A mederhíd 5 db sarló alakú kéttámaszú rácsos hídból áll. Ehhez kapcsolódik egy rakparti kéttámaszú öszvérhíd a magyarországi oldalon.
Építése
A hidat Feketeházy János tervezte, és 1894 februárjában a Cathry Szaléz hídépítő cég kezdte építeni, miután Vaszary Kolosesztergomi érsek lemondott a vámszedési jogáról. Az eredeti, öt nyílású, 496 méter hosszú acélhidat két év alatt építették fel. Az új vashidat, a régi hídtól 120 méterrel feljebb kezdték építeni, hogy a forgalmat a lehető legrövidebb úton a városközpontba vezethessék.
Az akkor még közigazgatásilag különálló esztergomi „városrészek” között vita kezdődött a híd helyéről. A vízivárosiak szerették volna, ha rajtuk keresztül érkezik a forgalom a királyi városba. Ennek következménye az lett, hogy a szigeti töltés és a Kis-Duna hidak nem készültek el a nagy híd felavatásáig.
A kész hidat 1895. szeptember 28-án adták át hatalmas ünnepség keretében, amelyen a kormány több tagja is részt vett. A hidat aznap éjfélig vám nélkül volt szabad használni. Ezután 1918-ig az átkeléskor vámot kellett fizetni. A hídszentelést Vaszary bíboros-hercegprímás végezte.[2] Esztétikai okokból változó nyílásmérettel épült, a középső pillérei közötti távolság 118 méter volt, ami abban a korban rekordnak számított. Felszerkezete folyóméterenként 5 tonna körüli volt, ami nagyon könnyűnek mondható. Az építés iratai fennmaradtak, ezekből tudjuk a munkák előrehaladásának gyors ütemét. A két műszaki ellenőr – Éltető Ákos és Pischinger Gyula – hetente készítettek rajzos jelentést. A király engedélyével a hidat Mária Valéria főhercegnőről, I. Ferenc József lányáról nevezték el.
Első újjáépítés
A hídon 24 éven át élénk forgalom zajlott. A trianoni döntés értelmében a Duna államhatárrá vált, a hidat lezárták. A csehszlovák légionáriusok 1919. július 22-én felrobbantották a párkányi oldalon lévő nyílást, amit később ideiglenes gyaloghíddal pótoltak. A gazdasági szükségesség és a Nemzetközi Duna Bizottság ösztönzésére Csehszlovákia 1922-ben megkezdte a hídszerkezet helyreállítását. A munkálatokat 1923–24-ben a Ceskomoravska Koiben cég, 1926-ban a pilseni Škoda Művek végezte. 1927-ben a pozsonyi Artur Komlós cég a korszerűtlen fa útpályát vasbetonlemezre cserélte, és aszfaltburkolattal látta el. A hídon a forgalom 1927. május 1-jén indult újra, az autóforgalmat pedig 1928-tól engedélyezték.[3]
Másodszor 1944. december 26-án a visszavonuló német csapatok a három középső nyílást felrobbantották. A második rombolás nyomai több mint fél évszázadig láthatók voltak.
Második újjáépítés
Először 1964-ben ült össze a Magyar-Csehszlovák Közlekedési Albizottság, hogy megvitassa a híd jövőjét, de sem ekkor, sem az 1987-ig lefolytatott számos tárgyaláson nem született döntés az újjáépítésről. Az 1980-as évek közepén civil kezdeményezésre létrehozták Esztergomban és Párkányban is a Hídbizottságot. Évtizedes munka után sikerült elnyerni az uniósPhare-program támogatását. 1998-ban jött létre miniszteri szintű megállapodás, és végül 1999. szeptember 16-án megszületett a híd újjáépítéséről és a kapcsolódó létesítmények megépítéséről szóló kormányközi megállapodás. A beruházás 19,4 millió euróba került. Ebből a hídépítés 12 millió eurót tett ki, a többi pénz a felhajtó- és bekötőutak építésére, és a vámházra ment el. Felvetődött, hogy megváltoztatják a híd nevét „Barátság” hídra, hogy a híd neve ne utaljon az Osztrák–Magyar Monarchia-beli időkre, de végül az ötletet elvetették.
