Alfred Nakache egy constantine-i (kaszentínai) hagyományőrző szefárd zsidó család legkisebb (tizenegyedik) gyereke volt. Akkoriban Algéria Franciaországhoz tartozott. Tíz éves korában tanult meg úszni, bár félt a víztől, de legyőzte félelmét.[1][2]1931-ben megnyerte Constantine-ban a Karácsonyi kupát és ezzel a Jeunesse Nautique Constantinoise (Constantine-i Vízi Sportokat űző Fiatalok) nevű klub tagja lett. Helyi versenyeken kezdett részt venni. Eleinte nem figyelt eleget a szabályok betartására. Egy észak-afrikai bajnokságról kizárták, mert kiúszott a sávjából. Úszóképességei gyorsan fejlődtek.[2]1933-ban elkezdett Franciaország bajnokságain versenyezni[1] és Párizsba költözött.[3]
Az 1934-es országos bajnokságon második helyen végzett 100 m gyorsúszásban[3], és a nemzeti ifjúsági válogatott tagja lett,[1] amely a megfelelő holland csapattal mérkőzött meg.[3] Nem vehetett részt a következő Európa-bajnokságon, mert ehhez vagy a tulajdonképpeni Franciaországban kellett volna születnie, vagy egy ottani klub tagjának lennie. Mégis részt vehetett a vízi sportok Tour de France-jában.[3] Ugyanabban az évben a Racing Club de France-ba vették be, és beiratkozott a párizsi Janson de Sailly gimnáziumba.[4]
Pályája igazán 1935-ben kezdett felfelé ívelni a francia bajnokságon, amikor aranyérmes lett 100 m gyorsúszásban. Ugyanabban az évben részt vett a Tel Avivban megtartott Maccabi Játékokon, ahol ezüstérmet szerzett a 100 méteres gyorsúszásban.[5] Kezdett népszerű lenni, de ugyanakkor támadások kezdték érni az antiszemitaGringoire hetilapban.[6]
Részt vett az 1936. évi nyári olimpiai játékok-ra való előkészítő versenyeken,[7] és Berlinben csapata a német csapat előtt negyedik lett a 4 × 200 méteres gyorsváltóban.[1]
1937-ben kilépett a Racing Club de France-ból, állítólag antiszemita sértések miatt és a Club Nautique Parisienbe (Párizsi Vízi sport-klubba) ment át. Ugyanabban az évben teljesítette a katonai szolgálatát a párizsi 117-es légi támaszponton, és meg is házasodott Paule Elbaze-zal, aki ugyancsak zsidó volt és úszó.[8] Mindketten két évig a Testnevelési Pedagógusképző Iskolában folytattak tanulmányokat[9] és 1939-ben fejezték be.[4]
Amikor 1939 szeptemberében elkezdődött az ún. „furcsa háború”, Nakache-t Algériában mozgósították,[10] és a hadseregben maradt az 1940. június 22-ei tűzszünetig, azaz Franciaország legyőzéséig. Szerencsére nem esett fogságba, és leszerelték.[11]
A német megszállás idejében
Nakache-tól és családjától, akárcsak a többi algériai zsidótól a Vichy-kormány megvonta a francia állampolgárságot.[1][9] A házaspár Franciaország egyelőre úgymond „szabad” övezetébe költözött, Toulouse-ba. Nakache egy nagyobb klub úszó tagozatába, a Dauphins du TOEC (Tolouse-i Alkalmazottak Olimpiai Klubjának Delfinjei) nevű csoportba került.[12]1941-ben kislánya született, Annie.
