Adolf Hitler 1933-as hatalomra jutása után – a versailles-i békeszerződés korlátait figyelmen kívül hagyva – komoly fegyverkezésbe kezdett. A korábban használatos nevet: a Reichswehrt 1935-ben nevezték át Wehrmachtra. A Wehrmacht első komoly bevetésére a spanyol polgárháborúban került sor. A második világháború elején az összehangolt hadműveletek jellemezték, amiből a harckocsik, a gyalogság, a tüzérség, a műszakiak és a légierő is kivették a részüket. Ez a terv a későbbiekben villámháború(Blitzkrieg) néven vált ismertté. A Wehrmacht egy új katonai struktúrával, egyedi harcászati technikáival és az újonnan kifejlesztett fegyverekkel, a korábban nem tapasztalt sebességgel és pontossággal mérhetett megsemmisítő csapást az ellenséges célpontokra.
1941 decemberében a sikertelen Barbarossa hadművelet után Adolf Hitler saját magát nevezte ki a Wehrmacht szárazföldi ereje (OKH) főparancsnokává. A Barbarossa hadművelet vezetett végül a Wehrmacht és a teljes Harmadik Birodalom bukásához, a szovjet Vörös Hadsereg ugyanis szinte teljesen megsemmisítette azt.
Megalakulásának előzményei
1918. november 11-én aláírták a compiègne-i fegyverszünetet, melynek értelmében véget ért a négy éven át tartó első világháború, melyből Németország vesztesen került ki. A háborút lezáró versailles-i békeszerződésben a győztes nagyhatalmak Németország számára kemény feltételeket szabtak. A fegyveres erők létszámát nagyon alacsonyra kellett csökkenteniük. A haditengerészetet parti őrségi feladat ellátására redukálták, míg a hadsereg létszámát 100 000 főben maximálták, hogy csak önvédelemre legyen képes. A fegyverzetét is korlátozták: a haditengerészet nem építhetett, vagy vásárolhatott nagyobb hajót, és a hadseregnek nem lehettek harckocsijai, nehézfegyverei, és nem rendelkezhetett légierővel.[1] Ezenkívül feloszlatták a nagyvezérkart, amelyben sok szövetséges vezető az 1914 előtti német militarizmus fő forrását látta. A cél Németország legyengítése és erőtlenségének fenntartása volt.
Az új német államnak, a weimari köztársaságnak szüksége volt valamilyen belső védelemre, így a jobboldali önkéntes egységekhez a Freikorpshoz fordult.[2] Ezek spontán szerveződő, központi irányítás és sok esetben katonai fegyelem nélküli egységek voltak, de ők jelentették az egyedüli elérhető és használható erőt. 1921. március 23-án felállították az új fegyveres erőt: a Reichswehrt. A Freierkorps egységek létszáma ekkor már elérte a százezer főt, a hadsereg, a Reichsheer állományának engedélyezett létszámát. A régi birodalmi hadsereghez képest mindez elenyésző volt, de a weimari köztársaság szinte a semmiből kezdte a honi véderő felállítását.
A weimari kormány Hans von Seeckt tábornokot nevezte ki a Reichsheer élére. Habár az antant ragaszkodott a korábbi nagyvezérkar feloszlatásához, Von Seeckt létrehozott egy szervezetet, a Truppenamtot gyakorlatilag azonos funkcióval, de úgy, hogy az valójában sokkal centralizáltabb és erőteljesebb potenciállal rendelkezett. A két engedélyezett hadtest – az egyik Berlinben, a másik Kasselben állomásozott – sorállománya tapasztalt és odaadó önkéntesekből verbuválódott, akiknek többségéből ideális első generációs altiszt válhatott. Von Seeckt nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a birodalmi hadsereg hagyományait és identitásait átültesse az új seregbe. Az antant nem vette észre, hogy a Reichsheer egy gyors jövőbeni növekedésre képes, ütőképes magként formálódott meg. Von Seeckt erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a Reichsheer távol tartsa magát a politikától, de a weimari köztársaságnak mindenképpen szövetségesre volt szüksége az antant szorításában, ezért 1922-ben a Szovjetunióval megkötötte a rapallói egyezményt.