Afrotropikus faunaterület

Az afrotropikus és a madagaszkári faunaterület

Faunabirodalmak a Koppenhágai Egyetem (Center for Macroecology, Evolution and Climate) szerint

A palearktikus faunatartomány

A Föld Dudich-féle állatföldrajzi felosztása^[1] szerint az etiópiai, más néven: afrotropikus faunaterület az északi faunabirodalom (Arctogea) legdélibb, a déli féltekére átnyúló része. Több korszerű beosztásban önálló faunabirodalomnak tekintik.

A WWF 8 ökozónára osztja a Földet, eszerint a terület megnevezése afrotropikus ökozóna.

Elhelyezkedése, határai

Ide tartozik Afrika nagyobbik, a Szaharától délre elterülő része, valamint az Arab-félszigetnek a Ráktérítőtől délre eső harmada. A Szaharában és az Arab-félszigeten is széles átmeneti zóna választja el a holarktikus faunaterülettől. Hozzá soroljuk egyfelől Zanzibárt és az Indiai-óceán más, Afrika szarva közelében elhelyezkedő kisebb-nagyobb szigeteit, másfelől az Atlanti-óceán déli medencéjének szigeteit. Nem tartozik viszont hozzá Madagaszkár a környező szigetekkel — ezeket madagaszkári faunaterület néven önálló állatföldrajzi egységbe különítjük el.

Kialakulása

Az Afrika mai képére oly jellemző nagy testű emlősök (patások és nagyragadozók) legtöbbje nem itt fejlődött ki, hanem Eurázsiában. Ez az úgynevezett Siwalik-fauna a miocén időszak végén, illetve a pliocén elején vándorolt be több hullámban. Az új, a füves pusztákhoz alkalmazkodott fajok visszaszorították az ősi, erdei állatvilágot, aminek maradványai jobbára csak a Nyugat-Afrikában fennmaradt őserdőkben és Madagaszkár szigetén éltek tovább.

Állatföldrajzi tartományai

Területét három állatföldrajzi tartományra tagoljuk:

• nyugat-afrikai faunatartomány,
• kelet-afrikai faunatartomány,
• dél-afrikai faunatartomány.

Éghajlata, növényzete

A faunaterület északi és északkeleti része, ill. az Arab-félsziget déli része sivatag, illetve félsivatag. Ugyancsak zonális sivatagok alakultak ki a kontinens délnyugati csücskén; ezek választják el a dél-afrikai faunatartományt a másik kettőtől. Az egyenlítő környéke a trópusi övben van, a Kongó-medencét ennek megfelelően trópusi esőerdő, a Viktória-tó környékének hegyvidékei köderdők borítják. A félsivatagok és az esőerdők közötti sávok növényzete a szavanna.

Állatvilága

A faunaterület állatvilága meglehetősen egységes, önálló, gazdag és telített.^[2]

Emlősök

Az állatföldrajzi területegységek alapja az emlős taxonok elterjedése. Ennek megfelelően ennek az állatcsoportnak a jellegzetességei a legjobban dokumentáltak. Ennek a faunaterületnek az az emlősfaunája kivételesen gazdag, különösen a patások (zebrák, antilopok, vízilovak, orrszarvúak), a ragadozók (Carnivora) és a főemlősök (Primates) fajgazdagok. Sok a rágcsáló is. A denevérek közül főleg a nagyobb testű fajok élnek itt.

A Siwalik-fauna betelepülése előtt Afrikában fejlődött ki és azóta is itt endemikus az emlősök három rendje:

• csövesfogúak — a rend egyetlen ma élő faja a földimalac (Orycteropus afer),
• Afrosoricida:
  • aranyvakondfélék (Chrysochloridae) 21 fajjal és
  • tanrekfélék (Tenrecidae) 30 fajjal;
• elefántcickány-alakúak (Macroscelidea) 15 élő és számos kihalt fajjal, köztük:

• • a vidracickányfélék (Potamogalidae) és
  • az aranyvakondfélék (Chrysochloridae) családjaival.

Ugyancsak Afrikában fejlődtek ki és innen terjedtek át más kontinensekre:

• az ormányosok (Proboscidea) és rokonaik,
• a tengeri tehenek (Sirenia) — ezek típusos afrikai faja a szenegáli lamantin (Trichechus senegalensis) és
• a szirtiborz-alakúak (Hyracoidea) rendje — ennek egy recens faja él a Közel-Keleten.

Endemikus emlőscsalád:

• zsiráffélék (Giraffidae) (két fajjal).

