Alexander De Croo (1975. november 13. –) flamandliberális politikus és üzletember. 1975-ben Vilvoorde területén született, majd a The Boston Consulting Groupnál dolgozott, mielőtt 2006-ban megalapította volna Darts-ip nevű saját cégét. Ezután került közel a politikához, mikor megválasztották a Szabad Liberális es Denokrata Flamandok liberális pártjának elnökévé. Innen vezetett az út az országos politikához. Egy évvel később egy alkotmányos vita hatására pártja kilépett a kormányból. Abban az évben a pártja szenátorakét jutott be a parlamentbe. Ezt a posztját egész addig megtartotta, míg Vincent Van Quickenborne után nem lett belőle miniszterelnök helyettes és nyugdíjügyi miniszter. Ekkor lemondott a pártban betöltött vezető szerepéről is.
Miután két évig dolgozott Elio Di Rupo kormányában, leadta a nyugdíjügyi tárcát, és a fejlesztések összehangolásáért felelős miniszter lett. 2018 végén, mikor összeomlott a kormány, 2020 szeptemberéig pénzügyminiszter lett belőle. Ekkor jelentették be, hogy ő lesz Sophie Wilmès után Belgium miniszterelnöke.
Fiatal évei és karrierje kezdete
Alexander De Croo 1975. november 3-án született a flamandVilvoorde városában,[1] a belga államminiszter és politikus Herman De Croo valamint felesége, Françoise Desguin két gyermeke egyikeként.[2] 1993-ban megkezdte tanulmányait a Vrije Universiteit Brusselen, ahol 1998-ban végzett gazdasági mérnökként. 2002-ben csatlakozott a Northwestern UniversityhezChicagóban, ahol MBA-t szerzett, majd a Kellogg School of Management padjait koptatta 2004-től. Politikai karrierje előtt 1999-ben a The Boston Consulting Group projektvezetője lett. 2006-ban új céget alapított, melynek Darts-ip lett a neve, szolgáltatásaival pedig a szellemi jogok által érintetteket célozta meg.[3]
Kezdeti politikai karrierje
2009-ben De Croo a 2009-es európai parlamenti választásokon mérettette meg magát. Itt több mint 47.000 szavazatot szerzett.[4] Október 26-án őt jelölték az Open VLD pártelnökévé, hogy vegye átvegye az ideiglenesen kinevezett Guy Verhofstadt helyét. Ő Vincent Van Quickenborne-t és Patricia Ceysenst választotta jelölttársául Marino Keulen és Gwendolyn Rutten ellenfeleként. 11.676 szavazattal a második körben megválasztották a párt vezetőjének. Marino Keulenre 9614 szavazat érkezett.[5] Megválasztása azért figyelemreméltó, mert előtte soha nem töltött be semmilyen politikai szerepet.[6][7]
Politikai válság
Öt hónappal az új szövetségi kormány megalakulása után After De Croo megfenyegette az új kabinetet azzal, hogy pártja, az Open VLD kilép a kormányból, ha nem találnak megoldást az alkotmányos válságra, mely a Brussels-HalleVilvordee választókerülethez kapcsolódott. Miután letelt a párt által megszabott határidő, bejelentette, hogy kilép a kormányból. Az akkori miniszterelnök, Yves Leterme bejelentette, hogy II. Albert 2010. április 26-án elfogadta a kormány lemondását.[8] A 2010-es képviselő választáson ő szerezte a harmadik legtöbb, 301.000 szavazatot a holland nyelvű kerületek közül.[4] 2012. október 12-ig volt szenátor, mikor is miniszterelnök helyettes és nyugdíjügyi miniszter lett.[9]
Kormányzati karrierje
Di Rupo kormányában
2012. október 12-én De Croo vette át Van Quickenborn helyét a Di Rupo-kormányban miniszterelnök-helyettesként és nyugdíjügyi miniszterként.[10] Van Quickenborne azért mondott le, hogy Kortrijk polgármestere lehessen.[11] Decemberben Ruttent választották meg az Open VLD elnökének.[12]
Az első és a második Michel-kormányban
A 2014-es belga szövetségi választások és a kormányalakítási tárgyalások után eldőlt, hogy az első Michel-kormányban is helyettes miniszterelnök marad. Ezen kívül a fejlesztések összehangolásáért, a digitális haladásért és a telekommunikációért valamint a postai szolgáltatásokért felelős miniszter lesz.[13][14] A nyugdíjügyeket pedig Daniel Bacquelaine veszi át.[14] A kormány 2014. október 11-én lépett hivatalba.[15]
De Croo hivatali ideje alatt Belgium elsőként vonta meg a 2015 óta véres összecsapásoknak helyt adó Burunditól a hivatalos fejlesztési támogatásokat.[16] 2017-ben De Croo mdgígérte, hogy 2025-ig 25 millió eurót adnak az afrikai álomkór legyőzésére.[17] Ezen kívül egyik alapító tagja volt annak a She Decudes nevű csoportnak, mely ellenezte, hogy Donald Trump ismét bevezeti a mexikóvárosi eljárást.[18]
Mivel ellentétes állásponton voltak az ENSZ Migrációs Globális Szerződéséről, az N-VA kilépett a kormányból. Ezzel kisebbségi kormány jött létre, és erre szoktak második Michel-kormányként hivatkozni. Ők 2018. december 8-án tették le az esküt.[19] De Croo a távozó Johan Van Overtveldttől vette át a pénzügyminiszteri teendőket.[20]
2018. decemberben De Croo is részt vett Dél-Afrikában a Johannesburgban megtartott Globális Állampolgári Fesztiválon a Mandela 100 koncerten. Ez volt a #SheIsEqual nemzetközi mozgalom záró akkordja, ahol 780 millió eurónyi felajánlás gyűlt össze.[21]
2020. szeptember 30-án bejelentették, hogy Wilmès után ő lesz Belgium miniszterelnöke.[24] Kormánya az addigi belga kormányok közül a legnőiesebb: a miniszterek fele nő.[25]
Jegyzetek
↑De Heer Alexander De Croo (dutch nyelven). wwwpr.belgium.be , 2020. június 11. [2020. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 2.)
↑Biography. www.hermandecroo.be . (Hozzáférés: 2020. október 2.)
↑Wie is Alexander? (dutch nyelven). www.alexanderdecroo.be . [2011. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 2.)