Miniszterelnökként ellenezte azon afrikánerek törekvéseit, akiknek nyomására Dél-Afrika a két világháború közt de factoapartheid rendszert tartott fenn. A második világháború után részt vett a faji szegregáció eltörlését sürgető Fagan Bizottság létrehozásában. 1948-ban azonban elvesztette a választásokat, mielőtt a bizottság javaslatait életbe léptethette volna, és 1950-ben, amikor de iure is bevezették az apartheidet, meghalt.
Egyik legnagyobb nemzetközi szintű eredménye a Népszövetség tető alá hozása, ami a Smuts által lefektetett elvek alapján jött létre és működött. Később, miután a Népszövetség felbomlott, sürgette az új, a béke megőrzése felett őrködő nemzetközi szervezet, az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) létrehozását. Smuts írta az ENSZ alapokmányának preambulumát – és az egyetlen személy lett, aki az ENSZ és a Népszövetség alapokmányait is aláírta. Törekvései hozzájárultak ahhoz, hogy az Egyesült Királyság és gyarmatai újrafogalmazták viszonyukat és modern formájában létrejöjjön Nemzetközösségük.
Smuts 1917-től több mint két évet töltött Európában. Sokat utazott, többször szemlézte a kontinensen tartózkodó dél-afrikai katonai alakulatokat, ideje jelentős részét pedig a béketárgyalásokra való felkészüléssel töltötte, amelyen mint a Brit Birodalom tagállamának (Dél-afrikai Unió) képviselője vett részt. Sok időt töltött Londonban, ahol több ízben szólalt fel mind az alsó- (House of Commons), mind a felsőházban (House of Lords).
1919 áprilisában Lloyd George miniszterelnök megbízásából hivatalos delegáció élén Budapestre látogatott, amely ekkor Kun Béla és a Tanácsköztársaság ellenőrzése alatt állt. Megjegyzendő, hogy ő volt az első dél-afrikai politikus aki magyar földre lépett. Kun Bélával nem szimpatizált, ám több megbeszélést is folytatott vele. Ezen tárgyalásokon Smuts a magyar-román demarkációs vonal elfogadására és tiszteletben tartására ösztönözte magyar tárgyalópartnereit, cserébe hajlandó lett volna kisebb engedmények kiharcolására ígéretet tenni, ám a kétnapos megbeszélésen nem született eredmény.
A háború utáni rendezést Smuts Wilson amerikai elnökhöz hasonlóan képzelte el, nem támogatta a vesztes államokat sújtó szigorú büntetést. Többször szólalt fel a vesztes Németország és a Monarchia ügyében, ám érvei minduntalan süket fülekre találtak. Véleményét és állhatatosságát jól jelzi, hogy a (németekkel kötendő) versailles-i békeszerződés aláírását megtagadta s csupán Botha dél-afrikai elnök kifejezett utasítására szignálta a dokumentumot. Smuts a tárgyalásokat követően hazautazott, és soha nem tért vissza Európába.
Források
Hancock, WK and van der Poel, J (eds) – Selections from the Smuts Papers, 1886–1950, (7 vols), (1966–73)
Spies, SB and Natrass, G (eds) – Jan Smuts – Memoirs of the Boer War Jonathan Ball, Johannesburg 1994
Pordány László. A búrok és az apartheid (magyar nyelven). Antológia Kiadó. Hozzáférés ideje: 2016. június 5.
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