[3] Titkos záradéka biztosította, hogy a Reichsheer tisztjeit és katonáit páncélos- és repülőkiképzésben részesítsék a szovjetek. A kazanyi és lipecki katonai bázisokon való kiképzés ellenében a németek vállalták, hogy átadják technikai és harcászati tapasztalataikat. Ugyanebben az időszakban Von Seeckt felismerte a gépesítés nyújtotta lehetőségeket. Így lehetővé vált, hogy az olyan tisztek, mint Heinz Guderian – akit a gépesített alakulatok felügyelőségéhez helyeztek – szert tegyenek azokra a tapasztalatokra, amelyek később elősegítették a teljes mértékben páncélozott hadosztályok felállítását. Az 1930-as évek elejéig páncélosképzésben a katonák csak Kazanyban részesülhettek, míg Németországban tankokat szimuláló traktorokkal és gépjárművekkel gyakorolhattak. Mindez megmosolyogtatónak tűnhet, de ennek ellenére sikerült a katonákkal elsajátíttatni a páncélos-hadviselés alapjait, ami a későbbiekben felbecsülhetetlen értékűnek bizonyult. Ily módon Adolf Hitlernek, amikor 1933-ban hatalomra jutott Németországban, egy kicsiny, ám mérete ellenére jól képzett hadsereg állt a rendelkezésére.[4]
1933. január 30-án az elnök Paul von HindenburgAdolf Hitlert nevezte ki Németország kancellárjává. Hitler, aki frontkatonaként szolgált az I.világháborúban – a közkatonák között ritkaságnak számító vaskereszttel tüntették ki bátorságáért –, hamar kinyilvánította azt a szándékát, hogy a hadsereget nagy mértékben fejleszteni akarja.[4] 1933 decemberében elrendelte, hogy növeljék a hadsereg létszámát háromszorosára. Célkitűzése az volt, hogy 1938-ra 21 hadosztály álljon hadrendben. 1935 márciusában újra bevezette a sorkatonaságot, hogy ezzel biztosítsa az emberanyagot a német hadsereg számára. Terveiben már 36 hadosztály szerepelt, és ugyanekkor bejelentették, hogy Németország mindenféle korlátozás nélkül légierőt hoz létre. 1935-től kezdve Wehrmacht lett a német fegyveres erők hivatalos elnevezése.[5]
Hitler tudatában volt annak, hogy terjeszkedési politikájának megvalósításához szüksége van a hadsereg feltétlen hűségére. Ennek elérésében védelmi minisztere, Werner von Blomberg is támogatta, aki 1932-től 1938-ig töltötte be posztját. (A békeszerződés rendelkezései értelmében a német védelmi miniszter nem lehetett volna aktív katona.) Ő volt az, aki elkezdte a Wehrmacht politizálását. Ezzel egyrészt az Ernst Röhm vezetése alatt álló nemzetiszocialista SA (Sturmabteilung) befolyását, valamint Hermann Göring, a Luftwaffe főparancsnokának hatalmát akarta ellensúlyozni. Von Blomberg rendeletének értelmében minden egyenruhán viselni kellett a nemzetiszocialista párt jelvényeit; 1934 augusztusában pedig bevezették a hűségesküt, amelyet a már szolgálatot teljesítő katonáknak ugyanúgy le kellett tenni, mint a később bevonulóknak. A fegyveres erők státusza így gyökeresen megváltozott a német államban. A tiszteket és a közkatonákat kötelezték, hogy az alkotmány helyett Adolf Hitlernek, a Német BirodalomFührerrének esküdjenek feltétel nélküli hűséget. Ennek később, 1944 júniusában, a Hitler elleni merényletkísérlet idején nőtt meg a jelentősége, amikor sok tiszt ezen esküje miatt tagadta meg a Führer elleni nyílt fellépést. Hitlernek példa nélküli hatalma lett a Wehrmacht felett, és ez csak növekedett, amikor 1938-ban Von Blomberg helyett magát nevezte ki hadügyminiszternek.[5] Ugyancsak 1938-ban, a korábbi Truppenamtból létrejött az Oberkommando der Wehrmacht (OKW), amelynek parancsnoka Wilhelm Keitel vezértábornagy lett.[5] A hadsereg vezérkarát szintén átszervezték: megalakult a szárazföldi erők főparancsnoksága az Oberkommando des Heeres (OKH) Walther von Brauchitsch vezetésével. Az OKW és az OKH közötti kapcsolat sosem volt jónak nevezhető, és ezt használta ki Hitler személyes hatalmának megerősítésére.[6]
Helyi lakosok üdvözlik a német katonákat, miután Ausztria az Anschluss értelmében Németország része lettA Wehrmacht katonái a határőrök segítségével egy határsorompót törnek le 1939. szeptember 1-jén
Hitler javában készült a Versailles után kialakult helyzet megváltoztatására és a Harmadik Birodalom területének növelésére.[7] 1936-ban csapatokat küldött a demilitarizált Rajna-vidékre, anélkül, hogy tette bármilyen reakciót is kiváltott volna a britekből vagy a franciákból. Két évre rá az angolok és a franciák müncheni hozzájárulásával az Anschluss értelmében bekebelezte szülőhazáját Ausztriát, és visszaszerezte a Szudétavidéket Csehszlovákiától. 1939-ben lerohanta Csehszlovákia még meg nem szállt részeit is. Csapatai élén minden esetben páncélosékek haladtak, a légteret pedig a Luftwaffe repülőgépei uralták. Hadserege egy modern, rendkívül ütőképes fegyveres erő benyomását keltette. Ezt a benyomást csak erősítették a Spanyolországban történt események. A polgárháborúban (1936–1939) a német páncélosok és a Luftwaffe repülőgépei kipróbálhatták erejüket.[8]
