Aracatacai Szent József-templom, ahol Gabriel García Márquez megkeresztelkedettGabriel García Márquez Havannában dedikál egy példányt a Száz év magány című regényéből
Gyakran a mágikus realizmus leghíresebb írójának nevezik, és írásainak nagy része erősen kötődik is ehhez a stílushoz, de túl változatosak ahhoz, hogy művei összességükben könnyen beskatulyázhatóak legyenek.
Családja
Gabriel García Márquez 1927. március 6-án született Aracatacában Gabriel Eligio García és Luisa Santiaga Márquez gyermekeként. Édesapja távírász volt. Sokáig anyai nagyszülei és nagynénjei nevelték egyedüli gyermekként, mivel szülei 5 éves korában Sucrébe költöztek. Édesapja itt gyógyszertárat nyitott, édesanyja pedig további 10 gyermeknek adott életet.[3]
Nagyszülei kiemelkedő személyiségek voltak, amelynek hatása megmutatkozott Márquez későbbi irodalmi Nobel-díjas tevékenységében is. Nicolás Márquez ezredes, az ezer napos háború (1899-1902) veteránja, sokat mesélt neki az ifjúságáról és a 19. századi polgárháborúkról. Emellett cirkuszba és filmszínházba is járt vele. Nagyanyja Tranquilina Iguarán, akinek problémái voltak a látásával, szintén sokat mesélt neki. Emellett mágikus látomásai is voltak.[3]
1958-ban vette feleségül Mercedes Raquel Barcha Pardót (1932–2020). Feleségét annak 13 éves korától ismerte, akkor hűséget fogadtak egymásnak. A házasság 14 évvel később köttetett. Két gyermekük született: Rodrigo García Barcha és Gonzalo García Barcha.
Az ötvenes években kezdett el publikálni, korai írásaiban Faulkner hatásai mutathatóak ki. Első figyelmet érdemlő munkája az Egy hajótörött története volt, amelyet 1955-ben cikksorozatként jelentetett meg. Ebben egy, a kormányzat által dicsőségesnek beállított hajótörés valódi, dicstelen történetét mutatta be. Ezzel kezdődött külföldi tudósítói karrierje is, mivel Kolumbiában nem volt többé biztonságban. A történetet 1970-ben könyv formájában is kiadta, és sokan regénynek tekintik.
Több munkáját egyaránt nevezték fikciósnak és nemfikciósnak is, különösen az 1981-ben megjelent Egy előre bejelentett gyilkosság krónikáját, amely egy vérbosszú újságokban is megjelent történetét meséli el, és a Szerelem a kolera idejént, ami szülei szerelméről szól. Ezeken kívül több műve is a „García Márquez-világegyetemben” játszódik, több könyvben is felbukkanó szereplőkkel, eseményekkel és településekkel.
Meghatározóak voltak gyermekkori élményei; ez több regényében visszatérő motívum. Humora Dickenséhez hasonlítható. Fantasztikuma, képzelőereje és iróniája beleillik a sajátos latin-amerikai légkörbe, a maga teremtette Macondo „mikrotársadalmába”, ahol több regénye is játszódik. A fantázia szárnyalása a hódító lovagok eldorádója óta nem ismeretlen ezen a kontinensen. Érdekes García Márquez humanizmusa: még a kevésbé pozitív, sőt kifejezetten negatív alakoktól sem tudja megtagadni a rokonszenvet és az együttérzést.
Leghíresebb regénye, a Száz év magány 1967-ben jelent meg, (magyarul 1971-ben Székács Vera fordításában, aki a legtöbb könyvét fordította magyarra), és több mint tízmillió példányban kelt el. Egy elzárt dél-amerikai falu életét meséli el, ahol a furcsa események közhelyszámba mennek. Vannak benne varázslatosan valódi elemek, de ennél fontosabb az idő és elzártság természetének filozófiai visszatükrözése, illetve hiányoznak belőle a népmesei elemek, ami pedig a mágikus realizmus előfeltétele. Nem minden furcsa és megmagyarázhatatlan folklorikus: néha egyszerűen ilyen az élet.
A regény nem pusztán a mágikus realizmus megújítása miatt érdemel figyelmet, hanem mert különösen szép módon használja a spanyol nyelvet. A műelemzések gyakran figyelmen kívül hagyják azt is, hogy a könyv igazi epikus mű, ami egy bonyolult és nagy család sok évtizedes történetét mutatja be.
2002-ben adta ki önéletrajzi könyvét, a Vivir para contarla, egy háromkötetesre tervezett mű első részét. Ez magyarul Azért élek, hogy elmeséljem az életemet címmel 2003-ban a Magvető Könyvkiadónál jelent meg, Székács Vera fordításában.
García Márquez híres volt Fidel Castróhoz kötődő barátságáról, és arról, hogy – különösen az 1960-as, 1970-es években – többször biztosította együttérzéséről néhány latin-amerikai lázadó csoportot. Ezenkívül erős kritikával illette a kolumbiai kormányzatot, de nem támogatta nyilvánosan a hazájában működő gerillacsoportokat.
