1961 és 1963 között az FK Bor, 1963-ben a Radnički Niš, 1963–65-ben az FK Sarajevo vezetőedzője volt. 1965-ben négy mérkőzésen a jugoszláv válogatott szövetségi kapitányaként dolgozott a válogató bizottság tagjaként, melynek további tagjai Milan Antolković, Miljan Miljanić és Aleksandar Tirnanić voltak.[3] 1965–66-ban a Partizan szakmai munkáját irányította. Ebben az idényben a BEK döntőjéig jutott a csapattal, ahol 2–1 vereséget szenvedtek a Real Madridtól. 1966–67-ben a török Fenerbahçe, majd 1967 és 1971 között az Eskişehirspor vezetőedzője volt. Közben 1969-ben hat mérkőzésen a török válogatott szövetségi kapitánya volt. Mérlege három-három győzelem és vereség volt.[3] 1971–72-ben ismét az FK Sarajevo csapatánál dolgozott. 1972 és 1983 között török klubcsapatoknál dolgozott. 1972–73-ban a Beşiktaş, 1973–74-ben az Adana Demirspor, 1974–75-ben a Bursaspor, 1975–76-ban újra a Fenerbahçe, 1976-ban az Adanaspor, 1977–78-ban az Eskişehirspor, 1978–79-ben a Samsunspor, 1979-ben a Diyarbakırspor, 1983-ban az Eskişehirspor vezetőedzője volt. Az Eskişehirspor együttesével 1971-ben törökkupa- és szuperkupagyőztes, a Fenerbahçe csapatával 1975-ben török szuperkupagyőztes volt.
A török sajtóban Futbol Profesörü (Futballprofesszor) néven emlegették. 1979-ben török állampolgárságot kapott. Fontos szereplője volt a török labdarúgásnak. Olyan török labdarúgóedzőknek volt a mentora mint Fatih Terim, Mustafa Denizli és Şenol Güneş.
.svg){kind=small}
