Ascherslebenben született porosz arisztokrata család gyermekeként. 1893-ban lépett be a hadseregbe és az elitképzőnek számító katonai akadémián végezte tanulmányait. (Csak 160 hallgatót vettek fel, ezeknek 75%-át később eltanácsolták.) 1902. január 22-én feleségül vette Luise Bila von Götzöt (elhunyt 1952-ben). Egy gyermekük született: Hans Gerd von Runsdstedt (1903-1948).
1907-ben végzett tanulmányaival és próbaidőre a némethadsereget irányító főparancsnoki törzskarba vették fel, de a munkájával való elégedettség miatt már 1909-ben beosztását törzskari főhadnagyként véglegesítették.
Gerd von Rundstedt tiszteletbeli ezredparancsnok váll-lapja és parolija
Rundstedt már a nácik hatalomra jutása előtt a katonai csúcsvezetés tagja volt. 1932 novemberében kinevezték a berlini katonai körzet parancsnokává. Porosz arisztokrataként nem volt híve a nácik programjának. A passzív katonai ellenállás tagja lett, vezető személyisége a nem náci kötődésű, (nagy többségükben porosz származású) tisztek csoportjának. Részben tevékenységük eredménye, hogy Ernst Röhm nem alakíthatta az SA-t birodalmi fegyveres testületté.
Vezérkari tisztként helyeselte a Wehrmacht kiépítését, ám a folyamatot mindvégig kritikával illette. 1938-tól vezérezredes. Katonai megfontolásból ellenezte a háborúba bocsátkozást más európaiállamokkal, 1938-ban mégis levezényelte a Szudétavidék megszállását. 1938-tól folyamatosan jelezte Hitlernek, hogy a Wehrmacht túl gyenge a náci vezetés keleti ambícióinak megvalósításához.
(balról jobbra) Von Rundstedt, Von Fritsch és Von Blomberg
1938-ban nyugállományba vonult, ebből az alkalomból a 18. Gyalogos Ezred tiszteletbeli ezredesévé nevezték ki. Gyakorta viselte az ezredesi egyenruhát még tábornagy korában is, és csak mosolygott, ha ezredesnek nézték.[j 1] A valóságban azonban a tábornagyi rendfokozatot viselte, csak a paroliján volt ezredesi jelzés.
A második világháború
Lengyelország
1939-ben a Sziléziából és SzlovákiábólLengyelországba behatoló német hadseregcsoport vezetője volt. Varsó elhúzódó ostromakor a motorizált hadviselés csapdáira (városi harcok) hívta fel a figyelmet. Páncélosait a városba való első betörési kísérletnél súlyos veszteségek érték, ezért inkább tüzérséggel lövette és bombáztatta a várost.
A nyugati hadjárat
1940 elején a tervezett franciaországi hadjárat megalkotói közé tartozott. Elfogadta a vezérkari főnöke, Erich von Manstein által kidolgozott Sárga Tervet. 1940. május 10-én Rundstedt páncélos alakulatai ellenállás nélkül robogtak át az Ardenneken és megjelentek a meglepett franciák hátában. További előretörésükkel elvágták a hátországtól a brit és francia csapatokat, de a dunkerque-i csatában vagy Hitler, vagy Von Rundstedt parancsára a német haderő megállt, a szövetségeseknek mintegy 330 000 katonája megmenekült, azonban a fegyverzetük, az összes járművük és hadianyaguk a németek hadizsákmánya lett. Néhány héttel később elfoglalták Párizst. Von Rundstedtet 1940. július 19-én tábornaggyá (Generalfeldmarschall, vezértábornagy) nevezte ki Hitler.
(balról jobbra) Von Rundstedt, Mussolini és Hitler a Szovjetunióban
1941-ben ő vezette a Dél Hadseregcsoport támadását Ukrajna és a Kaukázus olajmezői felé. Rundstedt vágyálomnak tartotta Hitler terveit a Volga vonalának egy éven belüli áttörésére és Kaszpi-tenger elérésére. A támadás a Krím ostromával kifulladt, Rundstedt pedig Hitler rosszallása ellenére pihenőt rendelt csapatainak. Hitler emiatt eltávolította őt a Dél Hadseregcsoport éléről és a parkolópályának számító Párizsba küldte.
Kísérlet Hitler eltávolítására
1943 júniusában és decemberében Von Rundstedt Isztambulba küldte gróf Helmuth James von Moltkét azzal a céllal, hogy tájékoztassa az OSS-t (en: Office of Strategic Services, Stratégiai Szolgálatok Hivatala, becenevén Oh-So-Social, 'Ó-Mily-Előkelő') arról, hogy összeesküvés készül Hitler meggyilkolására. Felajánlotta, hogy szabad utat biztosít az amerikaiaknakFranciaországban, és javasolta, hogy Wehrmacht-alakulatok harcoljanak a szövetségesek mellett. Az amerikai kormány nem válaszolt a kezdeményezésre.
Igen szigorú védekező taktikát dolgozott ki Franciaország védelmére. Félszívvel látott neki az úgynevezett Atlanti Fal felépítésének. Katonaként úgy vélte, hogy a németek képesek lehetnek a szövetséges invázió megállítására akár a szárazföld belsejében is. E kérdésben összekülönbözött Rommel tábornaggyal is, aki az Atlanti Fal megépítésében látta a győzelem kulcsát.
