskel (2005). „Advances in proboscidean taxonomy & classification, anatomy & physiology, and ecology & behavior”. Quaternary International 126–128, 5–20. o. DOI:10.1016/j.quaint.2004.04.011.
↑ (2014. október 8.) „Anthracobunids from the Middle Eocene of India and Pakistan Are Stem Perissodactyls”. PLoS ONE 9 (10), e109232. o. DOI:10.1371/journal.pone.0109232. PMID 25295875. PMC 4189980.
↑ Bjorn Kurten, Elaine Anderson. Pleistocene mammals of North America - Google Books. Google Book Search (2005. május 17.). ISBN 9780231516969. Hozzáférés ideje: 2009. július 1.
↑ (2017) „Morphological and ecological diversity of Amebelodontidae (Proboscidea, Mammalia) revealed by a Miocene fossil accumulation of an upper-tuskless proboscidean”. Journal of Systematic Palaeontology 15 (8), 601–615. o. DOI:10.1080/14772019.2016.1208687.
↑ Mothé, Dimila (2016. január 12.). „The Dance of Tusks: Rediscovery of Lower Incisors in the Pan-American Proboscidean Cuvieronius hyodon Revises Incisor Evolution in Elephantimorpha”. PLOS ONE 11, e0147009. o. DOI:10.1371/journal.pone.0147009. PMID 26756209. PMC 4710528.
↑ Emmanuel Gheerbrant (2009). „Paleocene emergence of elephant relatives and the rapid radiation of African ungulates”. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 106 (26), 10717–10721. o. [2012. július 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1073/pnas.0900251106. PMID 19549873. PMC 2705600. (Hozzáférés: 2019. augusztus 13.)
↑ Prodromus Systematis Mammalium et Avium: Additis Terminis Zoographicis Utriusque Classis, Eorumque Versione Germanica. Berolini: Sumptibus C. Salfeld, 62. o. (1811. december 9.)
↑ (2016) „Shoulder height, body mass and shape of proboscideans”. Acta Palaeontologica Polonica 61. DOI:10.4202/app.00136.2014.

Források és ajánlott irodalom

Dudich Endre–Loksa Imre: Állatrendszertan, Tankönyvkiadó, Bp., 1978
Géczy Barnabás: Ősállattan II. – Vertebrata paeontologia, Tankönyvkiadó, Bp., 1993
A. E. Brehm: Az állatok világa – Ormányosok
Az elefántok honlapja – elefant.lap.hu
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
Ronald M. Nowak (1999), Walker's Mammals of the World (6th ed.), Baltimore: Johns Hopkins University Press, ISBN 978-0-8018-5789-8
Illiger, J.K.W. 1811. Prodromus systematis mammalium et avium additis terminis zoographicis utriusque classis, eorumque versione germanica. C. Salfield: Berolini. xviii + 302 pp. BHL Reference page.
McKenna, M.C. & Bell, S.K. (eds.). 1997. Classification of mammals: above the species level. Columbia University Press: New York. xii + 631 pp. ISBN 978-0-231-11012-9. Google Books Reference page.
Shoshani, J., Walter, R.C., Abraha, M., Berhe, S., Tassy, P., Sanders, W.J., Marchant, G.H., Libsekal, Y., Ghirmani, T. & Zinner, D. 2006. A proboscidean from the late Oligocene of Eritrea, a ‘‘missing link’’ between early Elephantiformes and Elephantimorpha, and biogeographic implications. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 103(46): 17296–17301. doi: 10.1073/pnas.0603689103 Reference page.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Proboscidea című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.