Az adás Stefan Raab és a tartományok zászlóvivőinek bevonulásával kezdődött. A verseny és a szabályok ismertetése után Raab köszöntötte a másik műsorvezetőt, Johanna Klumot, aki szintén bevonult a helyszínre a győztesnek járó trófeával. Végül kapcsolták a Green Roomot, ahonnan a harmadik műsorvezető, Elton köszöntötte a nézőket.
A dalok előtti képeslapok az adott tartományról és versenyzőikről szóló kisfilmek voltak. A képeslapok előtt és után rövid felvezető szövegek hangzottak el.
Érdekes színfoltja volt a versenynek az Alsó-Szászországot képviselő Bernd Begemann és Dirk Darmstaedter, ugyanis Németország egyik 1956-os eurovíziós versenydalának átdolgozását adták elő. Az ismert dal ellenére a duó az utolsó helyen végzett, és a képviselt tartománytól kapott négy pont 2015-ig a legalacsonyabb kapott pontszám maradt.
Sorozatban második, összesen harmadik alkalommal az utolsóként előadott dal győzött.
2006 után másodszor szerepelt Jan Plewka: első részvételén a TempEau tagjaként Schleswig-Holsteint, ezúttal pedig a Selig tagjaként Hamburgot képviselte.
A Szász-Anhalt színeiben versenyző Silly együttes egyik tagja, Hans-Jürgen Reznicek a dalfesztivál eddigi legidősebb résztvevője: a verseny napján 56 éves volt.
Három előadó – a Brandenburgot képviselő Das Gezeichnete Ich, a hesseni Oceana és az Észak-Rajna-Vesztfália színeiben induló Unheilig – részt vettek Németország 2014-es eurovíziós válogatójában, az Unser Song für Dänemarkban is. A berlini Ich + Ich együttes egyik tagja, Adel Tawil pedig a műsor első fordulójának, a Klubkoncert résztvevőinek kiválasztásában segédkezett, majd az adás döntőjében meghívott előadóként is fellépett.
A szavazás
A szavazás a fellépési sorrendnek megfelelően történt, vagyis Hamburg volt az első, és Észak-Rajna-Vesztfália volt az utolsó szavazó.
Minden tartomány az eurovíziós rendszerben szavazott, vagyis 1-8, 10 és 12 pontot osztottak ki a legjobbnak ítélt tíz dalnak. A nemzetközi versennyel ellentétben azonban saját dalra is lehetett szavazni, így a legtöbb tartomány saját magának adta a maximális tizenkét pontot.
Az elsőként szavazó Hamburg saját magát helyezte az élre. Rajna-vidék-Pfalz nyolc pontjával Szász-Anhalt, a tizenkét ponttal pedig Észak-Rajna-Vesztfália vette át a vezetést. Ezt követően csak ez a két tartomány váltotta egymást az élen.
Végül Észak-Rajna-Vesztfália győzelmével zárult az izgalmas szavazás, mivel a végeredmény csak az utolsó pillanatban dőlt el: az Észak-Rajna-Vesztfália által saját magának adott tizenkét pont bejelentése előtt a tartomány Szász-Anhalttal holtversenyben állt az első helyen.
A győztes dal minden tartománytól kapott pontot, a legkevesebb nyolc pontot Mecklenburg-Elő-Pomeránia, Türingia és Berlin adták. Emellett a győztes dal öt tartománytól – Rajna-vidék-Pfalz, Alsó-Szászország, Hessen, Baden-Württemberg és Észak-Rajna-Vesztfália – gyűjtötte be a maximális tizenkét pontot.
Két tartományt is a saját maguknak adott pontok mentettek meg a nulla pontos utolsó helytől: Alsó-Szászország négy pontja az utolsó, a Saar-vidék tizenkét pontja pedig az utolsó előtti helyre volt elég. Előbbi négy pontja 2015-ig a legalacsonyabb pontszám volt, amit egy dal kapott.
A Szász-Anhaltnak adott 152 pont a jelenlegi legmagasabb, amivel egy dal nem tudott nyerni.
Az Eurovíziós Dalfesztivállal ellentétben ezen a versenyen regionális rádióállomások választják ki a tartományok képviselőit. A 2010-es verseny részt vevő rádióállomásai a következők voltak:
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.jpg)
