Az Airbus A220 egy keskenytörzsű, közepes hatótávolságú utasszállító repülőgép, a franciaországiAirbus vállalat terméke, melyet Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban gyártanak. A típust eredetileg a kanadai Bombardier Aerospace hozta létre, és korábban Bombardier CSeries néven forgalmazták. Fejlesztése 2008. július 13-án kezdődött, az első prototípus 2013. szeptember 16-án szállt fel, 2015. december 18-án kapta meg első típusengedélyét, és 2016. július 15-én állt szolgálatba a Swiss International Air Lines egyik leányvállalatánál. A következő változat, a valamivel hosszabb A220-300 2015. február 27-én repült először, 2016. július 11-én kapta meg a típusengedélyt, és 2016. december 14-én állt szolgálatba az airBaltic légitársaságnál.
Ikerhajtóműves repülőgép, két darab Pratt & Whitney PW1500G típusú turbóventilátoros hajtómű hajtja, melyek a szárnyakon helyezkednek el. A géptörzs alumíniumból és lítiumból áll, és a gazdaságos üzemeltetés érdekében optimalizált aerodinamikával rendelkezik. A típus maximális felszállótömege 63,1 és 70,9 tonna (139 000 és 156 000 font) között mozog, hatótávolsága pedig 6390–6670 km (3450-3600 tengeri mérföld) közé tehető. A repülőgép fogadtatása jóval kedvezőbbnek és gazdaságosabbnak bizonyult, mint amit a gyártók eredetileg vártak tőle, messze túlteljesítette a hozzá fűzött reményt, miután az Airbus beszállt a gyártásba. 2023 decemberéig a globális A220-flotta több mint 1 millió repülést hajtott végre közel 1,7 millió óra alatt; a típusnak ezidáig nem volt balesete.
A 35 m (115 láb) hosszú A220-100-as 108-133, míg a 38,7 m (127 láb) hosszú A220-300-as 130-160 utast tud befogadni. Az ACJ TwoTwenty az A220-100 üzleti változata, amely 2020 végén került forgalomba. 2023 decemberéig összesen 914 A220-asra érkezett megrendelés, amelyből 314-et már leszállítottak, és ezek összesen 21 légitársaságnál állnak szolgálatban. Az amerikai Delta Air Lines a legnagyobb üzemeltető, 68 repülőgéppel.
Az Airbus A220 más gyártók repülőgépeihez hasonlíthatóː az amerikai Boeing esetében a 737 MAX 7-nek, a brazil Embraer esetében az E-195-nek felel meg leginkább. A típus 2018 júliusáig viselte a CSeries nevet, amikor is Airbus A220 lett, miután az Airbus a 2016-ban létrehozott vegyesvállalaton keresztül 50,01%-os részesedést szerzett a programban. 2019 augusztusában az Airbus gyárat nyitott Alabamában, amely kiegészíti a québeci Mirabelben található fő üzemet. 2020 februárjában az Airbus 75%-ra növelte részesedését, miután a Bombardier kiszállt a programból. A fennmaradó 25% tulajdonosa a québeci kormány, az Investissement Québec nevű befektetési társaság révén.
Fejlesztés
Előzmények
A repülőgép egyik alapjául a Fokker 100 szolgált.[1] Ezt a kis hatótávolságú gépet a holland Fokker cég gyártotta 1986–1997 között. A legfontosabb különbség a két repülő között, hogy míg az A220-as vezérsíkjai a hagyományos módon vannak elrendezve, addig a Fokkernél ez T alakban helyezkedett el, és ennek megfelelően a két hajtómű is a T-vezérsík alatt volt, nem a szárnyakon. 1996. február 5-én a Bombardier tárgyalásokat kezdett a Fokkerrel a vállalat eszközeinek megvásárlásáról, de a Bombardier február 27-én bejelentette, hogy eláll az üzlettől.[2] 1996. március 15-én a Fokker csődöt jelentett.[3]
1998. szeptember 8-án a Bombardier bemutatta a BRJ-X, azaz a Bombardier Regional Jet eXpansion nevű, a Canadair Regional Jetnél nagyobb regionális repülőgépet, amely 2003-ban állt volna szolgálatba. Ez a gép szélesebb törzzsel, összesen 85-110 utasnak biztosított volna helyet, ezzel a Boeing 717, vagy a Boeing 737-500 ellenfele lehetett volna. 2000-ben azonban a Bombardier úgy döntött, hogy elveti a gép terveit, hogy inkább a CRJ-családra fókuszáljon.[4][5]
Eközben az Embraer 1999 júniusában, Párizsban bemutatta a 70-122 utas befogadására alkalmas E-Jet-jét, amely 2002 februárjában teljesítette szűzrepülését, és 2004-ben került forgalomba. Az Airbus 1999. április 21-én mutatta be a 107-117 utas befogadására alkalmas Airbus A318-ast, ami az Airbus A320 legkisebb változata. Ez 2002 januárjában teljesítette első repülését. Eközben a Boeing 1998 szeptemberében szállította le a 737-600 első példányát.