Az építkezés 2000 októberében kezdődött. A két épségben megmaradt parti nyílást felújították, a felrobbantott hármat újragyártották. Az eredeti 7,2 méteres űrszelvényt az új előírások szerint 9,5 méterre emelték a szlovák fél kérésére. Az új híd ívesebb lett a korábbinál, így azonban vasúti forgalom lebonyolítására nem alkalmas. (A hidat azért építették ívesre, mert még nem volt tisztázott a Bős–nagymarosi vízlépcső ügye). Ekkor alkalmazták először azt a technikát, amelynek segítségével a hídelemeket a parton szerelték össze, majd uszályokon szállították a helyszínre, és hidraulikával emelték helyére egy órai munkával. Az utolsó – 603 tonnás – ív 2001. július 27-én került a helyére. Az elkészült hidat 2001. október 11-én adta át Mikuláš Dzurinda szlovák és Orbán Viktor magyar miniszterelnök, valamint Günter Verheugen, akkori EU-bővítési biztos.
A hídon átvezető út a Duna középvonaláig a szlovákiai 63-as főút, onnantól magyar területen a 11 326-os mellékút.
A híd hatása a térségre
Míg a híd nem állt, a két város között komppal zajlott a közlekedés. Az újjáépült híd valódi határvárossá tette Esztergomot és Párkányt. A határátkelő 2005-ös forgalma hússzorosa volt a 2001 előttinek. Az átadást követő egy év alatt közel 2,5 millió személy és 500 000 jármű lépte át itt a határt. A híd szorosabbra fűzte Esztergom és Párkány kapcsolatát. A Párkány környéki 24%-os munkanélküliség a felére csökkent.[4] A Mária Valéria híd nemcsak e két város jelképévé vált, hanem a közvetlenül a hídnak köszönhetően létrejött Ister-Granum Eurorégióévá is. Újjáépítése óta 3,5 tonnás súlykorlátozás van rajta érvényben. Emiatt tervezik egy új híd építését,[5] ami összekötné Esztergom és Párkány ipari parkjait is. Ez a szintén tervezett M10-es autópálya vége lenne a magyar oldalon, és Nyitráig vezetne a szlovák oldalon. (A teherforgalom számára a teherkompot 2016-ban helyezték üzembe, amely a Nyáros-sziget északi csúcsánál, a volt Esztergomi szénrakodó fölött teremt kapcsolatot a párkányi iparteleppel.[6])
A híd érdekessége, hogy a környék szerelmeseinek is ad lehetőséget, akik lakatokat helyeznek el a korláton szerelmük szimbólumaként.[7]
Statisztikai adatok
Gépjárműforgalom az esztergom-párkányi határátkelőn[8]
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
44 269
44 056
41 979
47 000
42 000
43 000
154 230
614 108
760 895
1 015 712
1 692 120
A komp forgalma 2000. augusztus–2001. október között, az átadás előtt
személygépkocsi: 39 660
autóbusz: 79
tehergépjármű: 478
motorkerékpár: 196
személyforgalom: 429 655
A híd forgalma az átadás után 2001. október–2002. augusztus között
személygépkocsi: 427 627
autóbusz: 9 222
teherjármű: 3624
motorkerékpár: 3 092
személyforgalom: 1 920 672
Képtár
Az építkezés 1893-ban
Az elkészült híd 1895-ben. A háttérben a régi hajóhíd a vízen
A hidat díszítő Magyar Királyság-címer
Légi felvételek
Esztergom, Mária Valéria híd légi felvételen
A Bazilika és a Mária Valéria híd - légi fotó (Esztergom)
Az esztergomi bazilika és a Mária Valéria híd látképe madártávlatból
Irodalom
Tóth Ernő dr. – Kolozsi Gyula: Az esztergomi Duna-híd 57 év után újjá épült. In: Közúti és Mélyépítési Szemle, 2002. 3. szám. HU ISSN1419-0702
A Visegrádi országok technikai műemlékei (Magyar Mérnöki Kamara, 2004) ISBN 963 214 544 5
Gyukics Péter - Tóth Ernő dr.: Hidak Magyarországon (Yuki Studio, 2005) ISBN 963-218-975-2
Kara Katalin - Tóth Ernő dr. (szerk): Hídjaink. A római örökségtől a mai óriásokig (Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ, 2007) ISBN 978-963-06-3045-0
Tóth Ernő dr. (szerk): Duna-hídjaink (Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ, 2009) ISBN 978-963-88495-1-9
Tóth Ernő dr.: 50 hídmérnöki konferencia – 1962–2009 (Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ, 2009) ISBN 978-963-88495-0-2
Gyukics Péter - Träger Herbert dr. - Tóth Ernő dr.: A Duna hídjai. A Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig (Yuki Studio, 2010) ISBN 978-963-87472-1-1