PROFILBARU.COM

	Eitel Frigyes porosz királyi herceg
	Eitel Frigyes porosz királyi herceg tiszti Pickehaube sisakban.
Született	Wilhelm Eitel Friedrich Christian Karl von Preußen; 1883. július 7.; Német Birodalom, Potsdam
Elhunyt	1942. december 8. (59 évesen); Németország, Potsdam
Állampolgársága	német
Házastársa	Zsófia Sarolta oldenburgi hercegnő
Szülei	II. Vilmos német császár; Auguszta Viktória schleswig–holsteini hercegnő
Foglalkozása	fegyveres erők tagja; Herrenmeister; katona;
Iskolái	Bonni Egyetem
Kitüntetései	Fekete Sas-rend; Knight Grand Cross of the Royal Victorian Order; Szent András-rend; Iron Cross 2nd Class; Vaskereszt 1. osztálya; Vörös Sas-rend; Porosz Koronarend; House Order of Hohenzollern; Order of Fidelity; Military Karl-Friedrich Merit Order; Order of Saint Hubert; Bajor Katonai Érdemrend; Holland Oroszlán Rend; Knight Grand Cross with Collar of the Order of Saint Olav‎; Order of Glory; Order of Osmanieh; Order of the Lion and the Sun First class; Order of the Tower and Sword; Order of the Double Dragon; Román Korona-rend; Thaiföld Koronarendje; War Merit Cross (Brunswick); Order of the Saxe-Ernestine; Cross for Merit in War; Hanseatic Cross; Order of the Wendish Crown; House and Merit Order of Peter Frederick Louis; Frigyes Ágost-kereszt; Order of the Rue Crown; Order of the Crown (1899); Magyar Királyi Szent István-rend (1900); Order of the Royal House of Chakri (1902. június 6.); Royal Order of the Seraphim (1904. december 1.); Elefántrend (1906. november 19.); Order of Saint Henry (1915. március 20.); Pour le Mérite (1915. március 22.);
Sírhelye	Antique Temple
	A Wikimédia Commons tartalmaz Eitel Frigyes porosz királyi herceg témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk II. Vilmos német császár fiáról, a johannita lovagrend 34. nagymesteréről szól. Hasonló címmel lásd még: Frigyes porosz herceg (egyértelműsítő lap).

Eitel Frigyes porosz királyi herceg (németül: Prinz Eitel Friedrich von Preußen, teljes nevén Wilhelm Eitel Friedrich Christian Karl; Potsdam, 1883. július 7. – Potsdam, 1942. december 8.) porosz királyi és német császári herceg, a Német Császári Hadsereg vezérőrnagya, a johannita lovagrend protestáns ágának 34. nagymestere.

Élete

Származása és ifjúkora

Eitel Frigyes porosz királyi herceg 1883. július 7-én látott napvilágot a potsdami Marmorpalaisban II. Vilmos német császár (1859–1941) és Auguszta Viktória schleswig–holsteini hercegnő (1858–1921) második gyermekeként. A családban a hét gyermekből mindössze egyetlen – az utolsónak született Viktória Lujza – volt leány. Eitel Frigyes első keresztneve szokatlannak számított a családban, míg második nevét őseihez hasonlóan Fritznek becézték. A másodszülött fiúgyermek köztudomásúan édesapja kedvencének számított.^[1]

A herceg hűvös, a porosz szellem szerinti katonás légkörben nevelkedett, amit nagyban fokozott a német uralkodó fiaival szemben tanúsított nagybani szigora. A királyi család hagyományainak megfelelően már a hercegek oktatása is a tőlük elvárt katonai pályát hivatott megalapozni és előrevetíteni. Maga Eitel Frigyes herceg örömmel fordult katonai hivatása felé, a hercegről már kiskorában kiderült, hogy „odaadóan teljesíti kötelességét és különleges rajongással viseltet a katonaság irányába.”^[2] Valamennyi herceg a plöni Pinzenhausban végezte el gimnáziumi tanulmányait. Tizenkilenc évesen bátyjával közel-keleti utazáson vett részt, melynek során a testvérek többek között Dél-Olaszországban, Korfun, Athénban és Egyiptomban is tettek látogatást; ez utóbbi helyen a herceg súlyosan megbetegedett kanyaróban. 1904-ben a porosz herceg sikeresen lediplomázott a bonni egyetemen; további pályafutását azonban – édesapja álmainak teljesítésével – a katonaságnál tervezte. Az 1. gyalogos testőrezredhez került tiszti rangban. Apja udvartartásának egyik tagja szerint „a katonaélet nem gyakorolt jó hatást rá”:^[1] a herceg neve több botrányos ügy vonatkozásában is felbukkant, igencsak megtépázva hírnevét. 1911-ben a herceget kinevezték pomerániai kormányzóvá, azonban a porosz herceg a pomerániai lakosság elvárásait figyelmen kívül hagyva nem költözött át a pomerániai kormányzók számára fenntartott Stettin-palotába.