Nem sokkal a háború kirobbantása előtt Sztálin elfogadta Hitler javaslatát egy megnemtámadási szerződés megkötésére. Az 1939. augusztus 23-án megkötött Molotov–Ribbentrop-paktum titkos záradéka úgynevezett „érdekszférákat” határozott meg a Szovjetunió és Németország között.[9] Lengyelországot 1939. szeptember 1-jén támadta meg a Wehrmacht és ezzel kezdetét vette a második világháború Európában. Az Egyesült Királyság és Franciaország már korábban megállapodott, hogy Lengyelországot nem hagyják Csehszlovákia sorsára jutni. 1939. szeptember 3-án ultimátumot küldtek Németországnak, amely a hadműveletek leállítását és a tárgyalások felvételét követelte. Mivel ez nem valósult meg, az Egyesült Királyság és Franciaország is hadat üzent Németországnak,[10] de kisebb összetűzéseken kívül nem történtek háborús cselekmények, ezért hívják ezt furcsa háborúnak(drôle de guerre).[11]
A szárazföldi erők (Heer) volt a Wehrmacht legnagyobb létszámú hadereje. Az újonnan besorozottak többsége a gyalogsághoz került, ahhoz a haderőnemhez, amely alig változott az I. világháború óta. Megmaradtak a hagyományosan három ezredből álló, tüzérséggel és műszakiakkal megerősített hadosztályok; és – habár néha biztosították számukra a gépesített szállítást – a katonáknak legtöbbször a saját lábukon kellett harcba vonulni. A tüzérség lövegeit is többnyire lóval vontatták. Létrejöttek azonban, nagyrészt Guderian közreműködésének köszönhetően, a Panzer (páncélos) hadosztályok.[6]
Guderian és a hozzá hasonlóan gondolkodó tisztek hamar felismerték a páncélosokban rejlő lehetőségeket: használatukkal visszatért a mozgékonyság a hadszíntérre. A harckocsik azonban egymagukban nem voltak elegendőek, csak egy több fegyvernemet (gépesített gyalogságot, tüzérséget és műszakiakat, valamint a légierő egységeit) felölelő hadrend részeként hajthatták végre eredményesen a feladatukat. Ez a feladat pedig az volt, hogy megtalálják és kihasználják az ellenséges arcvonal gyenge pontjait. Megkerülve a megerősített védelmi pontokat, behatoltak a vonalak mögé, és felszámolták az ellenség parancsnoki és irányítási központjait. A központtól ily módon elvágott frontvonalon harcoló erőket könnyű volt leküzdeni, és elejét venni a nagy veszteségekkel járó állóháborúnak. A tervezet később Villámháború(Blitzkrieg) néve vált ismertté.[12]
Wehrmacht katonák a Szovjetunióban, 1942 júniusában
Hitler biztosította a szükséges anyagiakat. 1935-ben létrehozták az első páncélos hadosztályt. Ez hatékony erőt képviselt a gyors csapásmérésre hívatott páncélosezredekkel, és az ezeket kiegészítő gépesített gyalogsággal, vontatott tüzérséggel és műszaki egységekkel. Emellett Göringet is sikerült rávenni, hogy a Luftwaffe egységeinek zömét szentelje a szárazföldi csapatok támogatására. A Ju 87-es Stuka zuhanóbombázókat például kifejezetten arra használták, hogy fellazítsa az ellenséget a páncélosok támadása előtt.[13]
Eleinte a villámháborús terv több alkalommal is bevált. Lengyelország (1939. szeptember), Norvégia és Dánia (1940. április), Belgium, Hollandia és Franciaország (1940. május), Jugoszlávia és Görögország (1941. április), és részben a Barbarossa hadműveletnél is (1941. június). Azonban már a korai szakaszban megmutatkoztak azok a hiányosságok, amelyek a későbbiekben végzetesnek bizonyultak. Az egyik ilyen hiányosság volt, hogy 1939-ben még csak hét páncéloshadosztály állt rendelkezésre, ami csak nagyon kis hányadát tette ki a Wehrmachtnak. A hadsereg zömét még mindig gyalogosok alkották, ám ők gyakran lemaradtak a gépesített ékek mögött.[7] Már a nyugati fronton jelentkeztek ezek a problémák, ráadásul a gyalogosok iramát még jobban lelassította a terület megerősítésének feladata és a hadifoglyok nagy száma.[14] A páncélosoknál utánpótlási nehézségek is jelentkeztek, mivel a hadtáposzlopok is forgalmi dugóba kerültek, vagy csak egyszerűen lemaradtak a páncélosok mögött. Mindezek ellenére ekkor még egyik probléma sem bizonyult kritikusnak.
