A Dagesztáni Köztársaság (oroszulРеспу́блика Дагеста́н [Reszpúbliká Dágesztán]) vagy röviden Dagesztán az Oroszországi Föderáció tagköztársasága, hivatalos közigazgatási megnevezéssel köztársasági alanya. Területre és népességre az Észak-Kaukázus legnagyobb köztársasága.
Etnikailag nagyon vegyes terület, amelyet több tucat etnikai csoport és alcsoport népesít be. Legtöbbjük valamely kaukázusi, török vagy iráni nyelvet beszél. A legnagyobb csoportokat az avarok, darginok, lezgek és kumikok alkotják. Az oroszok a lakosság kis hányadát képviselik (4,7%-ot), de a fő hivatalos nyelv az orosz.[1]
Az 1990-es évek eleje óta Dagesztán olyan politikai feszültségforrásokkal küzd, mint az iszlám felkelés és a szeparatizmus fellángolásai, az etnikai feszültség és a terrorizmus. A Nemzetközi Krízis Csoport (angolulInternational Crisis Group, ICG) szerint az erőszak jórészéért a Shariat Jamaat nevű militáns iszlám szervezet felelős.[2]
Mindezek miatt az ország látogatása külföldiek számára veszélyes.
Neve
Neve a „hegy” jelentésű törökdağ szóból ered, amelyhez a „föld” jelentésű perzsa utótag kapcsolódott. Neve perzsául és arabul داغستان.
Földrajza
Dagesztán domborzati térképeKaukázus
Az Észak-Kaukázusban elterülő Dagesztán az Oroszországi Föderáció legdélebbi része.
A régióról szóló legkorábbi feljegyzések az itt elhelyezkedő kaukázusi Albania államról szólnak a Kr. e. 4. századból. (Nincs köze Albániához, a latin eredetű név „hegyvidéket” jelent. Az állam fővárosa Derbent volt, nagyobb városai Chola, Toprak Kala és Urceki. A mai Dagesztán északi részét pogány törzsek szövetsége ellenőrizte. Kaukázusi Albánia az 1. században még a mai Azerbajdzsán, illetve a lezgek által lakott területek felett is uralkodott. Később a Római Birodalom, majd a perzsa Szászánidák alávetették. A területen korán meggyökerezett a kereszténység.
Az 5. században a győztes Szászánidák alapították Derbent erős várát, amelyet a különböző népek által adott nevek a Kaukázus, illetve a Kaszpi-tenger régiója kapujaként jelöltek meg. Dagesztán északi részét a hunok foglalták el, majd utánuk az (eurázsiai) avarok. (Nem tisztázott, hogy a jelenleg a régióban élő kaukázusi avarok milyen viszonyban állnak a később a Kárpát-medencét benépesítő eurázsiai avarokkal.) Közép-Dagesztán hegyvidékein jött létre az avarok uralta keresztény Sarir állam, amely az 5. századtól egészen a 12. századig fennállt, bár a hatalmas Kazár Birodalom, illetve a Kalifátus szomszédsága a 9. századig folyamatos fenyegetést jelentett a számára. Figyelemre méltó adat, hogy az avarok és az európai hunok mellett számos korabeli krónika említi a szavárdi, szavárd, szabír népet, mely a magyarok korabeli, saját maguk által használt neve. Ezt később nyugati krónikák is megerősítik, például VII. Kónsztantinosz is említi, amikor Bulcsú követségben jár nála. Több helységnév is őrzi a magyarság emlékét, Madzsar Garaolan falu neve, vagy Madzsarli település, mely még a 19. században is létezett.[3]
A Derbent feletti uralmat 664-ben az arabok szerezték meg a perzsáktól, és a kazárokkal is összecsaptak Dagesztán birtoklásáért. A bennszülöttek 904-ben és 913-ban is felkeltek az arabok ellen, de az iszlám erősen gyökeret vert először a városokban (mint Szemender vagy Kubacsi), majd vidéken is. A 15. századra a kaukázusi albániai kereszténység eltűnt. Egyedüli emléke a 10. századidatunai templom.
Az iszlám nyomás és a belvillongások hatására Sarir a 12. század elején felbomlott és helyette létrejött az Avarisztáni Kánság, egy iszlám állam, amely ezután hat évszázadot élt meg. Túlélte az 1222-es és 1239-es pusztító tatárjárásokat, az Arany Horda szövetségese lett, és átvészelte Timur Lenk1389-es támadását is.
Ahogy a mongol fennhatóság fokozatosan gyengült, Kaitagiban és Tarkiban új hatalmi központok alakultak ki. A 16. és 17. században írásba foglalták a jogi hagyományokat, a hegyi közösségek (djamaatok) jelentős autonómiára tettek szert, a kumik fejedelmek (samkalok) pedig a cár védelmét kérték.
A 18. században erősödött meg újra az Avarisztáni Kánság: visszaverte Nádir perzsa sah támadását és adót vetett ki Sirvánra és Grúziára. 1803-ra a kánság elfogadta az oroszok fennhatóságát, de Perzsia csak egy évtizeddel később ismerte el a dagesztáni orosz hódítást, a gulisztáni békében.
Az orosz közigazgatás hamar kiábrándította és elkeserítette a hegylakókat. A kivetett magas adók, a földek kisajátítása és az erődépítkezések (mint a mahacskalai) miatti felháborodás vezetett el a kaukázusi imámság égisze alatt kirobbant felkeléshez, amelyeket Gázi Mohamed vezetett (1828–1832), majd Hamza bég imám (1832-1834), még később Samil imám (1834-1859). Ez a kaukázusi háború1864-ig tartott, amikor Samilt elfogták és megszűnt az avarisztáni kánság.