Megvalósíthatóság
2004. március 8-án a Bombardier felkérte Gary Scottot, hogy vizsgálja meg egy új, közepes hatótávolságú utasszállító kifejlesztésének lehetőségét.[6] 2004 júliusában a Bombardier a Farnborough Airshow-n elindított egy megvalósíthatósági tanulmányt egy olyan gépről, amely képes lenne leváltani a kiöregedő DC-9/MD-80, Fokker 100, Fokker 70, Boeing 737 Classic és BAe 146 típusú gépeket a légitársaságok flottáiban, mégpedig úgy, hogy 20 százalékkal kevesebb üzemanyagot, és 15 százalékkal kevesebb üzemeltetési költséget igényel, mint a fent említettek. A kisebbik változat 110-115, a nagyobbik 130-135 utast szállítana, 3200 tengeri mérföldön.[7]
A Bombardier igazgatótanácsa 2005. március 15-én jóváhagyta a CSeries-programot, elindítása előtt pedig határozott kötelezettségvállalásokat kért a potenciális vevőktől, beszállítóktól és kormányzati partnerektől. Az első repülést 2008-ra, a forgalomba állítást pedig 2010-re tervezték.[8]
A projekt költségét 2,1 milliárd dollárra becsülték. Ezt a beszállítók és a partnerek egy-egy harmadban osztották meg. A kanadai kormány 262,5 millió dollárt, Québec kormánya 87,5 millió dollárt, az Egyesült Királyság kormánya pedig 340 millió dollárt (180 millió font) fektetne be, amelyet repülőgépenként jogdíj alapján kellene visszafizetni.[9] Az Egyesült Királyság hozzájárulása egy befektetési partnerség része, amelynek értelmében a szárnyak, hajtóműgondolák és a kompozit géptörzsek fejlesztése Belfastban zajlik, ahol a Bombardier 1989-ben megvásárolta a Short Brothers vállalatot.[10]
2006. január 31-én a Bombardier bejelentette, hogy a piaci feltételek nem indokolják a program elindítását, ezért leállítják. A CSeries-projekt csapatát és erőforrásait a regionális sugárhajtású és turbólégcsavaros repülőgépekre fogják átirányítani.[11]
2007. január 31-én a Bombardier bejelentette, hogy mégis visszatérnek a CSeries munkálataihoz, és hogy az új gép forgalomba állítását 2013-ra tervezik. Ugyanebben az évben a gyártó leszerződött a Pratt & Whitney-vel, aminek érdekében utóbbi cég fogja gyártani a gép hajtóműveit.[12]
A program elindítása
2008. február 22-én megindult a repülőgép értékesítése, ekkortól kezdve lehetett rá megrendelést leadni. A Lufthansa és a Qatar Airways jelezte, hogy érdeklődik a típus iránt.[13] 2008. július 13-án, a Farnborough Airshow megnyitásának előestéjén tartott sajtótájékoztatón a Bombardier Aerospace hivatalosan is bemutatta a Bombardier CSeries-t. A Lufthansa 60 repülőgép megvásárlására írt alá szándéknyilatkozatot. A tervek szerint a repülőgép összeszerelése Mirabelben történne, a szárnyakat Belfastban gyártanák, a farok és a pilótafülke pedig a quebeci Saint-Laurentben készülne.[14] A törzs többi részét a China Aviation Industry Corporation (AVIC) leányvállalata, a Shenyang Aircraft Corporation gyártaná.[15] A Bombardier becslése szerint a CSeries-ből 20 év alatt 6300 darab készülhet, ami több mint 250 milliárd dolláros bevételt jelentene a következő 20 évben; a vállalat arra számított, hogy a regionális piacnak akár a felét is meg tudja szerezni.[16]
A prototípus gyártása
2009 márciusában a Bombardier a C110 és C130 altípusokat CS100, illetve CS300 altípusokra keresztelte át. A típusokat normál és kiterjesztett hatótávolságú (ER) változatban kínálták; emellett a CS300-asból egy extra tolóerejű (XT) változatot is kínáltak.[17] A Bombardier később egyetlen változat gyártása mellett döntött, a kiterjesztett hatótávolság lett az új normál. Novemberre elkészült az első szárny a Bombardier Aerostructures and Engineering Services (BAES) belfasti telephelyén. A program költsége mintegy 3,5 milliárd dollárra nőtt, amelyet a beszállítókkal és a kormányokkal osztottak meg. Ugyanebben a hónapban megkezdődött a kompozit szárnyakat gyártó üzem építése a belfasti telephelyen, és a CSeries első repülése 2012-re volt várható.[18]