Német katonák egy civilt kérdeznek ki a Krímen, 1942 júniusában
Azonban amikor Hitler kelet felé fordult és elrendelte a Szovjetunió megtámadását, döntő fontosságúvá váltak. Sokkal nehezebb volt az ellátás megszervezése, ami elengedhetetlen a hadsereg mozgásban tartásához.[14] A szovjet úthálózat kezdetleges volt és hamarosan az is tönkrement, a vasúti sínek nyomtávja pedig szélesebb, mint Európa többi részén. Ráadásul Sztálin meghirdette a felperzselt föld taktikáját, aminek következtében a támadók az elfoglalt területeken semmi hasznosíthatót nem találtak. Sokszor a terepviszonyok sem segítették a németeket. A Balti államokban a sűrű átjárhatatlan erdők, míg Pripjaty környékén a mocsaras területek lassították a haladást.[15] 1941 októberében elkezdődtek az esőzések, sártengerré változtatva a már amúgy is járhatatlan utakat, így a járművek gyakran beragadtak. A hamarosan beköszöntő rendkívül kemény –40 °C-os orosz télre nem voltak felkészülve. Az üzemanyag megfagyott, a fegyverek felmondták a szolgálatot, a katonák pedig nem rendelkeztek megfelelő téli öltözettel. December 5-re a németek teljesen elakadtak.[16] A szovjeteknek így volt idejük összeszedni az erejüket.
Miután 1941 decemberében az Egyesült Államok is belépett a háborúba, Németország hadat üzent, ezzel felkészülve a többfrontos harcra. A németeket az sem segítette, hogy szövetségesük Olaszország gyengélkedett a Balkánon, Görögországban és Észak-Afrikában, így Hitler számára nem volt más megoldás: csapatokat kellett küldenie szövetségese megsegítésére. A hadosztályok átcsoportosítása tovább gyengítette az ekkor már amúgy is komoly gondokkal küszködő Wehrmachtot. A villámháborús terv meghiúsult, a németek döntő fontosságú ütközetekben (Moszkva, Leningrád, Sztálingrád, Kurszk, El-Alamein) sorra vereséget szenvedtek, míg a szövetségesek fokozatosan megnövelték erejüket, így már nem volt kérdéses a háború kimenetele.
Gyakori tévedés, miszerint a Waffen-SS a Wehrmacht negyedik haderőneme volt a szárazföldi erők, a haditengerészet és a légierő után. A fronton a Waffen-SS hadosztályok hadműveleti szempontból a szárazföldi erők főparancsnoksága alá kerültek, de mindvégig megőriztek egyfajta önállóságot azáltal, hogy szervezetileg az SS kötelékébe tartoztak, annak vezető szervei intézkedtek és döntöttek valamennyi ügyében, így a hátországban való alkalmazásában, állománykiegészítésében, felszerelésében, katonai kiképzésében, politikai-ideológiai nevelésében.[17]
Karl Dönitz tengernagy ellenőrzi a Saint-Nazaire tengeralattjáró-bázist Franciaországban, 1941 júniusában
A haditengerészet (Kriegsmarine) kulcsszerepet játszott az Atlanti csatában és a második világháború kezdetén még sikeresnek volt mondható: a Weserübung hadművelet során a Norvégia és a Csatorna-szigetek ellen végrehajtott invázió, illetve a konvojok zavarása komoly veszteségeket okozott a szövetségeseknek. Ugyan Franciaország kapitulálásával a francia hajók eltűntek a hadszíntérről, ám a megszállt országok flottájának tekintélyes része tért brit zászló alá és a Kriegsmarine veszteségeit a német hadiipar nem tudta megfelelően pótolni, így az erőviszonyok még inkább a szövetségesek javára tolódtak el. Tovább rontotta a helyzetet Olaszország belépése a háborúba (a németek tengeri támogatást nyújtottak a Földközi-tengeren, megosztva ezzel erőiket), illetve az amerikai hadüzenet. A sikersorozat a Bismarck1941-es elvesztésével véget ért. A felszíni flottát ezután elsősorban védelmi célokra használták, az inváziós tervek (partraszállás Angliában) félbemaradtak.
