Miriszló

	Miriszló (Mirăslău)
	A miriszlói csata emlékműve
	Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Fehér
Község	Miriszló
Rang	községközpont
Irányítószám	517470
SIRUTA-kód	5764
	Népesség
Népesség	730 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	274 (2011)
Népsűrűség	10,96 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	273 m
Terület	66,59 km²
Időzóna	EET, UTC+2
	Elhelyezkedése
	é. sz. 46° 21′ 39″, k. h. 23° 42′ 20″46.360833°N 23.705556°EKoordináták: é. sz. 46° 21′ 39″, k. h. 23° 42′ 20″46.360833°N 23.705556°E
	Miriszló weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Miriszló témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Miriszló (románul Mirăslău, németül Mireslau) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében, az Erdélyi-hegyalján, Miriszló község központja.

Fekvése

Nagyenyedtől 5 km-re északra, a Maros kanyarulatában, annak jobb partján fekszik.

Nevének eredete

Neve a szláv Miroslav személynévből származik. Elsőként 1219, Myroslov, később 1274-ben Mereslo és 1600-ban Miriszlo alakban említik. Román neve 1839-ben Nyíraszleou.

Története

A középkorban a marosi sószállítás egyik állomása volt, sóraktárral.

1600. szeptember 18-án a miriszlói csatában győzte le az egyesült erdélyi–Habsburg sereg Mihály vajda havasalföldi–moldvai–székely-kozák seregét. A csatában a falu elpusztult, ezután költözött mai helyére, az előzőtől egy km-rel nyugatabbra.

Református egyháza 1700-ban lett anyaegyház. Benkő József említést tesz sóraktárairól és jó hírű mustárjáról. Román lakossága 1802-ben tért át görögkatolikusnak.^[2]

A 19. században és a 20. század elején szőlőit a nagyenyedi kollégium birtokolta. Régi házai két-, az újabbak már háromosztatúak voltak, az utcai szoba már mindenütt modern berendezésű. A magyar férfiak ünneplő viselete kék vagy barna darócujjasból, az enyedi szűcsök által készített, karmazsin zsinórozással és bojtokkal díszített fehér mellesből, fekete nyakkendőből és kis, kerek kalapból állt. Román hatásra terjedt el ünneplő viseletükben a bőrtüsző. Lábbeliként csizmát vagy bocskort húztak. A legények térdig érő vászon „legénying”-et viseltek. Korábban a női viseletnek is részét képezte a melles vagy a ködmön.

Fehér vármegyéhez, később Alsó-Fehér vármegye Nagyenyedi járásához tartozott.

Idáig nyomultak előre a magyar csapatok 1944. szeptember 6-án.^[3] A főút mellett haditemető található.

Egykor a Bethlen Kollégiumnak volt benne szőlője, és lakói 1999-ben még mindig harminc hektáron termeltek szőlőt, felerészben királyleánykát.^[4]

Népessége

1850-ben 542 lakosából 294 volt magyar, 205 román és 43 cigány nemzetiségű; 294 református és 248 görögkatolikus vallású.
1900-ban 854 lakosából 422 volt magyar, 365 román és 67 cigány anyanyelvű; 427 görögkatolikus, 413 református és 11 ortodox vallású. A lakosság 28%-a tudott írni-olvasni és a nem magyar anyanyelvűek 25%-a beszélt magyarul.
2002-ben 908 lakosából 568 vallotta magát román, 318 magyar és 21 cigány nemzetiségűnek; 565 ortodox és 287 református vallásúnak.

Látnivalók

Egy dombon állnak középkori erődtemplomának a romjai. A templomot a református hívek egészen 1844-ig, új templomuk felépültéig használták.
Mai református temploma 1844-ben épült.

Jegyzetek

↑ [1]
↑ Șematismul veneratului cler al Archidiecesei Metropolitane Greco-catolice Române de Alba-Iulia și Făgăraș pre anul domnului 1900. Blaș, 124. o.
↑ Ravasz István: Erdélyi hadműveletek 1944 késő nyarán-kora őszén, 3. rész. Hadtörténelmi Közlemények 1998/4. sz. [2] PDF
↑ Csávossy György: Jó boroknak szép hazája, Erdély. Bp., 2002, 156. o.

Források

Szilády Zoltán: Miriszló község tárgyi néprajzának vázlata. Néprajzi Értesítő, 1908 [3] Archiválva 2021. július 14-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF
Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6