Ladomér (szlovákul: Ladomirov) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Szinnai járásában.
Fekvése
Szinnától 19 km-re délkeletre, a Luh-patak partján fekszik.
Története
1567-ben említik először.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „LADOMÉR. Orosz falu Zemplén Várm. földes Ura Vladár Uraság, lakosai ó hitűek, fekszik n. ny. Kolonicza, n. k. Mihajlóhoz is 1/2 órányira. Hegyes, kavitsos, sovány agyagos földgye két nyomásbéli, zabot leg inkább, középszerűen pedig árpát, kölest, tatárkát, és krompélyt terem, erdeje van, legelővel bővelkedik, piatza Ungváron, és Homonnán.”[2]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Ladomér, orosz falu, Zemplén vmegyében, Szinna fil. 8 r., 430 g. kath., 14 zsidó lak. Görög paroch. templom. 692 hold szántóföld. Erdő. F. u. Vladár.”[3]
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Ladomér, ruthén kisközség 83 házzal és 450 lakossal, kik mindannyian görög katholikusok. Postája Ublya, távírója és vasúti állomása Kisberezna. A homonnai uradalomhoz tartozott, de 1774-től a Vladár család volt a földesura, míg most gróf Hadik-Barkóczy Endrének van itt nagyobb birtoka. Gör. kath. temploma a mult század elején épült.”[4]
1920 előtt Zemplén vármegye Szinnai járásához tartozott, majd az újonnan létrehozott csehszlovák államhoz csatolták. 1939 és 1945 között ismét Magyarország része.
Népessége
1910-ben 471, túlnyomórészt ruszin anyanyelvű lakosa volt.
2001-ben 376 lakosából 321 szlovák és 45 ruszin volt.
2011-ben 313 lakosából 206 szlovák és 61 ruszin volt.
Nevezetességei
- A falu görögkatolikus fatemplomáról nevezetes.
Híres személyek
Jegyzetek