A tengeralattjárók (U-Boot) Németország legkomolyabb fegyverei voltak a tengeren, melyek egészen 1943-ig komoly veszteségeket okoztak az ellenségnek. A németek tengeri stratégiája az volt, hogy megtámadták az ellenséges hajókonvojokat, amelyek Angliába szállítottak élelmiszert és nyersanyagot. Karl Dönitz tengernagy korlátlan tengeralattjáró-háborút kezdett, aminek következtében a szövetségesek 22 898 embert és 1315 hajót veszítettek.[18] Azonban a későbbiekben a szövetségesek radarral látták el a repülőgépeiket, és olyan készüléket szereltek a hajóikba, amelyek képesek voltak a tengeralattjárók hajtócsavarzaját érzékelni (szonár). A tengeren a hadi mérleg emiatt egyre inkább a szövetségesek javára billent. A haditengerészet nem tudta érdemben zavarni sem a normandiai, sem a szicíliai, sem az észak-afrikai partraszállásokat.
A háború végére kettő kivételével a Kriegsmarine összes nagyobb hajóját elsüllyesztették.
A Luftwaffe egyike volt a Wehrmacht három nagy haderő nemének a szárazföldi erők és a haditengerészet mellett. Főleg légierőből és légvédelmi csapatokból állt, de a második világháború során szárazföldi katonái is voltak a hadsereg támogatására. Hermann Göring birodalmi marsall parancsnoksága alá tartozott és fontos szerepet játszott a villámháborús hadjáratokban (Lengyelország 1939-es, Franciaország 1940-es és a Szovjetunió 1941-es megtámadásakor.) A légierő számára legnagyobb számban vadászrepülőket és taktikai bombázókat gyártottak. A legismertebb típusok: a Messerschmitt Bf 109 és a Junkers Ju 87(Stuka) zuhanóbombázói voltak.
A repülőgépek szorosan együttműködtek a szárazföldi erőkkel és kezdetben a Luftwaffe kezében volt a légi fölény. Feladatuk volt a fronthoz közeli parancsnoki és irányítói központok, ellátási útvonalak, raktárak megsemmisítése. Ahogy a háború évei teltek, a szövetségesek drasztikusan megnövelték gyártott repülőgépeik számát, aminek következtében a Luftwaffe fokozatosan elveszítette a légi fölényét.
Frontok és hadjáratok
A Wehrmacht, a Német Birodalom fegyveres erejeként a második világháború kezdetétől a befejezéséig (1939 szeptember 1. – 1945 május 8.) számos hadjáratban, hadműveletben, csatában, offenzívában vett részt. Kezdetben egy frontos harcokat vívtak, de ahogy teltek a háború évei, megnyíltak az újabb frontok. Mindez azt eredményezte, hogy több alkalommal kellett átcsoportosításokat végrehajtani.
Reichsmarschall: a birodalmi marsall a legmagasabb katonai rendfokozat volt, amit német katona elérhetett. A posztot Hermann Göring töltötte be (1940. július 19.), aki emellett a Luftwaffe főparancsnoka is volt.
Generalfeldmarschall: eredetileg csak a hadügyminiszter és a Wehrmacht főparancsnoka tölthette be a posztot, de 1936-ban Hitler változtatást eszközölt. A tábornagyi rendfokozatnak felel meg. A legtöbb tábornagyot az 1940-es tábornagyi ünnepségen léptették elő.
Generaloberst: a vezérezredesi rangnak felel meg.
