1922-ben született Azinhagában, egy kis portugál faluban. 1924-ben családja a szegénység elől Lisszabonba költözött. Géplakatosnak tanult egy szakiskolában, ahol kiváló irodalmi oktatás folyt. 1939-től egy kórházban géplakatosként dolgozott, de irodalmi érdeklődése egyre erősödött, a portugál történelem foglalkoztatta. 1944-ben megházasodott, egy lánya született. Az 1950-es évek közepétől értelmiségi körök közelébe kerülve kiadóknál kéziratok lektoraként dolgozott, kezdett maga is írogatni, eleinte verseket, cikkeket, krónikákat, majd regényeket, amelyek által híres lett.
1969-ben tagja lett a portugál kommunista pártnak, társadalmi funkciókat vállalt, minisztériumban dolgozott, majd lapigazgató lett a Diário de Notícias című napilapnál, ahonnan 1975-ben elbocsátották. 1976-tól kizárólag fordításból élt, és sorra jelentette meg saját műveit. A világban sokat utazott, előadásokat tartott.
1988-ban nősült másodszor, egy spanyol újságírónőt vett feleségül. 1993-ban elhagyta Portugáliát, mert a parlament tiltakozása miatt nem kaphatta meg az Európai Irodalmi Díjat. A Kanári-szigetekhez tartozó Lanzarotén telepedett le, ahol haláláig élt. 1998-ban megkapta az irodalmi Nobel-díjat.
Művészete
1977-ben írta saját bevallása szerint regénykísérletét, a Festészeti és szépírási kézikönyv (Manual de Pintura e Caligrafi) című alkotását. E regénye első megjelenésekor nem keltett feltűnést, de később nagyon fontossá vált, mivel az író bemutatja, hogyan lesz egy emberből művész, milyen eszközök segítségével dolgozik a festő és az író. Valójában saját íróvá válásának naplója e mű, ezáltal bepillantást nyerünk a szerző műhelyébe, az írói technikák elsajátításainak titkaiba.
1980-ban megjelent Fölemelkedve a földről (Levantado do Chão) című regényéért megkapta Lisszabon Város Díját. Ezzel a regénnyel kezdődött meg Saramago úgynevezett történelmiregény-ciklusa, de nem a műfaj hagyományos nyomdokain haladt. Történelmi regényeit úgy írta, hogy kiválasztotta a portugál történelem egy-egy jeles eseményét, s nem a múlt, hanem saját kora szemszögéből tekintett vissza a múltba. Idézett regényében a 20. század első felének alentejói parasztmozgalmait jeleníti meg ezzel a módszerrel.
Az 1981-es Utazás Portugálián át (Viagem a Portugal) lírai útinapló hazájáról. 1982-ben megjelent A kolostor regénye (Memorial do Convento) című művével vált igazán híressé. Ebben a 18. század elejének nagy építkezését, a mafrai kolostor felépítésének eseményeit eleveníti fel. (A mafrai kolostor költséges építkezése érdekében mozgósították az egész országot, és tömegeket sodortak a nyomor határára.)
1984-ben a Ricardo Reis halálának éve (O Ano da Morte de Ricardo Reis) című regényéért a portugáliai P.E.N. Club díját kapta. E regényében Portugália 1936-os esztendejére tekint vissza. Történelmiregény-ciklusának utolsó, legjelesebb műve 1989-ben jelent meg Lisszabon ostromának históriája (História do Cerco de Lisboa) címen. Ez a portugál nemzeti öntudat ébredése időszakának is tekinthető 1147-es esztendőt idézi fel, amikor a portugálok önerejükből visszafoglalták Lisszabont a móroktól.
Művei gyakran az utópia és a fantasztikum határán mozognak. Ennek tipikus példája a Kőtutaj (Jangada de Pedra) című történet 1986-ból, amely az Ibériai-félszigetet ábrázolja csodás események közepette. Az Ibériai-félsziget leválik az európai kontinensről, s mintegy történelmi küldetést teljesítve tovaúszik az Atlanti-óceánon, hogy a híd szerepét töltse be az ó- és a portugálok által felfedezett új világ között. A csodás elemek Samarago minden művében fontos szerepet kapnak, általuk mintegy tiltakozni látszik a hagyományos történelemfelfogás ellen.
