De la Rosa érkezésével jött a csapathoz a Repsol mint szponzor[1] (ennek ellenére a csapat Elf üzemanyagot használt), Toranoszuke pedig a megszűnt Tyrrell istállótól érkezett. Bár Mika Salo is a csapat versenyzője lett volna, végül hetekkel a szezon kezdete előtt megváltak tőle[2]. Pedro Diniz elhagyta a csapatot mert megelégelte, hogy a pénzéért nem kap versenyképes autót. Tom Walkinshaw beperelte emiatt, de az ügyben csak jóval később született döntés, és akkor is az Arrowsnak kellett fizetnie[3].
A csapatnak nagy szüksége volt a pénzre, ugyanis a korábbi nagy szponzoraik, mint a Danka, távoztak a sikertelenség miatt. Az A20-as modell így lényegében az A19-es kismértékbe átalakított változata lett. John Barnard is távozott, ezért a tervezésért Mike Coughlan lett felelős[4]. Motorok terén sem volt változás: a meghajtásért a Hart által tervezett, saját készítésű Arrows-motorok feleltek. Csakhogy már az előző idényben kiderült, hogy addigra a Formula–1-ben már lehetetlenség ilyen kis költségvetéssel jó erőforrást készíteni. Brian Hart vitába keveredett Tom Walkinshaw-val a tulajdonosi szerkezet kapcsán, és végül elhagyta a csapatot[5].
A szezon elején egy Malik Ado Ibrahim nevű nigériai herceg érkezett, aki 25 százalékos részesedést vásárolt a csapatban, és az általa népszerűsített T-Minus feliratok is megjelentek az autókon. Mint utóbb kiderült, pénzt nem fektetett a csapatba. A T-Minus az ő üzleti elképzelése volt arról, hogy különféle cégek és vállalkozások megveszik ennek a névnek a használati jogát és ez alatt hirdethetik a saját termékeiket[6]. Malik azt is állította, hogy a Lamborghinivel megállapodott, ám ilyen üzletet sosem ütöttek nyélbe. Az Arrows dolgozói később arról beszéltek, hogy az egész T-Minus történet a herceg fejében létező álom volt csupán és hogy szponzori pénzeket végképp nem hozott magával[7]. A csapat 50 százalékos tulajdonrészét ezzel egyidejűleg a Morgan Greenfell vette meg[8], ők adtak hosszú lejáratú, komoly kamatokkal terhelt kölcsönt az Arrowsnak, hogy egyáltalán működni tudjon.
A szezon
Az idény katasztrofálisan sikerült a csapat számára. Az autók lassúak voltak és megbízhatatlanok, az Arrows jóformán egész idényben a Minardival harcolt a mezőny hátsó traktusaiban, úgy, hogy a Minardi az évad második felére már jobb volt náluk. A legjobb teljesítményüket a nyitóversenyen érték el Ausztráliában, ahol de la Rosa hatodik lett és szerzett egy pontot - a csapat az évi egyetlen pontját. Csak emiatt az egy pont miatt, és azért, mert az újonc BAR eredményei még náluk is gyalázatosabban voltak, kerülték el azt, hogy utolsók legyenek a bajnokságban. De la Rosa akként nyilatkozott, hogy maga az autó jól vezethető volt, és leginkább a motorral voltak gondok[9]. Takagi esetében gondot okozott, hogy nem beszélt folyékonyan angolul, és a kommunikációs nehézségek miatt meg is váltak tőle. Őt Franciaországban azért zárták ki, mert tévedésből a csapattársa esőgumijait rakták fel neki.
A szezon végén az autót átépítették, hogy beleférjen az új Supertec-motor és egy új váltó. Többek között Mark Webber is vezethette[10].
Ez az autó képezte az Arrows AX3 háromüléses Formula–1-es autónak az alapját[11].
.svg){kind=small}