2009 márciusában a Bombardier bejelentette a főbb beszállítókat: Alenia Aeronautica: a kompozit vízszintes és függőleges stabilizátorok, Fokker Elmo: a kábelezési és összekapcsolási rendszerek, Goodrich Corporation Actuation Systems: a szárnyak és a lamellák működtető rendszerének tervezése és gyártása.[19] 2009 júniusára a számlázható anyagok 96%-át már kiosztották, a fennmaradó alkatrészek és rendszerek tekintetében a vállalat különböző cégekkel állapodott megː a Shenyang Aircraft Corporationnal a középső törzsre, a Zodiac Aerospac-vel a belső terek, a United Technologies Corporation-nal a hajtóműgondolák, a Liebherr-rel a futóművek és a pneumatika, az UTC Aerospace-el az elektromos rendszer és a világítás, a Goodrich-el a motorgondola, a Meggitt-tel a kerekek és a fékek, a Michelin-nel a gumiabroncsok, a Spirittel a pilonok, a Honeywell-lel a segédhajtómű, a PPG-vel az ablakok gyártására.[20][21]
A CSeries-t az Airbus A320 kisebb változatainak konkurensének szánták. Az Airbus úgy döntött, hogy versenybe száll a CSeries ellen, ahelyett, hogy figyelmen kívül hagyta volna, ahogy a Boeing tette. Az Airbus csökkentette az A320-as árát, sikeresen megakadályozva a Bombardier-t több üzlet megkötésében. A Republic Airways Holdings – akkoriban a Frontier Airlines tulajdonosa – 2010-es megrendelése 40 darab CS300-asra az A320neo átdolgozására késztette az Airbust.[22]
2010 januárjában a Bombardier bejelentette, hogy a CS100-asok leszállítása a tervek szerint 2013-ban kezdődik, a CS300-asok szállítása pedig egy évvel később következik. 2011 novemberében a Bombardier 2012 második felére kalkulálta az első repülést, mivel legkorábban 2012 közepéig kapta meg a hajtóműveket. 2012 júniusában a gyártó megerősítette, hogy az első repülésnek még az év vége előtt meg kell történnie, az ezt követő üzembe helyezés pedig 2013-ra marad. 2012 novemberében a Bombardier közölte, hogy a program egyes területei nem részletezett beszállítói problémák miatt késnek, és bejelentette, hogy mind az első repülés 2013 júniusára, mind a CS100 egy évvel későbbi üzembe helyezése hat hónappal csúszik.[23]
2013. március 7-én bemutatták az első prototípust, majdnem-kész állapotban. Júniusban a Bombardier júliusra halasztotta az első repülést a szoftverfrissítések miatt. Július 24-én az elhúzódó rendszerintegrációs folyamat után az első repülést a következő hetekre halasztották. Augusztus 30-án a gép megkapta a repülési tesztelési engedélyt a Transport Canadától, amely engedélyt adott a nagy sebességű gurulási és repülési tesztek elvégzésére.[24]
A tesztek
2013. szeptember 16-án a CS100 végrehajtotta szűzrepülését a Mirabel repülőtérről.[25] Több mint 14000 adatot gyűjtöttek ezen a repülésen; az átkonfigurálás és szoftverfrissítés után a prototípus október 1-jén repült másodszor. 2014. január 16-án a tervezett üzembe helyezési dátumot a tanúsítási tesztekkel kapcsolatos problémák miatt 2015 második felére halasztották. 2014. május 29-én a négy prototípus közül az egyiknek a hajtóműve meghibásodott. Ennek következtében a repülési teszteket felfüggesztették a vizsgálat befejezéséig. Az eset miatt a Bombardier nem tudta bemutatni a CSeries-t az év egyik legfontosabb repülőgépipari eseményén, a kétévente megrendezett Farnborough Airshow-n. Szeptember 7-én újraindították a repülési teszteket, miután a hajtóműproblémát kijavították. Laurent Beaudoin, a Bombardier elnöke kijelentette, hogy a CSeries várhatóan 2016-ban állhat szolgálatba. A késedelmek több megrendelés lemondásához vezettek, többek között a svéd fél részéről is.