1907-ben Albert porosz herceg halála után Eitel Frigyes lett a johanniták 34. nagymestere. A johannita lovagrend protestáns ágát 1852-ben állította fel IV. Frigyes Vilmos porosz király, és azóta a porosz uralkodócsalád férfi tagjai közül többen is a rend tagjai lettek. A lovagrend kötelékeibe lépett többek között Eitel Frigyes herceg egyik nagybátyja is. Eitel Frigyes herceg viselte a rend vezetőjének kijáró nagymesteri címet 1907–1926 között, míg le nem mondott tisztségéről. Utána öccse, Oszkár porosz herceg került a rend élére, aki sikeresen védte meg a rendet a nácik kulturális tisztogatása alatt.

1914-ben Eitel Frigyes herceg ezredesi posztra emelkedett a gyalogos testőrségnél; az első világháború első hónapjaiban ugyanitt teljesített szolgálatot. 1915 áprilisában az előző parancsnok halála után áthelyezték az 1. gyalogos hadosztály élére. Egy Bapaume mellett zajló csatában megsebesült, ezért rövid időre átadta a parancsnoki tisztet gróf Hans von Blumenthalnak, de felépülése után rögtön visszatért a harcmezőre. Később hadosztályát átvezényelték a keleti frontra; itt alkalma nyílt találkozni a később „Vörös báró” néven híressé vált Manfred von Richthofennel.^[3] Közeli munkatársai feljegyzései és visszaemlékezései alapján Eitel Frigyes herceg megfontolt, józan ember volt, akinek a német császár rendszeresen kikérte véleményét katonai kérdésekben. Úgy jellemezték őt mint „szerény, egyszerű és hűséges”^[4] embert. A világháború végére a királyi herceg a vezérezredesi rangig vitte, több kitüntetést – többek között a Pour le Mérite keresztjét – kapott.

Házassága

1906. február 27-én – a német császári pár ezüstlakodalmának napján – a berlini császári palotában Eitel Frigyes porosz királyi herceg feleségül vette Zsófia Sarolta oldenburgi hercegnőt (1879–1964). A porosz hercegnél négy évvel idősebb hercegnő Frigyes Ágost oldenburgi nagyherceg leányaként jött világra, s porosz édesanyja révén szoros rokonságban állt a német császári családdal. A fiatal pár 1905 júniusában ismerkedett meg a német trónörökös esküvője alkalmából; az oldenburgi hercegnő gyorsan elnyerte a német császári pár tetszését.^[5] Eitel Frigyes herceg és Zsófia Sarolta hercegnő között meghitt, bensőséges viszony alakult ki; a herceg végül 1905 októberében kérte meg az oldenburgi hercegnő kezét. Döntésében jelentős szerepet játszott a ránehezedő szülői nyomás. A pár néhány hónappal a menyegzőt követően a potsdami Villa Ingenheimbe költözött; ez lett állandó otthonuk. Kapcsolatukból nem született gyermek, ami végül a házasság megromlásához vezetett. A világháború alatt a felek teljesen elidegenedtek egymástól: Eitel Frigyes herceg katonaként a fronton teljesített szolgálatot, Zsófia Sarolta hercegné pedig egyre több időt töltött a fővárosban található Bellevue-palotába.