Népesség
Mivel a sok magas és járhatatlan hegy megnehezíti az ország részei közti kapcsolattartást, Dagesztán etnikailag nagyon vegyes és vidéki lakói még mindig őrzik a törzsi életformát. Oroszország más részeitől eltérően a népesség gyors ütemben növekszik.
Dagesztánban nagyon sok etnikum él együtt. A 2002-es oroszországi népszámlálás szerint a népesség háromnegyedét északkaukázusi népek teszik ki (köztük avarok, darginok és lezgek). Az oroszok részaránya az utóbbi évtizedekben jelentősen csökkent. A dagesztániak kilenctizede iszlám vallású.
Az őshonos népek vastag betűkkel szedve szerepelnek a táblázatban.
Mindezeken kívül még körülbelül negyven kisebb etnikum él Dagesztánban, például az akvakok, akik kevesebb mint tízezren vannak, de szinte teljesen asszimilálódtak az avar népességbe, vagy a hinukok, akik mintegy 200 főt számlálnak. A köztársaság belsejében négy várost laknak a hunzibok és a kunzalok. A lingua franca (közvetítő nyelv) az orosz, de Dagesztánban az oroszon kívül még több mint 30 nyelvet beszélnek.
Vallások
A népesség mintegy kilencven százaléka muszlim. Mint a Kaukázusban általában, az iszlám szunni ágához, azon belül a szúfi hagyományhoz tartoznak. Ezen belül is több irányzat létezik.[4]
A dagesztániak fennmaradó része jórészt keresztény.
Fő iparágai közé tartozik az olajkitermelés, a vegyipar, a gépgyártás, a textilgyártás, az élelmiszer-feldolgozás és a faipar. A kőolajlelőhelyek a keskeny tengerparti régióban találhatók. A dagesztáni kőolaj kiváló minőségű, és más régiókba is szállítják. Földgázkitermelése elsősorban a helyi igények kielégítésére szolgál.[9][10]
A mezőgazdaság változatos, és magában foglalja a gabonatermesztést, a szőlészetet és a borászatot, a juhtenyésztést és a tejtermelést.
Dagesztán jól fejlett közlekedési rendszerrel rendelkezik. Vasút köti össze a fővárost, Mahacskalát Moszkvával, Asztrahánnal és az azerbajdzsáni fővárossal, Bakuval. A Moszkva-Baku autópálya szintén áthalad Dagesztánon.
Kultúra
Gasztronómia
A dagesztáni konyha lényegét tekintve évszázadok óta változatlan, számos étel receptjét külső hatás nélkül, saját maguk tökéletesítettek a helyiek az idők folyamán.[11]
Az alapanyagok többsége a helyi gazdálkodás terméke, mint a liszt, sajt, zöldségek, valamint különféle húsok, mint például a bárány vagy a kecske.[11]
Az életmód és az étkezés befolyásoló tényezői a nagy hegyek illetve a Kaszpi-tenger közelsége.[11] A hegyvidékek legelterjettebb hozzávalói a húsok, tejtermékek, liszt, kukorica, burgonya, zöldségek.[11] A hétköznapi ételek errefelé igen egyszerűek, nagyobb, kiadósabb fogások az ünnepnapokon vannak (olyankor szolgálnak fel édességeket is).[11]
Dagesztán több nép otthona, akik egymás között hatással voltak a másik gasztronómiájára.[11] Népszerű fogás ebben a régióban is a halva nevű édesség.[11] A dagesztáni népek közös étele hinkal, amelynek ugyan készítése módja eltérő mindegyik nemzetiségnél, de így is a térség nemzeti ételének tekinthető.[11] Tésztadarabokat húslevesben főzik meg és mártással fogyasztanak el.[11] Ugyanígy készül a haltama, egy kukoricagombóc is, amit fokhagymás öntettel vagy savanyútejből készült mártással esznek.[11]
Népszerű mártások aludt tejből, gyógynövények és foghagyma hozzáadásával készülnek, illetve csinálnak paradicsommártást is.[11] A mártások mellé gyakran járnak gombócokat.[11]
Ugyancsak jellegzetes dagesztáni fogás még a szohta, a baránymájjal töltött hurka.[11] Találhatóak még palacsintaszerű, burgonyával készülő tészták,[11] amelyek a közeli Csecsenföldön[12] és Ingusföldön[13] is népszerűek. Ilyen tészta a könnyen és egyszerűen elkészíthető csudu.[11]
A csecsen konyhához hasonlóan[12] itt is kedvelt töltelékalapanyag a sütőtök.[11]
Az avar és kumik népcsoport jellemző étele a daginsz, egy sárgabarackkása tésztabatyucskába töltve.[11]
Dagesztáni édes különlegesség az urbecs, amely darált kender- vagy lenmagból készült méz és vaj hozzáadásával.[11] Gyakran használják orvosság gyanánt is.[11]
Az üzletekben árult urbecs
Kumik hinkal
Galéria
Az autópályán
Derbent vára
Mecset Mahacskalában
Mahacskalai városkép
Kubacsi óvárosa
Helikopter száll le a dagesztáni hegyek között
Jegyzetek
↑Az orosz alkotmány 68.1-es cikkelye szerint az Oroszországi Föderáció teljes területén az orosz a hivatalos nyelv. A 68.2-es cikkely szerint a Föderáción belül csak a tagköztársaságoknak lehet az oroszon kívül más hivatalos nyelve. <
Ez a szócikk részben vagy egészben a Dagestan című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
↑Hovatartozása jelenleg vitatott. Ukrajna és a világ országainak többsége (köztük Magyarország) nem ismeri el a Krím Oroszországhoz való csatlakozásának legitimitását.
.svg)
.svg)
