Az Appennini-félsziget egészét, vagyis a történelmi Itáliát először Julius Caesar vonta Italia néven egységes közigazgatás alá. Italia nem számított a tartományok (provinciák) közé, hanem különleges jogállású régiók alkották.
Augustus császár korában Italia a következő közigazgatási régiókra tagolódott:
Regio I Latium et Campania
Regio II Apulia et Calabria
Regio III Lucania et Brutii
Regio IV Samnium
Regio V Picenum
Regio VI Umbria et Ager Gallicus
Regio VII Etruria
Regio VIII Aemilia
Regio IX Liguria
Regio X Venetia et Histria
Regio XI Transpadana
Az itáliai városoknak két típusa volt, a nagyobb önállósággal rendelkező municipiumok és a római hadsereg által alapított coloniák.
Augustus rendeletében olvashatjuk, hogyan vásárolt földet Itáliában az elbocsátott veterán katonák részére a császár a városok területén: a szöveg latinul „Pecuniam pro agris quos in consulatu meo quarto et postea consulibus M. Crasso et Cn. Lentulo Augure adsignavi militibus solvi municipis; ea summa sestertium circiter sexsiens milliens fuit quam pro Italicis praedis numeravi, et circiter bis milliens et sescentiens quod pro agris provincialibus solvi. Id primus et solus omni um qui deduxerunt colonias militum in Italia aut in provincis ad memoriam aetatis meae feci.”
Azaz magyarul: „A municipiumoknak megfizettem azoknak a földeknek az árát, amelyeket negyedik consulságom évében (Kr. e. 30), majd M. Crassus és Cn. Lentulus Augur consulsága alatt (Kr. e. 14) a katonáknak kiosztottam. Az összeg, amelyet az italiai földekért kifizettem, körülbelül 600 millió sestertiusra, a tartományi földekért kifizetett összeg pedig körülbelül 260 millió sestertiusra rúgott. Mindazok közül, akik eddig Italiában vagy a provinciákban katonai telepeket alapítottak, ezt elsőnek és egyedül én tettem.”[1]
.svg)