General der Waffengattung: fegyvernemi tábornok
Generalleutnant: altábornagy
Generalmajor: vezérőrnagy
Veszteségek
A Wehrmacht haderőiben 1935 és 1945 között 18,2 millió ember szolgált.[19] Közülük 2 230 324-en meghaltak, 2 870 404-en eltűntek, és 5 240 000-en megsebesültek.[20][21] Németország katonai vesztesége 5,3 millió fő volt, akik főleg a keleti fronton és a németországi harcokban estek el.[22]
A németek veszteségei hirtelen megugrottak 1943 januárjában, amikor Sztálingrádban egy hónap alatt 180 310 katona halt meg, vagy tűnt el. Németország az 5,3 milliós katonai veszteség több mint 80%-át a háború utolsó két évében szenvedte el, háromnegyedét a keleti fronton (2,7 millió ember), a háború utolsó hónapjaiban 1945. január és május között további 1,2 millió ember veszítette életét, vagy tűnt el.[23]
A német veszteségek 1941 és 1943 között a nyugati fronton, az összes frontot figyelembe véve a veszteség mintegy 3%-át tették ki. 1944-ben ez 14%-ra ugrott, de a D napot követően is a német veszteségek mintegy 68,5%-a a keleti fronton következett be.
A II. világháború után
Németország 1945. május 8-án közép-európai idő szerint 23 óra 1 perckor hivatalosan is kapitulált. A második világháború Európában ezzel a mozzanattal fejeződött be, de az utolsó német harcoló egységek csak május 11-én adták meg magukat.[24] A háború vége egyben a Wehrmacht végét is jelentette. Németország 2/3-a nyugati, 1/3-a szovjet ellenőrzés alá került, az országot a négy szövetséges nagyhatalom megszállási övezetekre osztotta. A szovjetek átadták az ellenőrzést a nyugati szövetségeseknek Berlin nyugati városrészei fölött, míg az amerikai és brit csapatokat Türingiában és Osztfáliában váltották fel a szovjetek. 1947-ig a nyugati szövetségesek fokozatosan egységesítették saját megszállási övezeteiket. A Szovjetuniónak azonban nem volt érdeke, hogy Európában újból egy egységes – immáron a nyugati szövetségi rendszerhez tartozó – Németország jelenjen meg, ezért saját megszállási övezetét elzárta a nyugati típusú változások elől. A belnémet határon fokozatosan kiépült a műszaki zár, a vasfüggöny.
A Wehrmacht. A német hadsereg képes története a II. világháborúban; szerk. John Pimlott; Hajja, Debrecen, 1998 (20. századi hadtörténet) ISBN 963903745-1)
Feldgrau.com research on the German armed forces 1918–1945 (angol nyelvű)
Rudolf Petershagen: A lelkiismeret lázadása. Egy volt Wehrmacht-tiszt emlékiratai; ford. Szegő István; Zrínyi, Bp., 1959
Hans Friessner: Árulások, vesztett csaták. A Wehrmacht harcai Magyarországon 1944–45-ben; ford. Rátkai Ferenc; Co-nexus, Bp., 1992
Keitel vezértábornagy visszaemlékezései; szerk., előszó, tan., jegyz. Sipos Péter, ford. S. Nyirő József, Zalai Edvin; Kossuth, Bp., 1997
Robert J. Kershaw: Hídfő. Szeptemberben sosem havazik. Az arnhemi csata, 1944; ford. Kaiser Ferenc; Aquila, Debrecen, 1998
(Az arnhemi csata. A Wehrmacht utolsó győzelme nyugaton, 1944. szeptember címen is)
Wilhelm Keitel: Életem. Kötelességteljesítés a bukásig. Hitler vezértábornagyának és a Wehrmacht Főparancsnoksága főnökének önvallomásai; szerk. Werner Maser, ford., jegyz. Vitári Zsolt; Canissa, Nagykanizsa, 2001
A Wehrmacht katonái; szerk. H. Poeppel, W.-K. Prinz von Preussen, K.-G. von Hase, bev. Gerhard Stoltenberg, ford., jegyz., bibliográfia Vitári Zsolt; Canissa, Nagykanizsa, 2001
Guido Knopp: A Wehrmacht. Számvetés; ford. Farkas Tünde; Mérték, Bp., 2010
Robert Kershaw: Az arnhemi csata. A Wehrmacht utolsó győzelme nyugaton, 1944. szeptember; ford. Kaiser Ferenc; Akadémiai, Bp., 2015 (Hadiakadémia)
(Hídfő. Szeptemberben sosem havazik. Az arnhemi csata, 1944 címen is)
Matmut Atlantique Estadio de máxima categoría UEFA LocalizaciónPaís FranciaLocalidad Burdeos, Nueva Aquitania FranciaCoordenadas 44°53′50″N 0°33′41″O / 44.89735, -0.56128Detalles generalesSuperficie HierbaCapacidad 42 115[1] espectadoresPropietario Ayuntamiento de BurdeosOperador Football Club Girondins de BordeauxConstrucciónCoste 173 millones de €Inicio 15 de abril de 2013Apertura 18 de mayo de 2015Equipo diseñadorArquitecto Herzog & d...
