Karácsonyi János (Gyula, 1858. december 15. – Nagyvárad, 1929. január 1.) magyar történész, szentszéki bíró, vovádriai címzetes püspök és nagyváradi nagyprépost, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja.
1896-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1904-ben rendes tagja, 1927-ben pedig az MTA III. nyelvtudományi és szépirodalmi osztályának rendes tagja[4] lett.
1904–45-ben a budapesti egyetem hittudományi karának tanára, 1905-től nagyváradi I. számú őrkanonok, 1916-ban vovádriai címzetes püspökké, 1923-ban nagyváradi I. számú nagypréposttá nevezték ki.[5] 1928-29 között ő irányította az Erdélyi Katolikus Akadémia alapszabályának összeállítását. Tagja volt a Kemény Zsigmond Társaságnak.
Munkássága
A Századok budapesti történelmi szakfolyóirat munkatársa, cikkeit közölte a Pásztortűz (1925), a Vakációi Levél (1926-27). Tudásban, módszerben és termékenységben nemzedékének egyik kiemelkedő történetírója.
↑Ezt írták ezzel kapcsolatban: Annak idején elsőnek jelentettük hogy dr Karácsonyi János címzetes püspököt fogják kinevezni nagyváradi nagypréposttá. A pápai kinevezés tegnap érkezett Nagyváradra.Ellenzék, 1923. január 11. Elérési útvonala: adtplus.arcanum.hu
Gulyás Pál: Népkönyvtári cimjegyzék. Népkönyvtárak és kisebb könyvtárak részére ajánlható művek magyarázatos jegyzéke. Függelék: Az Országos Tanács mintakönyvtárainak hivatalos jegyzéke, A Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának Kiadása, Budapest, 1910, 340. o.