Blatnica (Štefanje)

Ez a szócikk a Štefanje községben fekvő Blatnica településről szól. Hasonló címmel lásd még: Blatnica (egyértelműsítő lap).

Blatnica
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Belovár-Bilogora
Község	Štefanje
Jogállás	falu
Irányítószám	43246
Körzethívószám	(+385) 44
Népesség
Teljes népesség	89 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	120 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 50′, k. h. 16° 45′45.83333333, 16.75Koordináták: é. sz. 45° 50′, k. h. 16° 45′45.83333333, 16.75
Sablon • Wikidata • Segítség

Blatnica falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Štefanjéhez tartozik.

Fekvése

Belovártól légvonalban 11, közúton 16 km-re délnyugatra, községközpontjától 4 km-re északkeletre a Belovárt Csázmával összekötő 43-as számú főúttól északra, a Blaticai halastavak déli oldalán fekszik.

Története

A falu a török kiűzése után a 17. században keletkezett, amikor részben katolikus horvát, részben ortodox szerb lakossággal telepítették be. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Blatnicza” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Blatnicza” a neve.^[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Blatnicza” néven 44 házzal, 162 katolikus és 60 ortodox vallású lakossal találjuk.^[3] A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része lett. A településnek 1857-ben 266, 1910-ben 352 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. A század közepén határában, a Česma folyó mocsaras területén alakították ki a Blatnicai tórendszert. A falu 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 86%-a horvát, 11%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben 130 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból éltek.

Lakossága

Lakosság változása[4][5]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
266	279	266	341	339	352	370	306	321	313	284	236	196	151	148	130

Nevezetességei

A falu északi határát a Blatnicai horgásztavak borítják. A 20. század közepéig ezen a helyen a Česma-folyó mellékének mocsaras területe volt, amit szabályoztak és környékét kiszárították kialakítva a mai tavakat. Ma a terület a közeli Sišćani tórendszerrel együtt a Natura 2000 európai ökológiai hálózat része, több mint száz madárfaj élőhelye.

Jegyzetek

1. Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
2. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 62. o.
3. Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 148. o. Buda, 1829.
4. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
5. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf

Források

• Štefanje község hivatalos oldala (horvátul)
• Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)

További információk

• A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)