1944. november 4-én, a szombati csúcsforgalom idején fölrobbant a Margit hídPesttől a Margit-szigetig terjedő hídszakasza, műszaki hiba miatt a tervezettnél korábban. A hídszakasz összeomlásakor közel 600 ember vesztette életét, közöttük a háromszoros olimpiai bajnok vívó, Kabos Endre is. 1945. január 18-án hajnalban pedig a megmaradt budai részt a többi híddal együtt a németek fölrobbantották. A világháború viszontagságai miatt nem építették azonnal újjá. Budapest ostroma után az épen maradt mederpilléreken fajármokra szerelt kis kábelhidat építettek, amely gáz- és postai vezetékeket hordozott. Följebb a folyón, az eredeti híd roncsai mellett a Vörös Hadsereg fa cölöphidat épített 1945 áprilisában, ezt azonban 1946. január 11-én elvitte a jégzajlás.[1][2]
1946 tavaszára a cölöphíd helyén pontonhíd épült, amit a köznyelv Mancinak nevezett el. A hídon egy 2,2 méter széles kocsiút és két 1 méteres járda fért el. A járműforgalom iránya, illetve a ponton megnyitásának ideje órarend alapján volt szabályozva. A hídra legfeljebb 5 tonnás jármű hajthatott fel.[3]
Az új Margit hidat a Ganz gyár tervei alapján építették meg, és 1948. augusztus 1-jén adták át a forgalomnak. Röviddel ezután az így már feleslegessé vált és ideiglenes Mancit elbontották.
Forgalma
A kerékpáros osztályparancsnokság által végzett jármű- és gyalogosforgalom-számlálás[4] eredménye szerint 1946. szept. 17-én a Manci-hídon 1483 jármű és 15.300 gyalogos haladt át.