A község a Kisalföldön, a Vág-Duna menti termékeny síkságon (Alsó-Vágmente kistáj), Komáromtól 15 km-re északnyugatra, a Vág bal partján fekszik. Az ártéri erdők egy része napjainkig fennmaradt, a legszebb közülük a Csörgői-erdő (Čergov) és a közeli Levelesi-tó (Listové jazero), amely természetvédelmi terület, többek között a tavirózsa termőhelye. A Vág-Duna ártere az egész járásban ismert és kedvelt a horgászok körében.
Vágfüzest közigazgatásilag a következő települések határolják: délről Komárom, keletről Martos és Ímely, északról Naszvad, nyugatról Keszegfalva, északnyugatról pedig Gúta. A község nyugati határát a Vág-Duna alkotja.
A község 21,70 km²-es területe egyetlen kataszteri területet alkot, melyet 1968-ban hoztak létre három község határából:
Keszegfalva - 8,20 km² (Sziget)
Martos - 8,16 km² (Kingyes, Agyagos)
Naszvad - 5,34 km² (Csörgő, Leveles)
Hely- és dűlőnevek a község területén: Csetke-kert, Gegpart, Gombolka, Gyalókai-erdő, Hidegoldal, Jobbágy-major, Konkoli-kert, Kosárrét, Nagyhát, Pörös, Ráckert, Szugla. A Vág-Duna árterét lezáró töltésen átvezető járók: Bugris-, Csergei-, Gyalókai-, Lencse-, Szeder-járó.
Településrészek
Sziget(Ostrov), korábban Nagysziget vagy Keszegfalusi Sziget néven Keszegfalvához tartozott és a község központi része. 2001-ben 438-an éltek itt (a lakosság 77,8 %-a),[2]2011-ben 430-an (76,9%).[3]
Agyagos(Hliník) korábban Martos része volt. Majorja korábban szarvasmarha-telep volt. Kis kápolnája is van. 2001-ben 96, 2011-ben 112 lakosa volt (a lakosság 20 %-a).
Kingyes(Zlatá Osada) sokáig Feszty-birtok volt (szintén Martos részeként), Nagykingyesen (Veľký Kindeš) Feszty Béla amerikai típusú majorságot alapított. Ma az itt álló, 1950-es években épült major a szövetkezethez tartozik. Itt található a községi temető is. 2001-ben 26, 2011-ben 15 lakosa volt.
Csörgő(Čerhov) korábban Naszvadhoz tartozott, 2001-ben 3, 2011-ben 2 lakosa volt.
Élővilága
2013
2015
2017
Agyagos
Vágfüzesen két gólyafészket tartanak nyilván, az egyikben 2011-ben és 2012-ben is 4 fióka, 2013-ban talán 3 volt. 2015-től alátéten található a fészek, melyben 2015-2017 között 2-2 fióka volt. A másikban régóta nem fészkelnek. Korábban Agyagoson is volt gólyafészek, de mára csak alátét maradt.[4]
Területe már az ősi időkben is lakott volt, ezt bizonyítják a feltárt edénytöredékek. Agyagos középkori eredetű település volt, első írásos említése 1386-ból származik, 1439-ben az esztergomi káptalan birtoka. A török harcok idején pusztult el, majd pusztaként települt újjá. A mai község területén feküdt a középkorban Gég falu is, melyet 1075-ben említenek először a pannonhalmi apátság birtokaként, később az esztergomi érsekség birtokaként szerepelt (nevét a Gegpart dűlőnév őrzi). Lakosai később elköltöztek és létrehozták Martos községet.
Sziget és Kingyes nagyrészt a 19. század második felében népesült be, a környező mocsarak lecsapolásával. Eredileg a Vág és a Nyitra-folyó közötti széles síkvidéket nevezték Szigetnek, ahol főként legelők, nádasok és kis füzesek váltották egymást. Ennek Keszegfalvához tartozó része kapta a Keszegfalusi Sziget nevet. Az itt letelepedő földművesek főként Gútáról érkeztek. Fényes Elek1848-ban Keszegfalva tárgyalásánál a következőket írja Szigetről: A Vágh-Dunán túleső rész 2500 hold kiterjedésű, melly nagyobbára jó szénáttermő rétség, erdőség, gyümölcsös és nádas posványos terület; a Vágh, Nyitra kiöntéseitől sokat szenved..a Vágh-Dunán túl a szigetben lakók száma 25 férfi és 25 nő.[5] A Harmadik Katonai Felmérés térképén (1872-1884) Nagysziget néven szerepel. Az itteni földek nagy része 1945 előtt az esztergomi érsekség birtoka volt. 1913. szeptember 1-jén kezdődött meg az oktatás a szigeti elemi iskolában,[6] első tanítója Halmos Kálmán volt.