2015. február 20-ig a prototípusok több mint 1000 repült órát gyűjtöttek össze.[26] 2015. február 20-án a CS300 prototípus végrehajtotta első felszállását. A tesztrepülés eredményei felülmúlták a vállalat zajjal, gazdaságossággal és teljesítménnyel kapcsolatos várakozásait, ami azt jelenti, hogy a meghirdetettnél nagyobb hatótávolság is lehetséges.[27] Az ötödik CS100 március 18-án repült először. Március 27-én a Bombardier megerősítette, hogy a CS100 kanadai repülési engedélyének kiadása 2015 végére várható, a forgalomba állítás pedig 2016-ban. A CS100-as típus engedélye 2015 végén érkezik meg.
2015 végére a típus minden tesztet teljesített.
Kormányzati támogatások
2015-ben a Bombardier felajánlotta, hogy eladja a CSeries program többségi részesedését az Airbusnak. Az Airbus 2015 októberében elutasította a Bombardier ajánlatát. Néhány nappal korábban a québeci kormány közölte, hogy kész pénzügyi támogatást nyújtani a Bombardier-nek, ha igénylik. A Bombardier kijelentette, hogy elkötelezett a CSeries mellett, és hogy rendelkezik a pénzügyi forrásokkal a folytatáshoz.[28] Október 29-én a Bombardier 3,2 milliárd kanadai dollár értékvesztést hajtott végre a CSeries-re. A Trudeau-kormány jelezte, hogy november eleji hatalomra kerülése után válaszol a Bombardier 350 millió dolláros támogatás iránti kérésére. Ugyanezen a napon a québeci kormány 1 milliárd dollárt fektetett be a vállalatba, hogy megmentse a küszködő programot. November elején a Scotiabank jelentése jelezte, hogy a vállalatnak és a programnak valószínűleg második mentőcsomagra lesz szüksége, és hogy a CSeries valószínűleg még akkor sem fog profitot termelni.[29]
2016 áprilisában a Bombardier állítólag 1 milliárd $ összegű segélycsomagot kért a kanadai kormánytól, majd a kormány felajánlotta a segélycsomagot anélkül, hogy az összeget vagy a támasztott feltételeket nyilvánosságra hozta volna, bár egyes médiumok arról számoltak be, hogy a vállalat kezdetben elutasította az ajánlatot.[30] 2017 februárjában a kormány végül bejelentette, hogy 372,5 millió kanadai dollár összegű kamatmentes hitelcsomagot nyújt a vállalatnak, amelynek egyharmadát a CSeries-program kapja meg. 2016 júliusára a Bombardier Aerospace az Investissement Québec-el közösen létrehozta a C Series Aircraft Limited Partnership (CSALP) társaságot.[31][32]
Típusengedély
A sorozat legkisebb modellje, a 110-125 férőhelyes CS100 2015. december 18-án kapta meg a típusengedélyt a Transport Canadától, majd 2016 júniusában egyidejűleg az amerikai Szövetségi Légügyi Hatóságtól (FAA) és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökségtől (EASA), így a hónap végére szabaddá vált az út az első üzemeltető, a Swiss International Air Lines számára történő leszállításhoz.[33] A CS100-as típus 2015 decemberi Transport Canada általi tanúsításának idején a CSeries-re 250 megrendelés és szándéknyilatkozat volt aláírva, valamint további 360 darabra szóló kötelezettségvállalás; ezek többsége a CS300-as típusra vonatkozott, amelynek tanúsítását 2016 nyarára várták. A legnagyobb típus, a 130-145 üléses CS300-as 2016. július 11-én kapta meg a típusengedélyt Kanadától, október 7-én az EASA-tól, így 2016 novemberében átadták az első példányt az airBaltic-nak. 2016. november 23-án mindkét típus egyszerre kapta meg a közös típusjogosítást a Transport Canadától és az EASA-tól, ami lehetővé teszi, hogy a pilóták mindkét típusra képesítést szerezzenek.[34]
2018 júliusában, az Airbus általi felvásárlást követően a repülőgépet átnevezték Airbus A220-ra. 2018 decemberében az EASA jóváhagyta a IIIa/IIIb kategóriájú műszeres megközelítést automata landolásra, döntési magasság nélkül, de a futópálya láthatóságának minimális követelményei mellett. 2019 januárjában a PW1500G-vel hajtott A220-as megkapta a Transport Canada ETOPS 180 jóváhagyását, amely lehetővé teszi a repülést útvonalakat óceánok vagy távoli régiók felett. 2021 júliusában az EASA hivatalosan jóváhagyta az A220-300 férőhelyeinek 149 főre történő növelését, a szárny feletti vészkijárat módosításának függvényében. 2021 szeptemberében az Airbus tárgyalásokat kezdett a kínai polgári légügyi hatósággal (CAA) az A220-as tanúsításáról, hogy beléphessen a kínai légiközlekedési piacra, különösen az ország nyugati részén
