Carlo Cottone

Carlo Cottone
Született	1756. szeptember 30.[1] Palermo
Elhunyt	1829. december 24. (73 évesen)[1] Palermo
Foglalkozása	politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Carlo Cottone témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Carlo Cottone, Castelnuovo hercege (Palermo, 1754^[2][3]/1756.^[4] szeptember 30. – Palermo, 1829. december 24.) olasz politikus.

Élete

Gaetano Cottone herceg és Lucrezia Cedronio grófnő egyetlen fiaként született 1756 szeptemberében. Irodalmat és filozófiát tanult.^[3]

Szülei akaratát követve vette feleségül Giuseppina Bonanno-t, a Castellana hercegi családból, gyermekük azonban nem született.

Számos utazást tett Európában, Franciaországban, Svájcban és Angliában valamint az Itáliai-félsziget államaiban is.

Politikai tevékenysége

A francia forradalom kitörése nyomán szimpatizálni kezdett Domenico Caracciolo márki (1715-1789), majd Francesco d'Aquino, Caramanico hercege (1738-1795)^{[* 1]} liberális eszményeivel. A Szicíliai Királyság kormányzatának átalakításával kapcsolatos reményei azonban szertefoszlottak az alkirály utóda, Francisco Lopez y Rojo palermói érsek fellépésével.^[3]

Apja 1802-ben bekövetkezett halála után megörökölte helyét Szicília parlamentjében és először a sziget függetlenségéért küzdött, majd 1806-ban önálló alkotmány kihirdetéséért. Liberális nézetei miatt 1811 júliusában száműzték a Favignana-szigetre, majd - Lord William Bentinck angol miniszter közbenjárására^{[* 2]} - a következő év januárjában kegyelmet kapott és a szicíliai kormány pénzügyminisztere lett.^[4][3]

1812. július 19-én elfogadták az - általa előterjesztett és Paolo Balsamo által szerkesztett - alkotmányt, mely tartalmazta az arisztokratikus előjogok eltörlését.^[3] A többi szicíliai báró, köztük unokatestvére, Giuseppe Ventimiglia Belmonte hercegének ellenállása miatt azonban ez a liberális kormány először 1813-ben, majd a következő évben újra elbukott. 1815-ben, I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király (1751-1825) visszatérése után, visszavonult a politikai életből, de a király - Lord Bentinck utóda, Sir William A' Court közbelépése nyomán - visszahívta őt. 1817-ben, a király Nápolyba való távozása és az 1812-es helyett egy új alkotmány elfogadása után végleg visszavonult a politikából.^[4]

A mezőgazdaság fejlesztésén dolgozott ezek után és Paolo Balsamo és Nicolò Palmieri segítségével mezőgazdasági oktatási intézetet hozott létre – a Palermóhoz tartozó – Villa Castelnuovóban parasztgyerekek számára.^[3]

Szabadkőművesség

Szabadkőműves volt, a palermói La Fratellanza Páholy főmestere (vezetője). Ennek a páholynak voltak tagjai még: Friederich Münter, Francesco Paolo Di Blasi és Giuseppe Piazzi.^[5]

Halála

Carlo Cottone önkezével vetett véget életének 1829. december 24-én, Palermóban.^[3]

Egészalakos, életnagyságú márványszobra 1873. március 23. óta áll a Piazza Castelnuovo téren.^[3]

Megjegyzések

1. nápolyi nagykövet, majd szicíliai alkirály
2. A sziget a napóleoni háborúkban és óta a brit haditengerészet védelme alatt állt.

Jegyzetek

1. https://en.lexipedia.org/wiki/Carlo_Cottone
2. Bio
3. AngolBio
4. Bio2
5. Hiram

Kapcsolódó szócikkek

• Szabadkőművesség
• Két Szicília Királysága
• Szicíliai Királyság

Források

• ↑ Bio: Carlo Cottone (olasz nyelven). web.neomedia.it . [2008. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 3.)
• ↑ Bio2: CASTELNUOVO, Carlo Cottone (olasz nyelven). treccani.it . (Hozzáférés: 2020. február 3.)
• ↑ AngolBio: Carlo Cottone, Prince of Castelnuovo (angol nyelven). waymarking.com . (Hozzáférés: 2020. február 3.)
• ↑ Hiram: Salvatore La Lota Di Blasi (2019). „Francesco Paolo Di Blasi, illuminista siciliano del '700 e massone” (olasz nyelven). Nuovo Hiram (n.3), 11. o, Kiadó: Grande Oriente d’Italia. ISSN 2465-2075. (Hozzáférés: 2020. február 3.)