A századfordulón létesült Jobbágy-major (a mai Vágfüzes és Komárom határán) környékén 1920-ban 500 hold földet parcelláztak fel és 18 gútai család telepedett le.
A második világháborúban 16 szigeti vesztette életét. 1945-1948 között a magyar lakosság egy részét kitelepítették, és Békés vármegyei szlovákokat telepítettek be. Az 1952-es vági, valamint az 1965-ös dunai árvíz súlyos károkat okozott. Az árvízkárok felszámolásában segítséget nyújtott CsehországNáchodi járása. Míg 1950-ben Szigetben, Kingyesen és Csörgőn 30, Agyagoson pedig 7 lakóház volt, 1970-re a község házállománya ötszörösére nőtt (37-ről 184-re).[7]1957-ben vezették be a villamosságot, az 1960-as évek végén pedig a vezetékes vizet.
Vágfüzes 1968-ban vált önálló községgé, ekkor csatolták hozzá Kingyest és Agyagost és ekkor épült meg a Komáromba vezető első aszfaltút. 1969-ig kompjárat kötötte össze Keszegfalvával. 1969-ben az újonnan alakult községben már volt közvilágítás, elkezdték a vízvezetékrendszer kiépítését, a szövetkezet 800 hektáron gazdálkodott Szigetben és Kingyesen Szénássy Nándor vezetésével és fő ágazata a szarvasmarhatenyésztés volt. Agyagoson és Csörgőn a gyulamajori állami gazdaság majorja volt.[8] Ugyanebben az évben létesült az első élelmiszerüzlet Szigetben. A község első tanácselnöke (MNV - Helyi Nemzeti Bizottság) Skulecz László volt.[9]
Népessége
A mezőgazdasági szövetkezet volt irodaháza az 1980-as években épült
Szigetnek Kingyessel együtt 1950-ben 270, 1961-ben pedig 162 lakosa volt (ebből 42-en éltek Csörgőn). Agyagos lakossága 1950-ben 115, 1961-ben pedig 166 fő.[7]
Vágfüzes község lakosainak száma 1970-ben 599, ebből Szigeté 327, Agyagosé 123, Kingyesé 134, Csörgőé pedig 15 fő.[10] Ugyanebben az évben a községnek 184 háza volt (4 Csörgőn, 35 Agyagoson, 96 Szigetben és 49 Kingyesen[7]).
1980-ban 551 lakosa volt, Sziget lakossága 415, Agyagosé 78, Kingyesé pedig 58 fő volt.[11]
1991-ben 520 lakosának 92%-a magyar, 7%-a szlovák nemzetiségű. A lakosság 75%-a katolikus, 5,6%-a református vallású volt. 216 házából 165 lakott. Sziget 429, Agyagos 58, Kingyes 33 lakossal rendelkezett ekkor.[12]
2001-ben 563 lakosának 89,2%-a magyar (502 fő), 10,5%-a szlovák nemzetiségű volt (59 fő). A lakosság 82,2%-a (463 fő) katolikus vallású, de 40 református és 12 evangélikus vallású lakosa is volt a községnek. 219 házából 169 lakott ekkor. Ugyanebben az évben 192 foglalkoztatott és 81 munkanélküli élt a községben.
2006-ban 553 lakosából 85 volt gyermek-, 119 pedig nyugdíjaskorú volt.[13]
2011-ben 559 lakosából 451 magyar és 83 szlovák nemzetiségű volt.
2021-ben 543 lakosából 77 szlovák, 425 (+20) magyar, 15 cigány, 1 ruszin, 8 egyéb és 17 ismeretlen nemzetiségű.[14]
Vágfüzes a Komáromi járás második legritkábban lakott községe (26 fő/km²).
Gazdaság
A szocializmus idején a járás egyik legsikeresebb mezőgazdasági szövetkezete (JRD) működött itt (1978-ban egyesült a kavai szövetkezettel), mely ma is létezik. 70 embernek ad munkát, 1100 hektáron gazdálkodik és a sertéstenyésztés a fő profilja (2006-ban 4 ezer nemesített sertést és 700 szarvasmarhát tartottak). 2004-ig kisebb húsüzem is üzemelt Vágfüzesen. A falu lakóinak egy része a gútai kábelgyárba és a dél-komáromi ipari park üzemeibe jár dolgozni. A fóliás növénytermesztés (főként paprika, paradicsom) a rendszerváltás óta sokat vesztett jelentőségéből. A nagyüzemi mezőgazdaság továbbra is meghatározza a vidék képét.
