III. Mehmed (Isztambul, 1566. május 26. – Isztambul, 1603. december 22.) oszmán szultán és kalifa 1595-től haláláig.
Mehmed 1566. május 26-án született III. Murád fiaként. Ő volt az utolsó oszmán uralkodó, akit még megfelelő módon készítettek fel az uralkodásra: 16-odik életévétől kezdve trónra léptéig Manisában, Nyugat-Anatóliában volt szandzsákbég.[3] (Az utána következő szultánok már mind a szultáni szerájban, Isztambulban nevelkedtek.[4])
Asszonyai
Fiai
Lányai
Mehmed édesapja halála után, 1595-ben lépett trónra.[5] Trónralépte után mind a 19 fiútestvérét megölette.[5] A testvérgyilkosságokat a oszmán törvények kívánták meg.[4] Csupán 8 évig tartó uralkodása alatt – édesatyjához hasonlóan – alig törődött a kormányügyekkel.[4] A tulajdonképpeni hatalmat a szultán édesanyja (a válide) gyakorolta.[6] A nagyvezírek még gyorsabban váltották egymást, mint III. Murád idejében.[7]
Uralkodása alatt folytatódott a tizenöt éves háború.[7] A török porta számára különösen veszélyessé vált a helyzet, amikor a dunai fejedelemségek (Erdély, Moldva, Havasalföld) egyesült hadserege 1595 októberének végén a havasalföldi Gyurgyevónál legyőzte az oszmán csapatokat.[7] (A csata során a havasalföldi vajda, Vitéz Mihály kiemelkedő szerepet játszott.[7]) Erdély fejedelme, Báthory Zsigmond a Habsburgok fennhatóságát már az év januárjában elismerte, így a Portának nem volt más választása: érdekeit háborúval kellett megvédenie.[7]
Mehmed Szegedre érkezve 150 000 fős hadával, Dsáfer pasát Szolnokra küldte, maga pedig 1596. szeptember 21-én Eger ellen fordult, melynek őrsége a várat október 13-án feladta.[5] Csak ezután, október 22-én érkezett meg Erdélyből Báthory Zsigmond fejedelem 45 000 fős serege, akikkel a királyi fővezér, Miksa főherceg seregei Mezőkeresztesnél egyesültek.[5] Október 26-27-én a két napig tartó mezőkeresztesi csatában a magyar-osztrák seregek először megfutamították a török sereget, de a szétszéledő és zsákmányt kereső győzteseket a visszatérő török sereg megrohanta és legyőzte.[5] Ez volt egyébiránt az utolsó oszmán győzelem nyílt csatában.[7]
Mehmed vezérei tovább folytatták a tizenöt éves háborút.[5] Pálffy Miklós 1598-ban visszafoglalta Győr várát, majd Tatát, Veszprémet és Palotát;[5] Ibrahim, az új nagyvezír ellenben Kanizsát kerítette kézre.[5]
Vitéz Mihály 1601-ben bekövetkezett halála után Moldva és Havasalföld rákényszerültek, hogy az oszmán fennhatóságot újra elismerjék, az osztrákokkal folytatott háború azonban még 1606-ig tartott[7] (amit Mehmed már nem ért meg).
Mehmed viszonylag fiatalon, 1603. december 22-én, 37 évesen halt meg.Talán a fia, Mahmud megöletése miatti szorongás miatt halt meg vagy betegség miatt. A trónon fia, I. Ahmed követte.