Patások

Jellegzetességei a nagy testű növényevő emlősök; itt él az ormányosok (Proboscidea) három recens fajából kettő:

• afrikai elefánt (Loxodonta africana), a Föld legnagyobb szárazföldi állata;
• erdei elefánt (Loxodonta cyclotis).

Főleg a szavannán számos antilopfaj él.

1. A páratlanujjú patások (Perissodactyla) közül jellegzetes:

• a zebra (Equus burchellii),
• a keskeny szájú orrszarvú (Diceros bicornis);
• a nszéles szájú orrszarvú (Ceratotherium simum).

2. A párosujjú patások (Artiodactyla) közül:

• nílusi víziló (Hippopotamus amphibius) - a Hippopotamus (valódi víziló) nem egyetlen élő faja,
• a törpe víziló (Choeropsis liberiensis),
• a zsiráf (Giraffa camelopardalis),

valamint rengeteg szarvasmarhaféle (Bovidae):

• az impala (Aepyceros melamphus),
• a szassza (Oreotragus oreotragus),
• az oribi (Ourebia ourebi),
• a pézsmaantilop (szuni, Neotragus moschatus),
• a déli őszantilop (fokföldi törpeantilop, Raphicerus melanotis),

• számos gazella (Gazella spp.),
• a bóbitás antilopok (Cephalopinae) és
• a lóantilopok (Hippotraginae).

A nagytestű szarvasmarhafélék a legismertebbek:

• a kafferbivaly (Synceros caffer) — a tulkok (Bovini) egyetlen afrikai faja,

• a jávorantilop (Taurotragus oryx),
• a nagy kudu (Tragelaphus strepsiceros), de sok más ismert faj is él itt; főleg a szavannákon.

Ragadozók

A macskafélék (Felidae) közül itt él:

• a karakál (Caracal caracal),
• a szervál (Leptailurus serval),
• a gepárd (Acinonyx jubatus) öt alfaja közül négy,
• az oroszlán (Panthera leo) legtöbb alfaja (ugyancsak egy kivétellel) és
• az afrikai leopárd (Panthera pardus pardus) — a zanzibári leopárd valószínűleg kihalt.

A hiénafélék (Hyenidae) közül itt él:

• a barna hiéna (Hyena brunnea),
• a foltos hiéna (Crocuta crocuta),
• a cibethiéna (Proteles cristatus).

A kutyaféléket (Canidae) képviseli:

• a hiénakutya (Lycaon pictus),
• a lapátfülű kutya (Otocyon megalotis),
• a panyókás sakál (Canis mmesomelas) és
• az ezüsthátú róka (Vulpes chama).

A cibetmacskafélék (Viverridae) jellemző képviselői:

• az afrikai cibetmacska (Civettictis civetta),
• a tigris petymeg (Genetta tigrina);

A mongúzfélék (Herpestidae) legismertebb fajai:

• a rókamanguszta (Cynictis penicillata) és
• a szurikáta (Suricata suricatta).

Főemlősök

A főemlősök (Primates) közül csak itt élnek a fülesmakik (Galagidae), mint például:

• a karcsú lóri (Loris tardigradus),
• a pottó (Perodicticus potto) és
• a déli fülesmaki (Galago moholi).

Majomfajai a keskenyorrú majmok (Catarrhini) részalrendjének tagjai (miként az ázsiai majmok is). Közülük csak itt élnek:

• a páviánok (Papio spp.),
• cerkófmajomformák (Cercopithecini),
• a karcsúmajomformák (Colobinae) közül a kolobuszok (gerezák, Colobus spp.).

A faunaterületen az emberszabásúak négy faja endemikus:

• a keleti gorilla (a kelet-afrikai faunatartományban),
• a nyugati gorilla (a nyugat-afrikai faunatartományban),
• a közönséges csimpánz (3 alfaja a nyugat-, egy a kelet-afrikai faunatartományban) és
• a bonobó (a nyugat- és a kelet-afrikai faunatartomány határvidékén).

Kisemlősök

Jellemző kisemlősök:

• több tobzoska faj.

A rágcsálók (Rodentia) endemikus családjai:

• az ugrónyúlfélék (Pedetidae) mindössze két fajjal:
  • fokföldi ugrónyúl (Pedetes capensis) és
  • kelet-afrikai ugrónyúl (Pedetes surdaster).

a gundifélék (Ctenodactylidae) öt fajjal és

• a pikkelyesfarkú mókusfélék (Anomaluridae) hét fajjal.

