Nógrád és Hont közigazgatásilag egyelőre egyesített (k.e.e.) vármegye Nógrád vármegye és Hont vármegye Magyarországon maradt csonka területének az összevonásával jött létre az 1923. évi XXXV. tc. rendelkezései alapján. A törvény szerint a megye hét járásra oszlott és székhelye Balassagyarmat volt, a járások száma azonban később csökkent.
Megszűnésére 1938-ban az I. bécsi döntés nyomán került sor, amikor mindkét egykori vármegye legnagyobb része újra magyar terület lett. Ekkor a két megyét különválasztották, Nógrád vármegye ismét önálló lett, viszont Hont vármegyét összevonták az egykori Bars vármegye Magyarországhoz került részével Bars és Hont k.e.e. vármegye néven, Léva székhellyel.
A II. világháború végén kötött fegyverszüneti megállapodást követően ismét az 1938 előtti határok álltak helyre, ezért 1945-ben újabb közigazgatási rendezésre került sor, melynek során a két vármegyét immár véglegesen Nógrád-Hont vármegye néven egyesítették.
Nógrád és Hont k.e.e. vármegye a létrehozásáról intézkedő törvény alapján hét járásra oszlott, ezek közül nagyjából kettő volt az egykori Hont vármegye területén, ez utóbbiakat azonban 1932-ben összevonták. A járások az alábbiak voltak (zárójelben a székhely).
Az 1945-ben létrejött és 1950-ig létezett Nógrád-Hont vármegye járási beosztása megegyezett Nógrád és Hont k.e.e. vármegye 1932 utáni beosztásával.
A vármegyének két rendezett tanácsú városa volt, melyeket 1930-tól megyei városnak neveztek.