Bár antiszemita törvények voltak hatályban, Nakache-nak még megengedték hogy versenyezzen. 1940 és 1943 között többször lett Franciaország bajnoka és 1941-ben világrekordot is döntött 200 méteres mellúszásban.[5]
Teljesítményei ellenére egyre élénkebben támadta őt a kollaboráns sajtó.[13] Végül már nem engedték meg, hogy részt vegyen az 1943-a francia bajnokságon. Klubbeli társainak egy része, de még egy lyoni ellenfele is szolidaritást vállaltak vele és bojkottálták a bajnokságot.[1][14] Ugyanakkor ő és felesége már nem taníthatott közalkalmazottként. Saját sporttermet nyitottak. Nakache kapcsolatba lépett zsidó földalatti szervezetekkel, például a Zsidó Hadsereg cionista szervezettel. A házaspár termében főleg ennek tagjai fizikai felkészítéséhez járult hozzá.[15][16]
Akkoriban már egész Franciaországot megszállták a német csapatok. Nakache-t letartóztatta a Gestapo 1943. november 20-án[17] feljelentés alapján, majd a Drancy gyűjtőtáborba vitték.[1] Innen a család mindhárom tagját Auschwitzba hurcolták 1944. január 20-án. Odaérésükkor azonnal elválasztották Nakache-t feleségétől és kislányától. Soha nem látta őket viszont.[9][17]
Auschwitzban
Nakache a táborkomplexum Auschwitz III-Monowitz táborába került. Mivel elég ismert személyiség volt, felismerte egy SS-tiszt,[14] aki révén a 172763 számú fogoly[16] viszonylag kedvező helyzetbe került a tábor betegszobájában. Ez és különleges testi adottságai megmentették az életét. Amennyire tudott, segített a betegeken is élelmet lopva nekik.[17] Ő sem kerülhette el a rossz bánásmódot és a megaláztatásokat. Például egyszer arra kényszerítették, hogy ugorjon a tűzoltásra tartott vízzel teli medencébe[14] és vegyen ki onnan a szájával egy beledobott tőrt. Engedetlenségi megnyilvánulásként néhány társával többször úsztak a medencében életüket kockáztatva, ha rajtakapják őket.[14]
Amikor 1945 januárjában a Vöröshadsereg Auschwitzhoz közeledett, a foglyok többségét halálmenetekben evakuálták. Nagyon sok fogoly meghalt ezekben, de Nakache kibírta. A buchenwaldi koncentrációs táborba került, melyet április 11-én felszabadított egy amerikai egység. Nakache még rövid időre ottmaradt egy nagyon legyengült volt foglyoknak felállított tábori kórház főnökeként.[18]
Szabadulása után
A felszabadított Franciaországban sajtótermékek Nakache halálhírét közölték.[19] Toulouse-ban a város elöljárósága mártírnak járó tiszteletből Nakache nevét adta egy fedett uszodának.[17]
Nakache visszatért az országba és 1945. április 28-án egy párizsi kórházban feküdt. Interjúban elmondta, hogy 61 kilósan szabadult, miután deportálása előtt 85 kilós volt, és csak akaraterejének köszönhetően maradt életben. Tudta, hogy a gyerekeket és anyjukat azonnal megölték Auschwitzba odaérésük után, de nem tudott semmi pontosat felesége és gyermeke sorsáról, ezért volt még egy halvány reménye.[20]
Nakache visszatért Toulouse-ba és az egyetem Jogtudományi Karán lett újra testnevelő pedagógus. Néhány hét alatt visszanyerte normális testi állapotát[21] és újra elkezdett edzeni. 1946-ban csapata megdöntötte a 3 × 100 méteres vegyesváltó világrekordját. Bekerült a londoni1948. évi nyári olimpiai játékokon részt vevő francia csapatba és a 200 méteres pillangóúszás negyeddöntőjéig jutott el.[21] A francia vízipóló-csapatban is játszott ezen az olimpián.[1][18]
Felesége és kislánya halálának tényét 1946-ban erősítették meg, és 1948-ban Nakache feleségül vette a Sète-ből származó Marie Lopezt.[17] Továbbra is Toulouse-ban laktak. Pályája úszóként az 1950-es években ért véget. Pedagógusként és edzőként dolgozott tovább. Többek között Jean Boiteux(wd) edzője volt, aki olimpiai bajnok lett Helsinkiben, az 1952-es olimpián.[22]
Nakache újból sajtóhír hőse lett, amikor 1954-ben kimentett egy nőt a kocsijából, miután az beleesett a sète-i csatornába.[23][24]
1961 és 1965 között a Dauphins du TOEC elnöke volt. A Réunion-szigeten is dolgozott edzőként és az úszósport űzésére szükséges keret megszervezésén.[25]
Alfred Nakache sírja.
