Fehér Miklós 1979. július 20-án született Tatabányán, majd Győrben kezdett futballozni. 1995-től szerepelt az első osztályban, ahol három év alatt 62 meccsen 23 gólt szerzett. 1997-ben a legjobb ifi játékosnak választották.
1998 nyarán, akkor rekordösszegnek számító 700 ezer dollárért került az FC Portóba, ám ott nem kapott túl sok lehetőséget.
A Porto többször is kölcsönadta, ahol több játéklehetőséget kapott. Előbb a Slagueirosban 14 meccsen lőtt öt gólt, amivel ő lett csapata legeredményesebbje, majd a nevesebb Sporting Braga játékosa lett, ahol házi gólkirályként fejezte be a 2000–2001-es idényt, 26 találkozón szerzett 14 góljával. 2001-ben a legjobb fiatal játékosnak választották. 2002-ben szerződtette a Benfica, de Portóhoz hasonlóan, itt is inkább a kispadon kapott helyet. Egyszer nyert portugál bajnokságot és kétszer portugál Szuperkupát.[3]
Már a távozáson gondolkodott, amikor José Antonio Camacho közölte vele, hogy a sérült Nuno Gomest kell pótolnia. A lisszaboniaknál 27 meccsen és 7 gólt szerzett addig a meccsig, amikor bekövetkezett a tragédia.
2004. január 25-én csereként lépett pályára a Vitória SC elleni bajnokin. A találkozó hajrájában sárga lapot kapott, majd előrehajolt és összeesett. Mindkét csapat orvosai azonnal a pályára rohantak és megpróbálták újraéleszteni, miközben megérkezett a mentőautó, hogy Fehért a közeli kórházba vigyék. A média egész éjjel figyelemmel követte állapotát és az orvosok küzdelmét. Nem sokkal éjfél előtt bejelentették halálát, amelynek oka hirtelen szívmegállás és hipertrófiás kardiomiopátia volt.[5]
"Fehér Miklós a hatvanadik percben állt be csereként a Guimaraes-Benfica portugál bajnoki találkozón. A szakadó esőben megrendezett találkozón Fehér nem egészségesen vállalta a játékot – náthával bajlódott már napok óta –, legalábbis a tragédia előtt saját honlapján még erről adott tájékoztatást. A hajrában gólpasszt adott csapattársának, Aguiarnak, amellyel a vendégek megszerezték a vezetést. Pár másodperccel később a játékvezető sárga lapot mutatott fel a magyar válogatott támadónak – nem engedett elvégezni egy bedobást –, aki egy hamiskás félmosollyal és hajának hátra simításával nyugtázta figyelmeztetését. Fél pillanat sem telt el, Fehér megpróbált újra a játékra összpontosítani, de ekkor mintha valami történt volna vele. Megállt, fejét előre hajtotta, majd háta begörnyedt, kezeit térdére támasztotta, majd tehetetlenül esett hátrafelé a fűre. A két csapat játékosai azonnal körbevették, a játékvezető engedélyt adott az orvosi segítségre. Tizenöt percig állt a játék, ekkor már lehetett tudni: nagy a baj.
Már a pályán megpróbálkoztak újraélesztésével, valaki elrohant a mentőért. A pályán tanácstalan játékosokat láthattunk ekkor, néhányan a földre borulva sírtak, majd lementek a pályáról, hiszen a játékvezető félbeszakította a mérkőzést…
Fehért azonnal a guimaraesi kórházba szállították, ahol hiába küzdöttek életéért az orvosok, már ők sem tudtak rajta segíteni."[6]
„
A fiú, aki győzni akart
Nekem mindig élni fog.
Ha majd újra válogatott meccsre készül a csapat, ha kezet nyújtunk egymásnak a reptéri találkozásnál vagy a pálya szélén, amikor az edzés végén az öltöző felé vonul a csapat, mindig látom őt is.
A mosolyát, ahogyan nyilatkozik, a szemét, ahogyan követi a papírt szántó tollat, minden szavára, minden gesztusára figyelve, tudva azt, hogy minden, ami róla szól - egy cikk, egy rövid idézet, egy felvillanás a televízióban - azoknak ad hitet, akik majd azért szurkolnak, hogy sikeres legyen.
Ő tudta, mert hiszen a lelke ilyen volt, az ő szolgálata a földön arról szól, hogy örömöt szerezzen - egy csellel, egy góllal, egy fejessel.
Nekem és neked mindig élni fog.
És bár a most földre hulló sok ezer könnycseppet megint a kegyetlen halál fakasztja, a fájdalmasan üvöltő lelkekből - legyen futballistáé, edzőé, szurkolóé - feltörő vízgyöngyök között mindig kell legyen egyetlen azokból is, ami akkor is megbújt a szemekben, amikor azt nem ez a mélységes mély fájdalom, hanem az öröm csalta ki, és amit csak azok érezhettek, akik gyermekien, őszintén, fanatikusan örültek annak, ha a magyar csatár a kapu előtt magasba emelte a kezét, és boldog eksztázisban ünnepelt - góóól!