Sorozatgyártás
2016-ban a gyártó hét repülőgépet szállított le két légitársaságnak, a Swissnek és az airBalticnak, így 2017-re már 30-35 gép átadása volt a cél.[35] A hajtóműgyártás késlekedése miatt azonban ezt a számot 20-22-re kellett módosítani, és a gyakorlatban végül csupán tizenhetet sikerült átadni. A program indulásakor a Bombardier 2008 és 2027 között évi 315 kiszállítást prognosztizált, de ez már akkor sem volt reális, hiszen a hasonló kaliberű gépekből is alig 80 példány fogyott évente. 2018. július 1-ig összesen 37 darab CSeries-gépet sikerült átadni.[36]
2018. július 1-én életbe lépett az Airbus-Bombardier paktum, aminek az értelmében a Bombardier CSeries neve Airbus A220 lett. A tervek szerint a közös program egy, mindkét félből álló csoport felügyelete alá került, aminek vezetője Philippe Balducchi lett. Az Airbus tervei között szerepelt a megrendelések 100-ra növelése volt 2018-ra, az elkövetkező 20 évben pedig mintegy 3000 megrendeléssel számot. 2018 közepén az Airbus pénzügyi igazgatója több mint évi 100 A220-as legyártását helyezte kilátásba. 2018-ban az átadott gépel széma elérte a 33 darabot, majd 2019-ben a 48-at. A legyártott gépek 80 százaléka A220-300, és csak a fennmaradó 20 százalék A220-100.
Az alabamai Mobile-ban épülő 300 millió dolláros gyáregység alapkőletételére 2019. január 16-án került sor. A Bombardier pénzügyi korlátainak megszűnése széleskörű mozgásteret adott a programba belépő Airbusnak. 2020. június 2-án teljesítette első repülését az első, Alabamában gyártott A220-as. Ugyanezen időpontra megkezdődött az első repülőgép gyártása a JetBlue Airways számára is. 2020. október 22-én szállították le az első amerikai összeszerelésű A220-as repülőgépet, egy A220-300-ast a Delta Air Lines számára.
2021 januárjában, amikor az Airbus felülvizsgálta gyártási ütemét, miután a Covid19-pandémia által érintett széles törzsű repülőgépek iránti kereslet eltolódott, az A220-as a korábban tervezett havi 5 repülőgépes gyártási ütemet érte el az első negyedév végére. 2021 májusában az Airbus 2022 elejétől havi hat gépes gyártási ütemet célzott meg, és az évtized közepére el kívánja érni a havi 14 (10 Mirabelben és 4 Alabamában) gépet, hogy nyereséges legyen.[37]
A Bombardier kilépése
Miután 2020 januárjában felülvizsgálta részvételét a programban, a Bombardier Aerospace az év februárjában végleg elhagyta az A220-programot, és 591 millió dollárért eladta részesedését az Airbusnak.[38] Így a program részesedésének 75 százaléka az Airbusé lett; a maradékot a Investissement Québec birtokolja. A tervek szerint 2026-ig az Airbus teljesen felvásárolja a programot. Az Airbus és a québeci kormány 2022 februárjában megállapodott abban, hogy további 1,2 milliárd dollárt fektetnek be az Airbus Kanadába, hogy támogassák az A220-as gyártási ütemének havi 14 gépre történő felgyorsítását.[39] 2022-ben az Airbus 900 millió dollárt, az Investissement Québec pedig 300 millió dollárt fektetett a repülőgépprogramba, lehetővé téve a partnerség folytatását, amíg a program az évtized közepén nyereségessé nem válik.[40]
Felépítése
Az Airbus A220 egy keskenytörzsű, közepes hatótávolságú utasszállító repülőgép, melynek felépítését a Bombardier tervezte.[41] Hajtóművei nagy hatótávolságot tesznek lehetővé, csakúgy, mint a Boeing 737 MAX vagy az Airbus A350 esetében.[42] Az A220-300 (korábban CS300), 6 tonnával könnyebb az A319neo-nál és közel 8 tonnával könnyebb a Boeing 737 MAX 7-nél, ami hozzájárul az akár 12%-os, a jelenlegi típusoknál 15%-os üzemeltetési költségmegtakarításhoz.[43]
Navigációs rendszer
