I. Bajazid oszmán szultán egyik fia volt. Miután Timur Lenk az ankarai csatában legyőzte és fogságba ejtette Bajazidot, polgárháború tört ki a birodalomban. Ezt az időszakot oszmán interregnumnak nevezzük. Mehmed segítette Musza testvérét, hogy meggyilkolja a legidősebb testvért, Szulejmánt – ez 1410-ben sikerült, és utána Mehmed a Bizánci Birodalommal szövetkezett, hogy legyőzhesse Muszát. Amikor teljesen átvette a hatalmat, birodalmának területe csak az ankarai csata előtti fele volt. Fővárosát Bursából Adrianopoliszba (Drinápolyba, mai nevén Edirnébe) tette át, majd gyorsan elfoglalta Albániát és Kilikiát. Ismét (1416-ban) hűbéresévé tette Havasalföldet, de flottája vereséget szenvedett Velencétől.
Mivel szövetségben volt a II. Manuél bizánci császárral, őt atyának és protektornak ismerte el, ami hatalmas diplomáciai sikernek számított a Bizánci Birodalom számára abban az időben.
Mehmed 9 évnyi egyeduralkodás után, 47 évesen 1421. május 26-án halt meg. A trónon fia, II. Murád követte.[2]