1918-ban az említett megyéknek a Dunától északra fekvő összes területei csehszlovák uralom alá kerültek, amit a trianoni békeszerződés véglegesített 1920-ban. 1922-ig kis módosításokkal a korábbi közigazgatási felosztás maradt érvényben. A járások nevét székhelyüknek megfelelően módosították, így a Csallóközi járás neve Nemesócsai lett, az Udvardié pedig Ógyallai. Emellett Esztergom és Győr vármegye Csehszlovákiához csatolt részeit összevonták Komárom megyével, így a Párkányi járás is ennek része lett, a Győr megyéből idekerült hét községet (a Csilizközt) pedig a Nemesócsai járáshoz osztották be.
1923. január 1-jénCsehszlovákia közigazgatási átszervezésével megszűnt a Magyar Királyságtól örökölt vármegyerendszer és Szlovákia területén hat nagymegye alakult. Ekkor Komárom elvesztette megyeszékhely rangját és törvényhatósági jogát, ugyanakkor járási székhely lett. Az ettől kezdve Pozsony megyéhez tartozó Komáromi járás tulajdonképpen az egykori Csallóközi járás helyét vette át: ennek községeit fogta össze Komárom városával, a csilizközi községeket pedig átcsatolták a Dunaszerdahelyi járáshoz. Határai ezután 1949-ig változatlanok voltak, eltekintve az 1938 és 1945 közötti átmeneti magyar uralom időszakától.[4] Az Ógyallai járás határai szintén nem változtak, a Párkányihoz viszont keleten hozzácsatoltak néhány községet az egykori Hont vármegyéből, és e két járást Nyitra megyébe osztották be.
1928-ban a nagymegyék megszűntek, Csehszlovákiát négy tartományra osztották, és az említett járások mind a szlovák tartomány irányítása alá kerültek.
1938-ban az első bécsi döntés nyomán a Komáromi járás mai teljes területe Magyarország része lett, ahol az ismét önállóvá vált Komárom vármegye és Esztergom vármegye között osztották fel. A Komáromi járás területe az 1923-ban kialakítottól csak annyiban tért el, hogy Komárom ismét kivált belőle törvényhatósági jogú várossá alakulva, Kamocsát és Szimőt pedig átcsatolták Nyitra és Pozsony k.e.e. vármegyeÉrsekújvári járásához, ahogy az Ógyallai járás északkeleti részét is.
A második világháború után, 1945-ben visszaállt az 1938 előtti országhatár és járási felosztás.
A kommunista hatalomátvétel után Csehszlovákia közigazgatási felosztását 1949-ben jelentősen átalakították. Ekkor hozták létre a Nagymegyeri járást(okres Čalovo), melyhez átcsatolták a Komáromi járás Nagykeszitől és Ekeltől nyugatra fekvő községeit és a Dunaszerdahelyi járás keleti részét. Ugyanekkor Szimőt és Kamocsát ismét az Érsekújvári járáshoz csatolták. Így 1949-től mindössze 8 község (Csallóközaranyos, Ekel, Gúta, Keszegfalva, Komárom, Megyercs, Nagykeszi és Örsújfalu) tartozott a Komáromi járáshoz, ezzel az akkori Csehszlovákia kisebb járásai közé tartozott.[5] Szlovákia területe ekkor ismét hat, most kerületnek nevezett nagyobb közigazgatási egységre tagolódott, melyek közül a Nagymegyeri járás a Pozsonyihoz, a tőle keletre fekvő járások pedig a Nyitraihoz tartoztak.
1990-ben a kerületek megszűntek, de a Komáromi járás területe se ekkor, se Szlovákia 1996-os közigazgatási átszervezésekor nem változott, amikor a Nyitrai kerülethez osztották be ismét.
Zděnek Farkaš - Barbara Gábriková 2022: Medený sekeromlat typu Székely-Nádudvar z okolia Komárna. Zborník SNM - Archeológia 32.
Bucz, V. 2021: Hniezdenie bociana bieleho (Ciconia ciconia) v okrese Komárno v rokoch 2011 a 2021. Iuxta Danubium 17.
Štefan Engel – Norbert Sánta 2020: Perličky z histórie medailových srncov z okolia Komárna. In: Zborník Múzea vo Svätom Antone XXIV, 282-285.
Dorotovičová Cs. 2018: Distribution of aquatic macrophytes in Danube-tributaries canals in Slovakia. In: Janauer, G. A. – Gaberščik, A. – Květ, J. – Germ, M. – Exler, N. (eds.): Macrophytes of the River Danube Basin. Academia, Praha, 203-220.
Bucz, V. 2013: Hniezdenie bociana bieleho (Ciconia ciconia) v okrese Komárno v období 2011–2013. Iuxta Danubium 15, 77-86.
2002 Üdvözöljük a komáromi járásban – Tudnivalók a Komáromi járásról. ISBN 80-8056-276-8
Pavol Korec és társai. Kraje a okresy Slovenska – Nové administratívne členenie (Szlovákia kerületei és járásai – az új közigazgatási felosztás) (szlovák nyelven). Bratislava: Q111 (1997). ISBN 80-85401-58-4
Stollmann András – Szabóová, A. 1999: Bocian biely (Ciconia ciconia) v okrese Komárno. Rosalia – Spravodaj ochrany prírody okresu Nitra a Chránenej krajinnej oblasi Ponitrie 14, 181-188.
Dóka Klára 1995: Az esztergomi érsekség birtokai, 1726–1895 - áttekintés az uradalmi levéltár forrásai alapján. Levéltári Közlemények 66/1-2
Szabóová, A. 1989: Príroda okresu Komárno. Bratislava.
Fehérváry Magda 1987: A komáromi járás tájházai. Komárom Megyei Néprajzi Füzetek 2, 113-115.
Szabóová, A. 1987: Z činnosti na úseku štátnej ochrany prírody v okrese Komárno. Ochrana prírody a pamiatok v Západoslovenskom kraji I/ 1, 109-118.
Pavol Binder 1984: Rozšírenie bociana bieleho (Ciconia ciconia) v okresoch Dunajská Streda a Komárno. In: Muzeálny spravodaj – Západoslovenské múzeum Trnava, 46-48.
Hegedűsné Marikovics Katalin 1983: Helynevek Csehszlovákia komáromi járásából. Magyar Névtani Dolgozatok 45.
Mačanský, L. – Kajtár, J. 1982 (Zost.): Okres Komárno. Bratislava.
Binder Pál 1981: Rozšírenie a bionómia bociana bieleho (Ciconia ciconia) v okresoch Dunajská Streda a Komárno. Časopis Stredoslovenskej zoologickej spoločnosti.
1974 25 rokov socialistického poľnohospodárstva v okrese Komárno
František Hegely 1966: Podunajská kronika 1965. Komárno.
Soznam obcí v Republike Československej. Diel II. Soznam obcí na Slovensku podľa správneho rozdelenia z 1. februára 1949 (A Csehszlovák Köztársaság községeinek jegyzéke. II. rész. Szlovákia községeinek jegyzéke az 1949. február 1-jei közigazgatási felosztás szerint) (szlovák nyelven). Bratislava: Slovenský plánovací úrad (Szlovák Tervhivatal) (1949)
↑Rozloha v km² podľa: územie a rok (szlovák nyelven). Štatistický úrad SR, 2006. december 31. [2011. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 27.)
.png)