Hitler továbbra sem bízott tábornokában. Parancsnoki jogkörében korlátozta, utasításait végrehajtásuk előtt a Führer főhadiszállásával kellett jóváhagyatnia. Csapatainak létszámbeli, fegyverzeti hátrányát és morális állapotát tekintve Rundstedt nem látott esélyt a tartós ellenállásra. Az invázió után elhangzott nyílt kritikája miatt eltávolították a Wehrmacht nyugati csapatainak parancsnoki posztjáról.[2] Hamarosan rehabilitálták és a Hitler elleni, 1944. július 20-ai merényletet vizsgáló Ehrenhof bizottság tagja lett, melynek működése során számos náciellenes szervezkedéssel gyanúsított tisztet zártak ki a Wehrmachtból és adtak át annak a hadbíróságnak, amelynek Roland Freisler volt az elnöke.
1944 szeptemberére összeomlott a nyugati front. A szövetségesek előretörésére Von Rundstedtet visszahelyezték annak vezérkarába. Ideiglenesen sikerült rendbe szednie csapatait és stabil frontot kialakítania a nyugati német határok mentén. 1944 decemberében ő vezette a nagy német támadást az Ardenneken keresztül, amely azonban utánpótlási nehézségek és a keleti front összeomlása miatt visszavonulással végződött. Rundstedtet végleg leváltották, miután az amerikai csapatok Remagennél sikeresen átkeltek a Rajnán. 1945 januárjában nyugállományba vonult.
Hadifogsága és halála
Gerd von Rundstedt tábornagy 1945. május 1-jénBad Tölzben (Németország) az USA 36. Gyalogos Hadosztályának a hadifogságába esett. Nagy-Britanniába szállították, ott töltötte a hadifogságot. Basil Liddell Hart és Brian Horrocks hadtörténészek riportokat készítettek vele. Bár háborús bűntettek elkövetésével megvádolták, rossz egészségi állapota miatt a pert nem folytatták le ellene (súlyos szívbeteg volt). 1949 májusában szabadon engedték. Hannoverben telepedett le, és ott is halt meg 1953. február 24-én.
Előléptetései
Von Rundstedt tábornagy megtekinti a milói Vénuszt a Louvre-ban, 1940 októberében, a megszállt Franciaországban(balról jobbra) Rommel, Von Rundstedt, Gause és ZimmermannGerd von Rundstedt és fia, Hans Gerd a hadifogságbanGerd von Rundstedt a nürnbergi perben
↑Sok fényképén látható, hogy a váll-lapon tábornagyi, a parolin pedig ezredesi rendfokozatot visel.
↑az altábornagy és a vezérezredes között lévő rendfokozat: fegyvernemi (gyalogsági-, lovassági-, tüzérségi-, páncélos- stb.) tábornok.
↑a teljes neve vezértábornagy (Generalfeldmarschall)
Források
Fenyvesi, Charles. Három összeesküvés. Budapest: Európa Könyvkiadó, 150-151. o. (2007). ISBN 978-963-07-8165-7
Bungay, Stephen (2000). The Most Dangerous Enemy: A History of the Battle of Britain. London: Aurum Press. ISBN 1-85410-721-6 (hardcover), ISBN 1-85410-801-8(paperback 2002).
Blumentritt, Günther (1952). Von Rundstedt: The Man and the Soldier. London: Odhams Press
Fellgiebel, Walther-Peer (2000). Die Träger des Ritterkreuzes des Eisernen Kreuzes 1939-1945. Friedburg, Germany: Podzun-Pallas. ISBN 3-7909-0284-5
Kershaw, Ian (2008). Fateful Choices: Ten Decisions That Changed the World, 1940-1941. London: Penguin Books.
Liddell Hart, B. H. (1948). The German Generals Talk, New York: William and Morrow. chap. 7
Schaulen, Fritjof (2005). Eichenlaubträger 1940 – 1945 Zeitgeschichte in Farbe III Radusch – Zwernemann (in German). Selent, Germany: Pour le Mérite. ISBN 3-932381-22-X
Scherzer, Veit (2007). Ritterkreuzträger 1939–1945 Die Inhaber des Ritterkreuzes des Eisernen Kreuzes 1939 von Heer, Luftwaffe, Kriegsmarine, Waffen-SS, Volkssturm sowie mit Deutschland verbündeter Streitkräfte nach den Unterlagen des Bundesarchives (in German). Jena, Germany: Scherzers Miltaer-Verlag. ISBN 978-3-938845-17-2
Ziemke, Earl (1989). "Gerd Von Rundstedt" in Hitler's Generals, ed. Correlli Barnet, New York: Grove Weidenfeld
Földi Pál. Ki kicsoda a harmadik birodalomban. Budapest: Anno Kiadó (1999). ISBN 963-9066-78-8
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Gerd von Rundstedt című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Dunkirk című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Erich von Manstein című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben az OB West című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ajánlott irodalom
Charles Messenger: Az utolsó porosz. Gerd von Rundstedt tábornagy élete; ford. Györkös Attila, Szilágyi Béla; Hajja, Debrecen, 1998 (20. századi hadtörténet) ISBN 963-9037-44-3
Charles Fenyvesi: Három összeesküvés. Rundstedt tábornagy, Canaris tengernagy és a zsidó mérnök, aki megmenthette volna Európát; ford. Molnár György; Európa, Budapest, 2007
.svg){kind=small}
.svg)
.png){kind=small}