A pilótafülkében a Rockwell Collins Pro Line Fusion avionikai csomagja található, amely 15 hüvelykes (380 mm) kijelzőket, valamint átfogó navigációs, kommunikációs, felügyeleti, hajtómű-jelző és személyzeti riasztó- (EICAS) és karbantartó rendszereket tartalmaz. Az avionikai és egyéb alrendszerek további elemei a Parker Hannifin repülésirányító, üzemanyag- és hidraulikai rendszerei, a Liebherr Aerospace légiirányítási rendszere, valamint a United Technologies Corporation légadatrendszere, fékszárny- és csűrólap-mozgató berendezései.[44]
Utaskabin
A repülőgépcsalád ötüléses (három ülés bal, kettő jobb oldalt) kabinjának keresztmetszetét úgy tervezték, hogy az utasok számára nagy kényelmet biztosítson, olyan jellemzőkkel, mint a széles ülések és kartámaszok, valamint nagyobb ablakok, amelyek minden utas számára biztosítják a természetes fény fizikai és pszichológiai előnyeit. Az utastérben nagyméretű, elforgatható fej feletti tárolórekeszek voltak, amelyek lehetővé tették, hogy minden utas egy méretes kézipoggyászt is el tudjon helyezni a feje fölött. A gyártó állítása szerint a jelenleg forgalomban lévő keskeny törzsű repülőgépek kabinjaival összehasonlítva a repülőgépcsalád a légitársaságok számára az egy utasra jutó legnagyobb mennyiségű fej feletti tárolóhelyet, az utasok gyorsabb be- és kiszállását lehetővé tevő szélesebb folyosót, valamint a legszélesebb, 46 cm-nél (18 in) szélesebb turistaüléseket biztosít.[45]
Sárkányszerkezet
Az A220-300 középső törzse 3,4 méterrel hosszabb, mint a -100-asé, és szerkezetileg is erősebb, így jobban terhelhető. A törzsben alkalmazott alumínium-lítium, a szárnyakban, a vezérsíkban és a hátsó törzsben pedig a kompozit anyagok csökkentik a súlyt és növelik a korrózióállóságot, ami jobb karbantarthatóságot eredményez. A teljes repülőgépváz 70%-a fejlett könnyűszerkezetű anyagokból áll, amelyek 46%-a kompozit és 24%-a alumínium-lítium. Az Airbus szerint az A220-as összességében 25%-kal alacsonyabb üzemeltetési költséggel, 25%-kal alacsonyabb üzemanyag-felhasználással és szén-dioxid-kibocsátással alkalmazható.
Üzemeltetés
A repülőgép a sorozatgyártás első két évében Bombardier CSeries néven futott, majd 2018-tól Airbus A220 a hivatalos neve.
A CSeries alkalmazása
Az első CSeries 100 repülőgépet 2016. június 29-én adták át tulajdonosának, a Swiss Global Air Linesnak (a Swiss International leányvállalata), a Montréal–Mirabel nemzetközi repülőtéren,[46] és július 15-én kezdte meg szolgálatát a légitársaság Zürich–Párizs járatán.[47] Az első üzemeltető augusztusban azt nyilatkozta, hogy "az ügyfelek visszajelzései nagyon pozitívak a világos utastérrel, a csökkentett zajjal, az elegendő lábtérrel és kézipoggyásznak való hellyel, valamint a kényelmes ülésekkel. A pilótáink visszajelzései is örvendetesek. Különösen tetszik nekik az intuitív repülési élmény."[48] Az első CS300-as november 28-án került átadásra az airBaltic légitársaságnak, és december 14-én kezdte meg a szolgálatot a Riga–Amszterdam vonalon.[49] A bevezetéskor mindkét változat az eredeti specifikációk felett teljesített, és a CS300 hatótávolsága 2%-kal jobb volt a prospektusban szereplőnél, ahogy az egy ülőhelyre és egy útra jutó költsége is. Az airBaltic 2600 L/h üzemanyag-fogyasztásról számolt be, szemben a hasonló kapacitású Boeing 737-300-asok 3000 L/h-jával. A CS300 20 százalékkal kevesebb üzemanyagot fogyaszt, mint az Airbus hasonló gépe, az Airbus A319.[50]
A Swiss a 14 darab üzemeltetett gép több mint 28000 óra repülés után lecserélt egy hajtóműpárt, míg az airBaltic júniusban egy másikat. Az Air Baltic járatainak átlagos hossza 3 óra volt, a flotta átlagos napi kihasználtsága pedig 14 óra. 2017 szeptemberében több mint 1,5 millió utas 16 000 bevételt hozó járatot teljesített a 18 üzemben lévő repülőgéppel, ami 100 útvonalon napi 100 bevételt hozó járatot jelentett: a legtöbbet használt járat napi 17 órát tett ki. 2017. augusztus 8-án elindult a Swiss első járata Zürichből a London-City repülőtérre. 2017. szeptemberéig a CSeries flotta 20 rutinellenőrzésen esett át.