Закон о торговле с врагом Вид акт Конгресса США[d] Государство США Первая публикация 6 октября 1917 Закон о торговле с врагом[1] (англ. Trading with the Enemy Act of 1917, TWEA) — американский законодательный акт, принятый Конгрессом США во время Первой мировой войны — в 1917 году;...
Mapa del estado de Oaxaca dividido en distritos. Los distritos de Oaxaca son una forma de subdivisión de las regiones que conforman al estado mexicano de Oaxaca. El estado se compone de ocho regiones, que se dividen en un total de 30 distritos, dentro de los cuales se encuentran los 570 municipios que conforman a Oaxaca.[1][2] Oaxaca y sus distritos Clave distrital Distrito[1] Región Municipios Superficie (km²) Población (2010) Densidad de población (hab/km²) Ref. 0...
Альберт Гіршманнім. Albert Otto Hirschman Псевдоніми Albert Hermant[1]Народився 7 квітня 1915(1915-04-07)[2][3][…]Берлін, Німецька імперія[2]Помер 10 грудня 2012(2012-12-10)[2][3][4] (97 років)Юїнг Тауншип, Мерсер, Нью-Джерсі, СШАКраїна США НімеччинаДіяльність економіст, вик...
Free online English-language dictionary Online Etymology DictionaryScreenshot of the homepage in 2007Type of businessPrivateType of siteEtymological dictionaryAvailable inEnglishFoundedc. 2000HeadquartersTupelo, Mississippi, United StatesKey peopleDouglas Harper(Founder)Dan McCormack(web design and coding)Employees1URLwww.etymonline.comRegistrationnoCurrent statusactive The Online Etymology Dictionary (Etymonline) is a free online dictionary, written and compiled by Dougl...
Province in central Nepal Province in NepalBagmati Province बागमती प्रदेशProvince From top left to right:Bhaktapur Durbar Square, Gosainkunda, Pashupatinath Temple, Patan Durbar Square, Swayambhunath, Gaurishankar, Hanuman Dhoka and One-horned rhinoceros at Chitwan National Park SealLocation of Bagmati S. Chok Dhading Rasuwa Dolakha Nuwakot B K L Chitwan Makwanpur K.Chok Ramechap Sindhuli Gandaki Madhesh Koshi China India Map of Bagmati, NepalCountry N...
Annual draft of unsigned players AFL Draft redirects here. For the historical American Football League's draft, see American Football League draft. The Australian Football League draft is the annual draft of unsigned players, especially new nominations, by Australian rules football teams that participate in the main competition of that sport, the Australian Football League (AFL). History When the competition was known as the Victorian Football League (VFL), the league introduced the first inc...
أبها علم أبهاعلمOfficial seal of أبهاشعار اللقب عروس الجنوب، أبها البهية الاسم الرسمي أبها موقع أبها الإحداثيات 18°13′00″N 42°30′00″E / 18.216666666667°N 42.5°E / 18.216666666667; 42.5 تاريخ التأسيس 800 قبل الميلاد تقسيم إداري البلد السعودية,(منطقة عسير) مدينة أبها عاصمة لـ منطقة ...
The initiator of Esperanto, L. L. Zamenhof, translated the entire Hebrew Bible into Esperanto. His translation has been much admired by Esperantists and is widely held up as a model or exemplar for other Esperanto authors and translators. Other translators have also edited and published Esperanto versions of the New Testament and Apocrypha. Historical development New Testament A committee led by British clergy and scholars (J.C. Rust, B.J. Beveridge and C.G. Wilkinson) was formed to translate...
Gender-neutral fashion doll line by Mattel A Creatable World doll alongside a wig for different hair lengthTypeGender-neutral dollsCompanyMattelCountryUnited StatesAvailability2019–presentOfficial website Creatable World is the first line of gender-neutral dolls produced by Mattel. Creatable World dolls differ in design from other dolls produced by Mattel. The design of the doll is unique and is noticeably different from both Barbie and Ken; there are no curves or broad shoulders present on...
село Шуани Шуани Країна Росія Суб'єкт Російської Федерації Чечня Муніципальний район Ножай-Юртовський район Поселення Шуанинське сільське поселення Код ЗКАТУ: 96225843001 Код ЗКТМО: 96625443101 Основні дані Населення ▼ 193 Поштовий індекс 366233 Географічні координати: 43°04′23″ ...
