Tóth Endre (Szombathely, 1944. május 1.– ) római korral és középkorral foglalkozó régész a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának nyugalmazott főosztályvezetője.
1958 és 1962 között a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumba járt, 1963 és 1968 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, ahol régész és történelem szakos tanári oklevelet szerzett (1969), majd 1971-ben egyetemi doktorátust.[2]
1968 és 1969 között a szombathelyi Savaria Múzeumban dolgozik, majd 1971-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztályára kerül. 1975-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészeti Tanszékén tanársegédnek nevezik ki, de 1976-ban visszamegy a Nemzeti Múzeumba. 1983-tól a múzeum Régészeti Könyvtárának főosztályvezetője. Közben a szegedi egyetemen, az ELTE Bölcsészettudományi Karon és a Pázmányon óraadó.[2] 1999-ben a történelemtudomány kandidátusa lesz, majd 2010-ben az MTA doktora.[3] Kandidátusi értekezését, "Adatok Pannonia történeti földrajzához",[4] nagydoktori értekezését pedig "Studia Valeriana. A dunántúli belső erődök kutatásának eredményei és következményei Valeria tartomány történetében" címmel írja.[5] 2011-ben nyugdíjba vonul a Nemzeti Múzeumból. 2012-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán egyetemi docensnek nevezik ki.[6][7]
Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat titkára 1982–1997 Koronabizottság titkára 1993–2002 MTA Régészeti Bizottság, tagság 1992–2002 MTA Pécsi Régészeti Albizottság, tagság 1989 – Szombathelyi Tudományos Társaság tagja 1999 – Panniculus Régiségtani Egylet elnöke, Szombathely 1994 – Archaeologiai Értesítő szerkesztőbizottsági tagság 2000 –[2]
Pannonia római kori régészete és története; a tartomány késő antik anyagi kultúrája, római epigráfia. Savaria ókori és koraközépkori régészete és története. A magyar koronázási jelvények és az uralkodói reprezentációSeuso-kincs[8]
1972-1979 a ságvári belső erőd kutatása 1981-1994 az alsóhetényi 4. századi erőd és temető feltárása
8 könyv, több, mint 170 tanulmány, recenziók és egyéb publicisztikák szerzője. Számos tanulmánya külföldi folyóiratokban jelent meg. Az Erdély története című a három kötetes mű első kötetének Dacia római tartomány című fejezetét ő jegyezte (46–107. oldalak)