2009-ben a községben az egykori szövetkezeti irodaház átalakításával idősotthont létesítettek, amely az egyik legfontosabb foglalkoztatóvá vált.
A Vág-Duna árterében (főleg Csörgő környékén) korábban hatalmas gyümölcsöskertek voltak, melyekből mára csak kevés maradt.
Oktatás, kultúra
A vágfüzesi óvoda
A községben óvoda működik, 1913-ban alapított, négyosztályos általános iskolája (mely a községi hivatal épületében működött) 2006-ban az alacsony gyermeklétszám miatt megszűnt,[15] a falu gyermekei főként Komáromba járnak be iskolába. Az 1970-es évekig Kingyesen is működött kisiskola.
Említésre méltó rendezvény az 1998 óta augusztusonként megrendezett falunap. 1937-től az 1990-es évek végéig szeptember 8-án tartották a Mária-napi búcsút (melynek helyszíne az 1990-es évekig a szigeti kápolnánál volt).
Önkormányzat
A község élén a polgármester (1990-1998 között Bugris Katalin, 1998-2017 között Forró László, 2017-től Ilčík Péter) áll, a képviselő-testület a 2018-22-es időszakban 7 tagú volt. A falu jelképei a címer és a zászló, melyeket 2001. augusztus 27-én szenteltek fel.[16] A címer a község névadóját, a fűzfát ábrázolja, alatta a hullámvonalak a Vág folyót jelképezik. A zászló a címer színeit követi: háromágú fecskefarokban végződik, öt sávból áll: sárga (1,5/9) - fehér (1,5/9) - zöld (3/9) - fehér (1,5/9) - sárga (1,5/9).
Nevezetességek
A Szent Gellért-templom
A romos állapotban levő egykori Feszty-ház Kingyesen található egy kis tó mellett. 1902-ben az itt álló régi házhoz Feszty Gyula romantikus műtermet építtetett bátyjának, Feszty Árpádnak, aki itt dolgozta ki barátjával, Jókai MórralA magyarok bejövetele c. körképének vázlatait. A 20. század elején a magyar közélet számos híres alakja látogatta itt meg Feszty Árpádot, az aláírásaikat őrző fa mestergerenda a Feszty család tulajdonában található.
Szt. Gellértnek szentelt római katolikus temploma1993-1996 között épült meg közadakozásból Sziget központjában, a rendszerváltás után félbehagyott új kultúrház épülete mellett.
A szigeti kápolnát 1937-ben építette Lebo József és Molnár Erzsébet.
A falu központjában, a községalapítás 30. évfordulójára, 1998-ban álltották fel a Sidó Szilveszter faragta kopjafát.[17]
Vágfüzes házainak nagy része az 1970-1980-as években épült, a szomszédos Martostól eltérően csak egy vályogház maradt fenn 1934-ből. Agyagoson fennmaradtak az egykori uradalmi cselédlakások és a gabonatároló hombár.
Szigetben egy 1909-ből származó, Polák József által emeltetett feszület, Agyagoson kis kápolna található (harangját 1906-ban öntötték). A Csörgői-erdőben 1935-ből származó Mária-szobor található.
A második világháború áldozatainak emlékművét 2002. augusztus 17-én állították fel.
A volt szövetkezeti székház falán látható napábrázolás (a szocialista időszak művészetének jellemző motívumaival) Barta György alkotása 1987-ből.
A templom mellett kialakított kis parkban 2009. augusztus 1-jén állították fel a szalárdi fafaragók által készített lármafát.
Levelesi-tó
A Levelesi-tó
A Vágról lefűződött, 1 km hosszú morotvató Kingyestől 2 km-re északra fekszik. A tó partján vadászház és fakilátó található. A természetvédelmi területet (mely a Natura 2000 része) 1988-ban hozták létre 41,02 hektár területen, nagyobb része Vágfüzes, kisebb része Naszvad kataszteréhez tartozik. A tó partjait nádas, valamint főként nyárfából álló ártéri erdő övezi. 178 növény- és 236 állatfajt (16 hal-, 6 kétéltű-, 3 kígyó-, 167 madár-, 42 emlősfaj) tartanak itt nyilván.