Southern subregion of South America Cono Sur redirects here. For the area of Lima, see Cono Sur (Lima). For the region of Cochabamba, see Cono Sur (Cochabamba). For the vineyards and winery, see Cono Sur Vineyards & Winery. For the congregation of monasteries, see Cono-Sur Congregation. Southern Cone Countries always included in all definitions Areas sometimes included Federative units of Brazil not includedArea5,712,034 km2 (2,205,429 sq ...
1947 homoerotic experimental film directed by Kenneth Anger FireworksDirected byKenneth AngerStarringKenneth AngerMusic byOttorino RespighiDistributed byCinema 16Release date 1947 (1947) Running time14 minutesCountryUnited States Fireworks is a 1947 homoerotic experimental short film by Kenneth Anger. Filmed in his parents' home in Beverly Hills, California, over a long weekend while they were away, the film stars Anger and explicitly explores themes of homosexuality and sadomasochism.&#...
Este artigo ou se(c)ção trata de um evento atual ou em curso.Nota: É desejável que indique um dos temas que constam da lista de temas padrão. A informação apresentada pode mudar com frequência. Não adicione especulações, nem texto sem referência a fontes confiáveis.Editado pela última vez em 7 de dezembro de 2023. SÉCULOS: Século XX — Século XXI DÉCADAS: 1970 • 1980 • 1990 • 2000 • 2010 • 2020 • 2030 • 2040 • 2050 • 2060 • 2070 ANOS: 2018 • 20...
Election 2014 European Parliament election in Greece ← 2009 25 May 2014 2019 → All 21 Greek seats in the European ParliamentTurnout59.33% First party Second party Third party Leader Alexis Tsipras Antonis Samaras Nikolaos Michaloliakos Party Syriza ND ΧΑ Alliance GUE/NGL EPP NI Last election 4.70%, 1 seat 32.30%, 8 seats 0.46%, 0 seats Seats won 6 5 3 Seat change 5 3 3 Popular vote 1,518,376 1,298,948 536,913 Percentage 26.56% 22.72% 9...
American rower James Workman Medal record Men's rowing Representing the United States Olympic Games 1928 Amsterdam Men's eight James Theodore Workman (April 30, 1908 – October 15, 1983) was an American rower, born in Woodward, Oklahoma, who competed in the 1928 Summer Olympics. In 1928, he was part of the American boat, which won the gold medal in the eights. External links James Workman at databaseOlympics.com (archived) James Workman at Olympedia James Workman at Olympics.com Ja...
Singaporean brand of beer TigerLogo of Tiger BeerManufacturerHeineken Asia PacificFraser and NeaveRegion of originSingaporeIntroduced1932; 91 years ago (1932)Alcohol by volume 5% pilsnerStyleLagerWebsitewww.tigerbeer.com 330ml bottle of Tiger Beer Advert for Tiger Beer in a Singapore Amateur Football Association's handbook in 1952 Tiger Beer is a Singapore brand of beer first launched in 1932. It is currently produced by Heineken Asia Pacific, formerly known as As...
Lisa Fischer discographyLisa Fischer performs at Cosmopolite in Oslo on 12. May 2016Studio albums1Singles14 American singer and songwriter Lisa Fischer has released one studio album and 14 singles (including 2 as a featured artist). She has performed background vocals on albums of many singers including Luther Vandross, Evelyn Champagne King, Nona Hendryx, Tina Turner, and many other singers. Albums List of studio albums, with selected chart positions, sales figures and certifications Title A...
Government of Somaliland This article is about the collective executive of Somaliland. For the entire governing system of Somaliland, see Politics of Somaliland. Not to be confused with Government of Somalia. Government of SomalilandDowladda SomalilandGovernment logoFormation18 May 1991; 32 years ago (1991-05-18)Founding documentSomaliland ConstitutionJurisdictionRepublic of SomalilandWebsitewww.govsomaliland.orgLegislative branchLegislatureParliamentMeeting placeParliament ...
American football player (born 1977) Not to be confused with Chris McAlister (hurdler), Chris McAllister (American football), or Chris McAllister. American football player Chris McAlisterNo. 28, 21, 29Position:CornerbackPersonal informationBorn: (1977-06-14) June 14, 1977 (age 46)Pasadena, California, U.S.Height:6 ft 1 in (1.85 m)Weight:210 lb (95 kg)Career informationHigh school:PasadenaCollege:Mt. San Antonio (1995)Arizona (1996–1998)NFL Draft:1999 / Rou...
.svg)
.svg){kind=small}
.jpg)
