A harangjáték különböző magasságokra hangolt kis harangokból álló ütőhangszer. Napjainkban többnyire billentyűs változattal készül, a harangokat kis acéllemezek helyettesítik,[1] amelyek egy zongora billentyűzetéhez hasonlóan vannak elrendezve. Régebben kisebb-nagyobb hangolt harangocskák összetételéből állt.[2]
Jellegzetes csilingelő hangjai a leírtnál két oktávval magasabban szólalnak meg.
Kelet-Ázsiában már az ókorban ismerték.[3] Európába feltehetőleg a hollandokkal került be. Virágzása a barokk korra esik.[3] Hollandia és Belgium templomainak tornyaiban nagyszabású harangjátékok működtek. Nagy részüket óraszerkezettel hajtott henger szólaltatta meg.[4]Németalföldről terjedtek el Angliába, Németországba is.[5]
A 19. század óta gyakran használták a szimfonikus zenekarokban. Itt az előírt harangjátékokat régen kalapáccsal ütött kis acélrudak helyettesítették.[6]