A várost Cortoriacum néven a rómaiak alapították a Lys folyó egy fontos gázlója védelmére, a város maga tipikus gallo-román településként (vicus) fejlődött a közeli katonai helyőrség mellett.
1302-ben a közeli Brugge városában felkelés tört ki a francia uralom ellen. Flandria korábban önálló tartomány volt, bár a flamand grófok névleg a francia király hűbéresei voltak. 1302. május 18-án a felkelők lemészárolták a város francia lakosságát és a francia helytartó, Jacques de Châtillon seregének egy részét, amit IV. Fülöp francia király nem hagyhatott bosszulatlanul.
A francia király serege II. Róbert, Artois grófja vezetésével Kortrijk közelében ütközött meg a jórészt gyalogos katonákat és városi milicistákat felvonultató flamandokkal. A csatatérről összegyűjtött aranyozott sarkantyúkról elnevezett aranysarkantyús csata kiemelkedő flamand győzelemmel zárult. 1973 óta a belgiumi flamand közösség ezen a napon ünnepli hivatalos napját.
1323-ban újabb felkelés tört ki Flandriában, ez alkalommal I. Lajos flamand gróf ellen. IV. Fülöp felhasználta az alkalmat az újabb beavatkozásra, és az 1328-as casseli csata után ismét elfoglalta Flandria jelentős részét. I. Lajos fia és utóda, II. Lajos1381-ben rövid időre visszafoglalta a várost Artevelde Fülöptől, de a következő évben a franciák a roosebekei csata eredményeként ismét megszerezték Kortrijkot. A csatározások során a város súlyos károkat szenvedett.
A 15. századtól napjainkig
A kortrijki városháza
A 15. század során a város ismét a flamand textilipar egyik sikeres és gazdag központjává fejlődött a burgundiai hercegek uralma alatt. Burgundiai Mária1482-es halálát követően a francia királyok ismételten kísérletet tettek a város feletti uralom megszerzésére. A város 16. századi történelmét meghatározta a Hollandiában1539-ben a spanyol uralom ellen kirobbant felkelés és V. Károly spanyol király súlyos áldozatokkal járó megtorló hadjárata, valamint a Reformációt követő háborúk. XIV. Lajos francia király uralkodása alatt a várost hatvan év alatt összesen ötször foglalták el a franciák, míg végül az 1713-as utrechti béke a város és a környező területeket az osztrák Habsburgoknak juttatta.
Az 1789-es francia forradalom és az azt követő napóleoni háborúk után a város ismét fejlődésnek indult, elsősorban a lenvászon-termelésnek köszönhetően, ugyanis a Lys folyó savassága éppen megfelel a lenfeldolgozás követelményeinek. A várost súlyos tüzérségi támadások érték 1917-ben, de a legnagyobb pusztítást a szövetséges erők légitámadásai okozták 1944-ben. A város legnagyobb részét a II. világháborút követően újjá kellett építeni.
Látnivalók
Kortrijk főtere, háttérben a Szt. Márton templomA Miasszonyunk-templom (Onze-Lieve-Vrouwekerk te Kortrijk)
A Szt. Márton templom a 13. században épült, de egy tűzvészt követően a 15. században átépítették. Tornyában ma 48 harangból álló harangjáték található.
Szintén az UNESCO világörökséghez tartozik a beguinekrendháza,[3] amely egyenesen a 17. századba röpíti vissza a látogatókat.
Az 1211-ben elkészült Miasszonyunk-templomban(Onze-Lieve-Vrouwekerk) állították ki az 1302-es csata után zsákmányolt arany sarkantyúkat. A sarkantyúkat 1304-ben IV. Fülöp visszaszerezte, de itt látható Anton van Dyck egyik festménye („The Erection of the Cross”).
Szintén az 1302-es csatának állít emléket a „Maiden of Flanders” nevet viselő köztéri szobor.
Kortrijk középkori történelmére emlékeztet még a Miasszonyunk-kórház(Onze-Lieve-Vrouwehospitaal), illetve a középkori várfalak egyetlen ma is látható maradványa, a Broel-tornyok (Broeltoren), közöttük a Lys folyón átívelő híddal.
A középkori városfal maradványai, a Broel-torony
TREZOOR néven egyesítették a 2010-es évektben a város korábbi önálló múzeumait, a textilmúzeumot, a Kortrijk 1302 nevű gyűjteményt és a korábbi Broelmuseumot. A gyűjtemények kutatók számára tanulmányozhatók, illetve egy részük online is elérhető.[4]