1922-ben Eitel Frigyes porosz herceg becsületsértési ügyben pert indított négy német hírlap ellen, mivel azok feleségét nyíltan házasságtöréssel vádolták meg.^[6] A lapok arra alapozva jelentették meg az oldenburgi hercegnő hűtlenségéről szóló cikkeiket, hogy korábban a hercegnőt tanúként hallgatták ki egy válóperes ügyben, ahol elismerte: viszonya volt a válási ügyben felperes báró von Plettenberggel, akit még esküvője előtti időkből ismert meg.^[7] A hercegnő a bíró kérdésére úgy vallott, „bizalmas kapcsolatunk folytatódott a császár fiával való házasságkötésem után is.”^[7] Azt is hozzátette, hogy férjének tudomása volt minderről; s viszonya a báróval csak annak megnősülésekor ért véget.^[7] Zsófia Sarolta hercegné végső vallomástétele mindezekkel ellentétben így hangzott: „Határozottan tagadom, hogy akár előtte, akár utána bármiféle meg nem engedett kapcsolatom lett volna, függetlenül a felperestől. Nemcsak hogy soha nem követtem el házasságtörést a felperessel, de még csak csókot sem váltottunk, és soha nem tartottam fenn a felperessel bármilyen viszonyt, ami túllépte volna az előkelő társadalom szabta határokat.”^[6] Később báró Plettenbergné és ügyvédje megerősítették, hogy az oldenburgi „hercegnő bizonyítékairól szóló jegyzőkönyv, abban a formájában, ahogy Angliában publikálták és itt most felelevenítették, hamis.”^[8]

A hűtlenség körüli viták, valamint Eitel Frigyes és felesége megromlott viszonya a válókereset beadását eredményezte. Válásukat 1926. október 20-án mondta ki a bíróság. Zsófia Sarolta oldenburgi hercegnő egy évvel később feleségül ment Harald von Hedemann rendőrkapitányhoz. Eitel Frigyes herceg háztartását az özvegy gróf Mellinné vezette, akit a porosz királyi herceg feleségül szeretett volna venni, de édesapja tiltakozására végül letett szándékáról.^[9]^[10]

A világháború után

Az 1918-as novemberi német forradalom eredményeként kikiáltották a köztársaságot, a császár és felesége hollandiai száműzetésbe kényszerült. Eitel Frigyes királyi herceg leszerelt, többé nem teljesített szolgálatot. Számos rokonához hasonlóan német földön maradhatott, vagyonát nem államosították. Mint a császári család legidősebb, német földön tartózkodó tagját, őt tekintették az uralkodóház fejének és vezetőjének. E minőségében vette át 1920-ban unokaöccse, a négyéves Ferenc József porosz herceg gyámságát. Ferenc József herceg Joakim porosz királyi herceg és Mária Auguszta anhalti hercegnő egyetlen gyermekeként jött világra, édesapja öngyilkossága után Eitel Frigyes herceg az elhunyt bátyjaként magához vette fiát, elszakítva őt édesanyjától.^[11] Arra hivatkozva helyezte saját gyámkodása alá unokaöccsét, hogy a német uralkodócsalád németországi fejeként ehhez joga van.^[11] Eitel Frigyes herceg eljárást alig egy éven belül törvénytelennek minősítették, így Mária Auguszta hercegnő visszakaphatta gyermekét. A bíróság annak ellenére ítélte neki a gyermeket, hogy több egykori alkalmazottja is tanúsította: a hercegnő hagyta ott férjét.^[12] Eitel Frigyes porosz herceg azt hozta fel saját maga mellett, hogy ő a legmegfelelőbb személy a fiú nevelésére, minthogy erre az édesanyja alkalmatlan.^[12]

Az első világháború után Eitel Frigyes herceg a konzervatív nézeteket hirdető, félkatonai Stahlhelm nevű szervezet tagja lett. A Stahlhelm főleg monarchista veteránokat tömörített magába, és nemegyszer antidemokratikus jelszavakat hirdetett. A szervezet ugyanakkor elhatárolta magát a náci párttól, akárcsak Eitel Frigyes porosz herceg. A herceg hollandiai száműzetésben élő édesapjával és Oszkár öccsével az 1930-as évek kezdetétől azon munkálkodott, hogy meggátolja a nácik hatalomhoz jutását. Ennek érdekében a Bund der Aufrechten nevű monarchista szervezetbe is belépett, így válva Adolf Hitler egyik ellenségévé. A nácik hatalomra kerülése után a herceg visszavonult a politikai közszerepléstől, potsdami otthonában szerény körülmények között, magányosan élt.