1991-ben Jézus élettörténetének újraírásával (Jézus Krisztus evangéliuma, O Evangelho Segundo Jesus Cristo) különösen jó lehetőséget teremtett magának az író a csodás elemek megjelenítésére. Ugyanez vonatkozik 1995-ben megjelent Vakság (Ensaio sobre a Cegueira) című művére, amelyben azt ábrázolja, hogy egy különleges kór az embereket megfosztja látóképességüktől, s az addig ismert utat elveszítve nyomorúságos körülmények közt vegetálnak a világban. (E művét Don McKellar forgatókönyve alapján, azonos címmelFernando Meirelles filmesítette meg; a művet 2008-ban mutatták be.) 2002-ben megjelent Embermás (O Homem Duplicado) című regénye a klónozott emberek világába vezeti be az olvasót.
Emberközpontú, szubverzív nézetei a társadalmi berendezkedésről sok ellenzőre találtak[pontosabban?] hivatalos körökben. Nem javított ezen kommunista meggyőződése sem. Szerkesztőkorában, a 70-es évek elején 15 újságírót rúgott ki, mert azok nagyobb pluralitást követeltek a rovatban, ahol dolgozott. Antiszemitizmussal is megvádolták a Gházában tett látogatása után.
Életére, meggyőződésére nagy hatással volt gyerekkori élménye, amikor nagyapja kórházba szállítása előtt kiment a kertjébe és sírva, simogatva búcsúzott öreg gyümölcs- és olajfáitól, tudván, hogy nem látja őket többet.
Stílusa
Jellemző műveire az esszéista stílus, gyakran elmélkedik, boncolgat, magyaráz, elidőzik az elbeszélés, a valószerűség és a történelem problémáinál. Regényeinek szövegét teletűzdeli a portugál történelmi tudatra és mentalitásra jellemző szövegrészletekkel, közmondásokkal, versekkel. Még a portugál kultúrában jártas olvasónak sincs könnyű dolga ezekkel a posztmodern átszövésekkel. Ugyanakkor karneváli hangulat uralja műveit, amelyet az elit- és a vulgáris kultúra mesteri keverésével ér el.
Művei
Valószínű versek (verseskötet, 1966)
Valószínűleg boldogság (verseskötet, 1970)
Erről a világról és a másikról (regény, 1971)
Az utazó poggyásza (krónikák, cikkek, 1973)
Az 1933-as esztendő (verseskötet, 1975)
A feljegyzések (tanulmány, 1976)
Festészeti és szépírási kézikönyv (regény, 1977)
Csaknem tárgy (novellák, 1978)
Az éjszaka (regény, 1979)
Mit tegyek ezzel a könyvvel? (regény, 1980)
A kolostor regénye (regény, 1982)
Ricardo Reis halálának éve (regény, 1984)
A kőtutaj (regény, 1986)
Lisszabon ostromának históriája (regény, 1989)
Jézus Krisztus evangéliuma (regény, 1991)
Vakság (regény, 1995)
Minden egyes név (regény, 1997)
A barlang (regény, 2000)
Az embermás (regény, 2002)
Megvilágosodás (regény, 2004)
Halálszünet (regény, 2005)
Kicsi emlékek (regény, 2006)
Az elefánt vándorútja (regény, 2008)
Káin (regény, 2009)
Alentejo. Egy évszázad regénye (regény, 2012)
Magyarul
Kőtutaj; ford. Székely Ervin; Magvető, Bp., 1989
A kolostor regénye; ford. Lukács Laura; Európa, Bp., 1992 (Európa Zsebkönyvek)
Ricardo Reis halálának éve; ford. Székely Ervin; Cédrus, Bp., 1993