2017. december 22-én, a hajtóművek szállításának több hónapos késése után a Korean Air lett a harmadik légitársaság, amely üzemeltetni kezdte a típust. 2018. január 20-án teljesített először járatot, a Szöul–Ulszan vonalon. 2018. január elején a Korean Air megkapta a második gépét, a fennmaradó nyolc gépet pedig 2018 folyamán szállítják le. 2018 júniusától az airBaltic elérte a napi 18,5 órás maximális kihasználtságot.
Az A220 alkalmazása
Az első, már Airbus márkanév alatt forgalmazott gépet az airBaltic kapta.[51] 2018. október 26-án a Delta Air Lines megkapta az első A220-100-ast (korábban CS100) 75 darabos megrendeléséből. 2019. február 7-én a Delta végrehajtotta első A220-100-as járatát a New York–Dallas útvonalon. 2018. december 21-én az Air Tanzania is megkapta első A220-asát.[52] 2019. szeptember 6-án az EgyptAir is átvette az első A220-asát a 12 darabos megrendeléséből, egy 300-ast 140 ülőhellyel. 2019. szeptember 6-án az EgyptAir megkapta az első140 ülőhelyes példányát, 15 business és 125 turistaüléssel.[53] Az utolsó A220-300-ast 2020. október 5-én adták át. 2019. november 29-én átadták a 100. A220-ast, egy A220-300-ast a típus első üzemeltetőjének, az airBalticnak. A légitársaság ekkor teljesítette a leghosszabb járatot ezzel a típussal – egy 6,5 órás járatot Rigából Abu-Dzabiba.[54]
Ebben az évben az airBaltic lett az első légitársaság, amely képes volt teljes körű karbantartást biztosítani az A220-300-as számára. 2019. december 20-án az Air Canada átvette az első A220-300-asát a 45 darabos megrendeléséből, majd 2020. január 16-án forgalomba is állította Calgary és Montréal között.[55] Az Air Canada arra számított, hogy az A220-300-asok 15%-kal költséghatékonyabbak lesznek, mint az Embraer E190-eseké, amelyeket előbbiekkel váltanak le.[56]
A Covid19-világjárvány csúcspontján számos útvonalon több mint 80%-kal csökkent a járatok száma a 2019-es év azonos időszakához képest. Az A220-as pozitív tulajdonságai miatt népszerűvé vált a légitársaságok körében, mivel a nagyobbakhoz hasonló hatótávolságú és gazdaságos teljesítményű kisebb repülőgépeket részesítették előnyben, hogy a kihasználtsági tényezőt elég magasan tudják tartani. 2020 májusa és decembere között az airBaltic minden járatát kizárólag A220-300-assal üzemeltette, hogy minimalizálja a komplexitást. 2020. december 31-én a JetBlue Airways is átvette az első A220-300-asát egy összesen 70 gépből álló megrendelésből, hogy leváltsa Embraer E190-es flottáját.[57][58]
2021 januárjáig az airBaltic A220-as flottája 141 000 óra alatt közel 60 000 repülést teljesített, és több mint 5,6 millió utast szállított. 2021. április 22-én az Air Manas átvette az első A220-300-asát a tervezett három repülőgépből, amelyek a kirgizisztáni Biskekben fognak állomásozni, és az első olyan üzemeltető lett a FÁK-államokban, amely bevezette a típust. 2021. július 27-én a Réunion-szigeti székhelyű Air Austral lett a típus első francia üzemeltetője, miután átvette az első A220-300-asát az ATR 72-500-as és Boeing 737-800-as repülőgépek leváltására tervezett háromból, amelyeket Mauritiuson, Mayotte-on, a Seychelle-szigeteken, Dél-Afrikában, Madagaszkáron és Indiában üzemeltetnek.