Eitel Frigyes porosz királyi herceg 1942. december 8-án, ötvenkilenc évesen hunyt el potsdami otthonában. A náci vezetés a herceg monarchista nézeteire való tekintettel nem engedélyezte a katonáknak kijáró tiszteletadást a temetésen, így a herceg bajtársai is csak civil ruhában jelenhettek meg a szertartáson. A porosz herceg maradványait a Sanssouci-park egyik templomában helyezték örök nyugalomra. Még életében elneveztek róla két hajót: egy 1901-ben vízre bocsátott utasszállítót és egy 1904-es postahajót, mindkettő neve Prinz Eitel Friedrich volt.

Jegyzetek

↑ ^a ^b von Schwering, Axel. IV – A Royal Courtship, The Berlin Court Under William II (HTML) (angol nyelven), BiblioLife, LLC, 90.. o. [1915] (2009. május 20.). ISBN 978-1110340811. Hozzáférés ideje: 2010. július 28.
↑ Kirschstein, Jörg: Eitel Frigyes porosz királyi herceg életrajza (német nyelven) (HTML). Preussen.de, 2003. [2017. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 26.) „Schon früh fiel der zweite Sohn Kaiser Wilhelms II. durch Pflichttreue und eine besondere Vorliebe für das Militär auf.”
↑ von Richthofen, Manfred. 4. In the air, The Red Fighter Pilot [archivált változat] (HTML), ford. J. Ellis Barker (angol nyelven), The War Times Journal [1918]. Hozzáférés ideje: 2010. július 26. [archiválás ideje: 2010. július 24.]
↑ Kirschstein, Jörg: Eitel Frigyes porosz királyi herceg (német nyelven) (HTML). Preussen.de, 2003. [2017. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 26.) „Er galt als schlicht, einfach und treu.”
↑ Another Royal Engagement Announced in Germany (angol nyelven) (PDF). The New York Times, 1905. október 29. [2016. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 26.)
↑ ^a ^b Prince Eitel To Sue In Wife's Defense (angol nyelven) (PDF). The New York Times, 1922. május 6. (Hozzáférés: 2010. július 27.)^{[halott link]}
↑ ^a ^b ^c Princess Admits Divorce Suit Guilt (angol nyelven) (PDF). The New York Times, 1922. március 11. [2016. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 27.)
↑ Baroness And Lawyer Defend Princes Eitel (angol nyelven) (PDF). The New York Times, 1922. március 15. [2014. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 28.) „The report of the evidence given by Princess Eitel, as published in England and now reproduced here, is false.”
↑ Kirschstein, Jörg: Eitel Frigyes porosz királyi herceg (német nyelven) (HTML). Preussen.de, 2003. [2017. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 26.) „Dem Haushalt der Villa Ingenheim stand nun die verwitwete Gräfin Mellin vor. Der Prinz beabsichtigte die Gräfin zu heiraten, als jedoch der Kaiser seine Zustimmung versagte, fügte sich Eitel Friedrich.”
↑ Berlin hears Prince Eitel Friedrich will wed Countess Mellin, who was his housekeeper (angol nyelven) (HTML). The New York Times, 1928. augusztus 22. (Hozzáférés: 2010. július 26.)
↑ ^a ^b Get's Ex-Kaiser's Grandson (angol nyelven) (PDF). The New York Times, 1921. október 14. [2016. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 13.)
↑ ^a ^b Hohenzollern Laws Ruled Out of Court (angol nyelven) (PDF). The New York Times, 1921. július 28. [2016. január 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 13.)

Források

Boulay, Cyrille. Királyi legendák – Az európai királyi udvarok közelről. Magyar Könyvklub, 20–29. o.. ISBN 963-547-931-X
Eitel Frigyes porosz királyi herceg életrajzi adatai (angol nyelven). thePeerage.com. (Hozzáférés: 2010. július 26.)
Jörg Kirschstein: Eitel Frigyes porosz királyi herceg életrajza (német nyelven). Preussen.de. [2017. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 26.)