Balinci (Szentmiklós)

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Balinci (egyértelműsítő lap).

Balinci
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Verőce-Drávamente
Község	Szentmiklós
Jogállás	falu
Polgármester	Milan Dundović
Irányítószám	33517
Körzethívószám	(+385) 33
Népesség
Teljes népesség	52 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	145 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 36′ 58″, k. h. 17° 44′ 17″45.616, 17.738Koordináták: é. sz. 45° 36′ 58″, k. h. 17° 44′ 17″45.616, 17.738
Sablon • Wikidata • Segítség

Balinci falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Szentmiklóshoz tartozik.

Fekvése

Verőcétől légvonalban 36, közúton 40 km-re délkeletre, községközpontjától 5 km-re nyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, az Atyináról Szentmiklósra menő út mentén, Ćeralije és Četekovac között, a Voćinska-patak bal oldali mellékvize, a Slabosčina-patak partján fekszik.

Története

A település a 16.-17. században keletkezett Boszniából érkezett pravoszláv vlachok betelepítésével, akik a környező földeket művelték meg. A térség többi településével együtt 1684-ben szabadult fel a török uralom alól. A lakosság részben helyben maradt. 1698-ban „Ballinczy” néven 5 családdal szerepel Szlavónia felszabadított településeinek összeírásában.^[2] A felszabadítás után előbb kamarai birtok volt, majd 1703-ban királyi adományként a vocsini uradalommal Caraffa di Stigliano gróf kapta, aki még az évben elhunyt. A birtokot felesége és fia Carlo Otto örökölte, aki a kincstárnak adta el.

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Balinczi” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Balincze” néven szerepel.^[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Balincze” néven 27 házzal, 2 katolikus és 214 ortodox vallású lakossal találjuk.^[4]

1857-ben 215, 1910-ben 146 lakosa volt. A 19. század második felében akkori ura a Jankovich család a Dél-Dunántúlról magyar ajkú családokat telepített ide. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 80%-a magyar, 8%-a horvát, 5%-a német anyanyelvű volt. Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 49%-a horvát, 47%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben 70 lakosa volt.

Lakossága

Lakosság változása[5][6]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
215	68	102	141	162	146	44	318	450	538	469	434	318	295	93	70

(1910-ig településrészként. 1857-ben Četekovac lakosságával együtt.)

Nevezetességei

Szent György tiszteletére szentelt fa haranglába 1974-ben épült.

Jegyzetek

1. Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
2. Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. 428. oldal.
3. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 30. o.
4. Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 62. o. Buda, 1829.
5. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
6. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf

Források

• A község hivatalos honlapja (horvátul)
• Az első katonai felmérés térképe
• Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071(horvátul)

További információk

• A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
• A község rendezési terve (horvátul)