Nyugdíjba vonulása után a házaspár Dél-Franciaországban, Cerbère-ben telepedett le. Nakache naponta egy kilométert úszott a helység kikötőjében. 1983. augusztus 4-én, 67 éves korában szívroham érte úszás közben. Fiatalok beemelték a csónakjukba és kivitték a rakpartra. Megpróbálták újraéleszteni, de nem sikerült. A sète-i Le Py temetőben nyugszik. Sírkövére fel van vésve első feleségének és kislányának a neve is.[22][25]
1935 – ezüstérem 100 m gyorsúszásban a Maccabi Játékokon;
1935-1952 – 13-szor Franciaország bajnoka, 9-szer egymás után 100 m gyorsban, 200 m gyorsban, 400 m gyorsban és 4 × 200 m gyorsváltóban;
1936 – negyedik hely a 4 × 200 m gyorsváltóban a berlini olimpián;
1938 – ezüstérem a 4 × 200 m gyorsváltóban Európa-bajnokságon;
1941 – világrekord 200 m mellúszásban;
1946 – világrekord 3 × 100 m vegyesváltóban.
Alfred Nakache emlékezete
Nakache-t úgy sportteljesítményeiért tisztelik, mint azért az erkölcsi erőért is, amelynek köszönhetően győztesként került ki extrém megpróbáltatásaiból.
Emlékét elsősorban több olyan, az úszósport űzésére szánt létesítmény őrzi meg, amely nevét viseli. A toulouse-i medencén kívül, amely műemlék lett,[26] vannak még ilyen létesítmények Nancyban,[27]Montpellier-ben,[28] a párizsi Belleville városrészben,[29], Béziers-ben[30] Toulouse városa 2018-ban Nakache-ról nevezte el azt az egész vízi sport-komplexumot, amelyben az elsőként nevét viselő medence van.[31]
↑(franciául)"Je sors de la tombe" nous dit Nakache („A sírból jöttem ki”, mondja Nakache). In Paris-Presse, 1945. április 28., 2. o. (Hozzáférés: 2025. január 13.).
↑Le nageur Nakache sauve une automobiliste tombée dans le canal (Nakache úszó kimentett egy, a csatornába esett kocsit vezető nőt). In Franc-Tireur, 1954. július 13.
↑Le champion de natation Nakache tire du canal une conductrice enfermée dans sa voiture (Nakache úszóbajnok kihúzott a csatornából egy kocsijába zart nőt), Le Parisien libéré, 1954. július 14.
↑(franciául)Piscine municipale Alfred Nakache. Művelődési Minisztérium, Nemzeti Örökség nyílt Platformja, pop.culture.gouv.fr (Hozzáférés: 2025. január 13.).
↑Nage libre, imdb.com (Hozzáférés: 2025. január 13.).
↑(franciául) Renaud Leblond, Le nageur d'Auschwitz, L'Archipel, 2022 (Hozzáférés: 2025. január 13.).
↑(franciául) Pierre Assouline, Le Nageur, Paris, Gallimard, 2023, ISBN 978-2072985393 (Hozzáférés: 2025. január 13.).
↑Papillon, imdb.com (Hozzáférés: 2025. január 13.).
Források
(franciául) Derai, Jean-Paul. Alfred Nakache, le nageur d’Auschwitz (1915-1983) (Alfred Nakache, az auschwitzi úszó (1915-1983)). In Rencontres autour du patrimoine sportif et de la mémoire du sport. Communications présentées lors des 4 premières éditions 2012-2013-2014-2015 (Konferenciák a sport nemzeti örökségéről. Az első négy konferencián elhangzott közlesek: 2012, 2013, 2014, 2015). Nice: Nemzeti Sportmúzeum / Nice Sophia Antipolis Egyetem, é. n. (Hozzáférés: 2025. január 13.)
(franciául) Donguès, Jean. Les Dauphins du TOEC 1908-2008. Une Histoire de Champions (TOEC delfinjei 1908–2008. Bajnokokról), Chapitre 2. 1931-1953. Les premiers champions (2. fejezet 1931-1953. Az első bajnokok). Toulouse: Sport Sud Édition, 2008 (Hozzáférés: 2025. január 13.)
(franciául) Pedro, Alexandre. Alfred Nakache, une vie à contre-courant (Alfred Nakache, élet az árral szemben). In Le Monde, lemonde.fr, 2019. május 20. (Hozzáférés: 2025. január 13.)
.jpg)
