Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
Legjelentősebb és legismertebb faunatartománya a madagaszkári, tehát maga a névadó sziget (a környező kisebb szigetekkel). A továbbiakban ennek állatvilágát ismertetjük.
Kialakulása
A mai Madagaszkár 170 millió éve a Gondwana szuperkontinens közepén helyezkedett el. Amikor ez mintegy 135 millió éve feldarabolódott, MadagaszkárIndiával, Ausztráliával és az Antarktisszal együtt szakadt el a mai Afrikától; utóbbi kettőtől (Indiával együtt) mintegy 100–130 millió éve vált külön. Indiától mintegy 88 millió éve, a kréta időszak vége felé vált el; azóta önálló sziget.[2]
A hosszú elszigeteltség miatt állatvilága alapvetően önállóan fejlődött, csak néhány faj tutajozott át Afrikától elválasztó tengerszoroson.[3]
Éghajlata, növényzete
Madagaszkár éghajlata trópusi. Az uralkodó passzátszél keletről fúj, emiatt a sziget keleti oldala szeles és esős, a nyugati pedig esőárnyékos. A keleti oldalon az éves csapadék elérheti a 4000 mm-t — ez a nyugati oldalon 500 mm-re csökken. A forró esős évszak (nyár) novembertőláprilisig tart, a tél hűvösebb és szárazabb.
A változatos éghajlat és domborzat eredményeként a növényvilág is fajgazdag — méghozzá úgy, hogy a sziget mintegy 10 000 növényfajának 90%-a endemikus. A keleti lejtőket és parti síkságokat eredetileg trópusi esőerdő borította, de ennek nagy részét kiirtották. A szárazabb nyugati oldalon trópusi lombhullató erdők települtek meg, a legszárazabb vidékeken pedig félsivatagi tüskés bozótok.
Állatvilága
A faunaterület állatvilága meglehetősen egységes és önálló; ezért is szokás önálló ökozónaként elkülöníteni.
Madagaszkár állatvilága zömmel a Gondwana ősi, erdei faunájának utóda — ehhez hasonlóak lehetett Afrika állatai a Siwalik-fauna fajai (jellemzően a patások és a ragadozók) betelepülése előtt. Bevándorlók szórványosan később is érkeztek — méghozzá nemcsak Afrikából, hanem a passzátnak köszönhetően az orientális régióból is. A viszonylagos elszigeteltség okán azonban Madagaszkár faunája telítetlen.
Az itt megtelepült állatcsoportok közös jellemzője a diverzifikáció és az endemizmus.
Emlősök
A mintegy 100 fajt számláló makialkatúak(Lemuriformes) annyira különböznek afrikai és ázsiai rokonaiktól, hogy külön családba sorolják őket. Fejlődésük erősen differenciálódott:
Mintegy 30 millió éve váltak külön a többiektől a makifélék(Lemuridae); ezek legismertebb képviselője a gyűrűsfarkú maki, (katta, Lemur catta),
Körülbelül 28 millió éve különültek el az ugrómakifélék(Indriidae); ezek közé tartozik az ugyancsak meglehetősen ismert
A „maradékban” körülbelül 25 millió éve vált külön a fürgemakifélék(Megaladapidae) fejlődése a törpemakifélékétől(Cheirogaleidae). A fürgemakiknak(Lepilemuridae) egyetlen neme ismert 26 fajjal (Lepilemur spp.).
A törpemakifélék(Cheirogaleidae) mintegy 30 fajának példája az egérmaki(Microcebus murinus).
A sok denevérfaj közül a legjellegzetesebbek a repülőkutyafélék(Pteropodidae); ezek Madagaszkáron érik el elterjedésük nyugati határát.
Az endemikus tanrekféléket(Tenrecidae) régebben a rovarevők közé sorolták. Ezek igencsak különböző ökológiai fülkék betöltésére specializálódtak ennek megfelelően igen változatos formákkal. Így a süntanrek(Setifer setosus) megjelenése, életmódja és védekezése is a megtévesztésig hasonlít a sünökére, ami a konvergens evolúció kiváló példája.
Madarak
Endemikus a lábasguvatfélék(Mesitornithidae) családja három gyöngén repülő, talajlakó fajjal.
Ugyancsak neotropikus kapcsolatot jeleznek a leguánfélék(Iguanidae).
Kétéltűek
A kétéltű fajok ősei valószínűleg Dél-Ázsia (az orientális faunaterület) felől települhettek be. Az Afrikában honos taxonok közül hiányoznak a karmosbéka fajok (Xenopus spp.) és a varangyfélék(Bufonidae), viszont megtalálhatók az Afrikából hiányzó ásóbékafélék(Pelobatidae). Az evezőbékafélék(Rhacophoridae) is (Rhacophoridae) ősei is Ázsiából tutajozhattak át.