Nekem, neked és nekünk, mindannyiunknak mindig élni fog.
Ha lehunyjuk a szemünket, és csendben emlékezünk magunkban, akkor látjuk őt egy távoli dimenzióban, és ott is mindig ugyanúgy, mint itt, az életben, amíg közöttünk volt, amíg nekünk és értünk játszott: mosolygósan, tettrekészen, boldogan. Ám, ha a fájdalom lesz az erősebb, ha az emlékeink sodrásában a kegyetlen képsor, az ifjú futballistára a pályán lesújtó halál utat tör, akkor csendesítsük le a lelkünket, a gondolatainkat azzal, hogy felidézzük azt a mondatot, amit a halál által legyőzött fiú hagyott itt nekünk, a magunk létével viaskodó életben maradottaknak: "Engem a futball megtanított győzni, és megtanított veszíteni is, és megtanított arra is, hogy az öröm úgyis felülkerekedik a bánaton, és hogy a gól maga a boldogság, a gyógyír minden addigi kihagyott helyzetre…"
Fehér Miklós 2000 októberében, egy nagy meccs után, a Litvánia elleni 6-1-es győzelmet hozó vb-selejtezőt követően nyilatkozott így, egy olyan meccs után, amelyen ő három gólt szerzett, és lám, még akkor is szerény és kedves maradt.
Mert ő volt az, aki ha sikeres volt, máris előre tekintett, mert újra és mindig győzni akart.
Értem, érted - mindannyiunkért…
A portugál sztárklub, Fehér utolsó egyesülete, a Benfica méltóképpen meg akarja őrizni Fehér Miklós emlékét, a klubvezetők úgy döntöttek, hogy visszavonultatják a 29-es mezt, amit ezek után már soha többé senki nem viselhet a klubnál,[8] valamint a klub stadionjában mellszobrot állítottak a tiszteletére. Temetésén a portugálok több jeles képviselője is megjelent, így a legendás Eusébio, vagy volt csapattársai közül Nuno Gomes és Zlatko Zahovič[9] A 2004–2005-ös portugál bajnoki cím megszerzése után a Benfica küldöttsége Luís Filipe Vieira klubelnök és Giovanni Trapattoni vezetőedzővel Fehér szüleinél járt és átadtak nekik egyet az aranyérmekből.[10] 2009. október 9-én a magyar válogatott a portugálokkal mérkőzött világbajnoki selejtezőn, ami előtt az akkor átadott, Fehér Miklóst ábrázoló bronzszobrot is megkoszorúzták.[11] Természetesen Győrben is méltóképpen őrzik az emlékét. Emlékmúzeumot hoztak létre a tiszteletére, valamint minden évben emléktornát is rendeznek, valamint a klub utánpótlás akadémiája az ő nevét viseli. 2017. május 13-án, miután a portugál csapat megnyerte története 36. bajnoki címét, már a mérkőzés után az Estádio da Luzban és a Lisszabon utcáin tartott ünnepségen is megemlékeztek Fehér Miklósról.[12]
Tudnivalók
Posztja: középcsatár (jobblábas)
Mezszáma: a Győrben 10-es és 9-es, az FC Portóban 15-ös, a Bragában 28-as, a Salgueirosban 26-os, a Benficában 29-es
Első élvonalbeli mérkőzése: 1995. november 4., Győr–Debrecen 1–3
Első élvonalbeli gólja: 1996. június 5., Győr–MTK 1–0
Klubcsapatai: Rába ETO (1995–98), FC Porto (portugál, 1998–2000), Salgueiros (portugál, 2000–01), Braga (portugál, 2001–02), FC Porto (2002–03), Benfica (portugál, 2003–04)
Magyar élvonalbeli mérkőzések/gólok száma: 62/22
Portugál élvonalbeli mérkőzések/gólok száma: 66/23
Utánpótlás-válogatott mérkőzések/gólok száma: 48/18
Első felnőttválogatott mérkőzése: 1998. október 10., Azerbajdzsán–Magyarország 0–4 (a 6. percben Horváth Ferenc helyére állt be, a 90. percben gólt szerzett)
Felnőttválogatott mérkőzések/gólok száma: 25/7
Sikerei, díjai
ifjúsági Eb részvétel
NB I-es tartalékbajnok
NB I-es 4. helyezés a Győrrel
1997-ben az év legjobb fiatal magyar játékosa
Braga-val 4. helyezés és itt a házi gólkirályi cím
Salgueiros 5. helyezés és itt is házi gólkirályi cím
↑„Bukovi Márton”, 2009. február 27.. [2008. október 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. február 27.)
↑Miklos Fehér partiu há 11 anos (portuguese nyelven). S.L. Benfica, 2015. január 25. [2015. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 25.)