2021. szeptember 29-én az Air France, az A220 legnagyobb európai megrendelője megkapta az első A220-300-asát egy 60 gépre szóló megrendelésből, amelyet a légitársaság keskenytörzsű hálózatán fog üzemeltetni 148 székes, egyosztályos utaskabinnal.[59] 2020 augusztusától 2021 júliusáig az A220-asok átlagos menetrend szerinti teljesítménye (OTP) 99%-os volt, amelyet a Korean Air vezetett 99,63%-kal, így a légitársaság 2021. október 4-én, a IATA éves közgyűlésén elnyerte az "Airbus A220 Best Operational Excellence 2021" díjat. 2021. december 17-én a Breeze Airways átvette első A220-300-asát, amelyet az Airbus Mobile-tól a Tampai nemzetközi repülőtérre szállítottak. A második afrikai üzemeltető az Air Senegal lett 2021 decemberétől.[60]
2022. január 7-én az Iraqi Airways, Irak nemzeti légitársasága átvette az elsőt öt A220-300-as repülőgépéből.[61] Üzembe helyezésével az EgyptAir után a második légitársaság lett, amely a MENA-régióban A220-ast üzemeltet. Május 6-án az Air Austral újraindította a Réunion és Csennai közötti útvonalát, amelyet a Covid idején felfüggesztettek. A járat 2870 tengeri mérfölddel a világ leghosszabb A220-as útvonala, ezt a rekordot korábban az airBaltic Riga–Dubaj járata tartotta 2884 mérfölddel. Július 12-én, mintegy hat évvel a típus szolgálatba állítása után az Airbus átadta a 220. A220-ast a JetBlue Airwaysnek, a típus legnagyobb megrendelőjének.
2022 szeptemberére a globális A220-as flotta több mint 650 000 repülést teljesített egymillió óra alatt, több mint 800 útvonalon, 325 célállomásra, 98,8%-os üzembiztonsággal.
2023 elején több üzemeltető, mint az Iraqi Airways, az ITA Airways, az airBaltic, az Air Tanzania és a Swiss International is kénytelen volt hajtóműproblémák miatt több A220-ast ideiglenesen leállítani.[62] Az Air Tanzania szerint a PW1524G-3 hajtóműveket 1000 leszállás előtt kellett karbantartás céljából leszerelni, holott 5260 leszállás után kellett volna eltávolítani őket.[63] Június 16-án a Bulgaria Air, Bulgária nemzeti légitársasága átvette első A220-asát a Mirabel létesítményből. A légitársaság összesen öt A220-300-ast és két A220-100-ast lízingelt az Air Lease Corporationtől (ALC), és a flottával Európa-szerte regionális és nemzetközi útvonalakon egyaránt repült. Júliusban, öt évvel azután, hogy az A220-as csatlakozott az Airbus repülőgépcsaládhoz, a több mint 260 A220-asból álló flotta több mint egymilliárd kilométert repült több mint 1100 útvonalon, és több mint 90 millió utast szállított a világ több mint 375 célállomására. Július 21-én a Cyprus Airways átvette első két, az ALC-től lízingelt A220-300-asát. ovember 28-án a nigériai Ibom Air átvette első új A220-300-asát, amely egyike a tíz megrendelt példánynak. A légitársaság már korábban is szerzett tapasztalatot az A220-asok üzemeltetésével, mivel 2021-ben ideiglenesen bérbe vett egy párat az EgyptAirtől. December 16-án a Qantas átvette az első A220-300-asát a 29 megrendelt példányból, ezzel a típus 20. üzemeltetőjévé vált. A repülőgépet a belföldi leányvállalat, a QantasLink üzemelteti, és nagyvárosi és regionális célállomásokat szolgál ki Ausztrália-szerte.[64]
Típusváltozatok
Két fő változata létezik: a rövidebb A220-100, beleértve az ACJ TwoTwenty üzleti repülőgép változatát is, és a 3,7 méterrel hosszabb A220-300-as. A 99%-os hasonlóságuk lehetővé teszi a közös pótalkatrész-készletet, ami csökkenti a beruházási és karbantartási költségeket.
A220-100
Az A220-100 az A220 legrövidebb változata, amely jellemzően 100 és 130 utas befogadására alkalmas. Eredetileg Bombardier CS100 néven futott.[65]
A220-300
Az A220-300 a nagyobbik, 3,7 méterrel hosszabb, mint a 100-as, és 120-160 utast képes szállítani. Mióta az Airbus felvásárolta a programot, annak korábbi hasonló típusa, az A319 (az A320 rövidebb változata) sokat veszített népszerűségéből.[66]
ACJ TwoTwenty
Az A220-100 üzleti repülőgép változata 10 460 km (5 650 nmi) hatótávolsággal és 73 négyzetméter kabinfelülettel rendelkezik 18 utas számára. Az első szállítás 2023-ra várható.[67]
Üzemeltetők
2023 decemberéig 314 darabot szállítottak le összesen 21 légitársaságnak. A jelenlegi legfontosabb üzemeltetők a következőekː