1970 – Egy hajótörött története (Relato de un náufrago)
1972 – Hihetetlen és szomorú történet az ártatlan Eréndiráról és lelketlen nagyanyjáról (La increíble y triste historia de la cándida Eréndira y de su abuela desalmada)[6]
1975 – A pátriárka alkonya (El otoño del patriarca)
1981 – Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája (Crónica de una muerte anunciada)
1996 – Egy emberrablás története (Noticia de un secuestro)
2002 – Azért élek, hogy elmeséljem az életemet (Vivir para contarla)
2004 – Bánatos kurváim emlékezete (Memoria de mis putas tristes)
2024 – Találkozunk augusztusban
Magyarul
Száz év magány. Regény; ford. Székács Vera, bev. Kulin Katalin; Magvető, Budapest, 1971 (Világkönyvtár)
Baljós óra / Söpredék / Az ezredes úrnak nincs, aki írjon. Kisregények; ford. Benczik Vilmos, Scholz László, Hargitai György; Európa, Budapest, 1975 (Európa zsebkönyvek)
A bölömbikák éjszakája. Elbeszélések; ford. Benczik Vilmos et al., vál., szerk., utószó Benczik Vilmos; Kozmosz Könyvek, Budapest, 1977
A pátriárka alkonya; ford. Dely István; Magvető, Budapest, 1978 (Világkönyvtár)
Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája; ford. Székács Vera; Magvető, Budapest, 1982 (Rakéta Regénytár)
Titokban Chilében. Riport egy filmforgatásról; ford. Dobos Éva; Kossuth, Budapest, 1987
Szerelem a kolera idején; ford. Székács Vera; Magvető, Budapest, 1990
A tábornok útvesztője; ford. Tomcsányi Zsuzsanna; Magvető, Budapest, 1992
Macondóban hull az eső. Elbeszélések; vál. Pál Ferenc, ford. Benczik Vilmos et al.; Európa, Budapest, 1992
A szerelemről és más démonokról; ford. Székács Vera; Magvető, Budapest, 1995
Egy hajótörött története; ford. Xantus Judit; Magvető, Budapest, 1996
Plinio Apuleyo Mendoza–Gabriel García Márquezː A guajava illata; ford. Dobos Éva; Magvető, Budapest, 1997
Egy emberrablás története; ford. Székács Vera; Magvető, Budapest, 1997
Tizenkét vándor novella; ford. Egry Katalin et al.; Pesti Szalon–Marfa-Mediterrán, Budapest, 1998
Azért élek, hogy elmeséljem az életemet; ford. Székács Vera; Magvető, Budapest, 2003
Bánatos kurváim emlékezete; ford. Székács Vera; Magvető, Budapest, 2005
A világ, ahogy Gabriel García Márquez látja. Piedad Bonnett válogatása; ford. Székács Vera; Magvető, Budapest, 2006
Nem azért jöttem, hogy beszédet mondjak; ford. Székács Vera; Magvető, Budapest, 2011
Gabriel García Márquez Vámos Miklós szeretett, kedves írója. Vámos egyik regényében (Márkez meg én) Budapestre látogat a Nobel-díjas író, hogy – a fiktív történetben – találkozzon és elbeszélgessen a szerző könyvbéli alteregójával, Mákos Tibor mesterszakáccsal.[7]
Jegyzetek
↑születési év 1928: Nobelprize.org és Britannica; születési év 1927: önéletrajz és Márquez 80 éves (2007-es interjú)
Vargas Llosa, Mario: García Márquez : historia de un deicidio. – Barcelona: Barral, 1971
Fau, Margaret Eustella: Bibliographic Guide to Gabriel García Márquez, 1979–1985 / compiled by Margaret Eustella Fau and Nelly Sfeir de Gonzalez. – Westport, Conn.: Greenwood Press, 1986
Gabriel García Márquez : New Readings / edited by Bernard McGuirk and Richard Cardwell. – Cambridge: Cambridge Univ. Press, 1987
López Lemus, Virgilio: Garcia Marquez : una vocacion incontenible. – La Habana: Letras Cubanas, 1987
Bell-Villada, Gene H.: García Márquez : the Man and His Work. – Chapel Hill: University of North Carolina Press, cop. 1990
Gabriel García Márquez : a Study of the Short Fiction / [compiled by] Harley D. Oberhelman. – Boston: Twayne Publishers, 1991
Saldívar, Dasso: García Márquez : el viaje a la semilla: la biografía. – Madrid: Alfaguara, 1997
Conversations with Gabriel García Márquez / edited by Gene H. Bell-Villada. – Jackson: University Press of Mississippi, 2006
Kulin Katalin: Mítosz és valóság. Gabriel García Márquez; Akadémiai, Budapest, 1977
Gerald Martin: Gabriel García Márquez. Egy élet; ford. Bölcskei Erzsébet, Ureczky Eszter; Magvető, Budapest, 2009
Rodrigo García: Búcsú Gabótól és Mercedestől. Egy fiú memoárja Gabriel García Márquezről és Mercedes Barcháról; ford. Totth Benedek; Magvető, Budapest, 2022