Madarak

A kontinens madárvilága gazdag, de kevés taxon endemikus — olyannyira, hogy a hat endemikus családból három monotipikus. Endemikus madarai:

• struccfélék (Struthioniformes)egyetlen faja a strucc (Struthio camelus),
• a kígyászkeselyűfélék (Sagittariidae) egyetlen faja a kígyászkeselyű (Sagittarius serpentarius),
• a papucscsőrűmadár-félék (Balaenicipitidae) család egyetlen faja a papucscsőrű madár (Balaeniceps rex),
• a mézkalauzfélék (mézmutató madarak, Indicatoridae) 17 fajából kettő az indo-maláj ökozónában él,
• a turákófélék (pizángevő madarak, Musophagidae) 23 recens faját 6 nembe sorolják.

Jellemzőek még:

• a gyöngytyúkfélék (Numididae),
• az egérmadárfélék (Coliidae),
• a szövőmadárfélék (Ploceidae); ezek néhány faja a madagaszkári faunaterületem él.

Hüllők

A hüllőfauna is igen gazdag; itt él az

• agámafélék (Agamidae),

• a varánuszfélék (Varanidae),
• a nyakörvösgyíkfélék (Lacertidae) és
• a gekkófélék (Geckonidae) legtöbb faja.

Magasabb szintű endemizmusoknak

• a kaméleonfélék (Chamaeleonidae) és
• a tobzosfarkú gyíkok (Cordylidae) tekinthetők.

A régióból teljesen hiányoznak a csörgőkígyók (Crotalinae), noha a valódi viperák alcsaládjának (Viperinae) számos más faja megtalálható itt, például:

• a gaboni vipera (Bitis gabonica) és
• a puffogó vipera (Bitis arietans)

A mérgessiklófélék (Elapidae) közül itt élnek a mambák (Dendroaspis spp.).

Kétéltűek

A lábatlan kétéltűek (Gymnophiona) közül jellemző endemizmus az afrikai gilisztagőtefélék családja (Scolecomorphidae).

A békák közül bennszülöttnek tekintik a pipabékafélék (Pipidae) családjába tartozó karmosbékákat (Xenopus spp.). Teljesen hiányoznak a levelibékák (Hylidae) és az ásóbékák (Pelobatidae).

Halak

Afrika vizei számos bennszülött halfajnak adnak otthont. Endemikusak:

• tüdőshalak (Dipnoi) alosztályának hat faja közül négy él Afrikában, köztük
  • az afrikai gőtehal (Protopterus annectens).
• sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának legősibb ma élő képviselői a sokúszós csukafélék (Polypteriformes), amelyeknek mind a tizenkét faja Afrikában él (főleg a Kongó vízgyűjtő területén.

Sok endemikus taxon fejlődött ki a kontinens olyan elszigetelt, régi tavaiban, mint a Tanganyika-tó és a Viktória-tó.

A kizárólag Afrikában élő bölcsőszájú halak (Cichilidae) főleg Kelet-Afrika tavaiban gyakoriak.

Ízeltlábúak

A faunaterület rovarvilága gazdag és változatos. A trópusi erdőségekben élnek a Föld legnagyobb bogarai, a góliátbogarak (Goliathus spp.)

Kelet-afrikai faunatartomány

Páratlan a kelet-afrikai nagy tavak (Viktória-tó, Malawi-tó, Tanganyika-tó) biológiai sokfélesége. Számos édesvízi halfaj él itt, köztük a bölcsőszájú halak legtöbb faja.

Jellemző kisemlősök:

• kelet-afrikai szirtiborz (Heterohyrax brucei)

Nyugat-afrikai faunatartomány

Jellemző madarai a gólyalábú varjak (Picathartidae).

Itt, az Atlanti-óceán partvidékén él a valószínűleg legfeltűnőbb majomfaj, a mandrill (Mandrillus sphinx).

Jellemző kisemlősök:

• fürge vidracickány (Potamogale velox)
• nyugat-afrikai fakúszóborz (Dendrohyrax dorsalis)

Dél-afrikai faunatartomány

Jellemző madarai a szirtirigófélék (Chaetopidae).

Jellemző kisemlősök:

• szurikáta (Suricata suricatta)
• fokföldi szirtiborz (Procavia capensis)

Partvidékén került elő 1938-ban az élő kövületnek tekintett bojtosúszós maradványhal (Latimeria chalumnae).

Jegyzetek

1. A Föld DUDICH-féle állatföldrajzi felosztása. [2014. szeptember 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 29.)
2. (NYME)

Források

• Nyugat-magyarországi Egyetem: Regionális állatföldrajz: Területegységek
• A Föld DUDICH-féle állatföldrajzi felosztása
• NYME: Nyugat-magyarországi Egyetem: Biogeográfia. Arctogea. Tananyag (.ppt)
• [1]