Emil Benjamin (1856–1926) régiség- és műkereskedő és felesége, Pauline (szül. Schoenflies, 1869–1930) fiaként született Charlottenburgban. Családja az asszimilált zsidósághoz tartozott. Walter Benjamin volt a legidősebb három testvér, Dóra (1901–1946) és Georg Benjamin (1895–1942) között. 1910-től kezdve versei jelentek meg a Der Anfang (A kezdet) című idealista-polgárellenes ifjúsági lapban. 1912-ben Freiburgban kezdte meg egyetemi tanulmányait filozófia, germanisztika és pszichológia szakokon; itt többek között a neokantiánusHeinrich Rickert előadásait hallgatta, aki erős befolyást gyakorolt rá: az eljövendő filozófia egyik legfontosabb feladatának Kant revízióját tartotta. 1914-ben önként jelentkezett katonának, de alkalmatlannak minősítették. Egyetemi éveit városról városra járva töltötte: tanult Párizsban, Münchenben, Berlinben, s végül 1919-ben a berni egyetemen szerezte meg a doktorátust Der Begriff der Kunstkritik in der deutschen Romantik (A művészetkritika fogalma a német romantikában) című írásával, amely egy évvel később nyomtatásban is megjelent. Ezekben az években ismerkedett meg Gershom Scholemmel, Rainer Maria Rilkével és Ernst Blochhal, s kötött házasságot 1917-ben Dora Sophie Kellerrel.
A húszas évek elején folyamatosan kenyérgondokkal küzdött, álláskeresési kísérletei sorra kudarcba fúltak. 1921-ben kísérletet tett folyóirat-alapításra Angelus Novus címen (a név egy Klee-festmény és egy Benjaminhoz írt Scholem-vers nyomán született), de a lap még az első szám megjelenése előtt megbukott. 1925-ben GoetheVonzások és választások című regényéről készült habilitációs írását a frankfurti irodalomtörténész bizottság „homályosnak” találta és elutasította, így nem sikerült akadémiai pályára lépnie. Baudelaire-fordításai a műfordító feladatáról szóló előszóval együtt jelentek meg 1923-ban. Theodor Adornóval és Max Horkheimerrel ismerkedett meg Frankfurtban. 1926-tól rendszeres irodalomkritikusi és recenzensi tevékenységet folytatott. Barátja, Gershom Scholem révén megismerkedett a zsidó miszticizmussal. 1926-ban a Szovjetunióba utazott, meglátogatta szerelmét, Aszja Laciszlettkommunista színésznőt. Utazásáról naplót vezetett. 1927-ben kezdte németre fordítani ProustEltűnt idők-jét; négy kötet meg is jelent. 1930-ban elvált.
Az 1930-as évek közepétől barátja, Theodor Adorno segítségével több írása jelent meg a frankfurti iskolatársadalomfilozófiai lapjában, a Zeitschrift für Sozialforschungban; 1935-től tagja lett szervezetüknek, az Institut für Sozialforschungnak is. Francia írókról, nyelvszociológiáról, a műgyűjtő személyiségről, a műalkotás technikai reprodukálhatóságának kihatásairól írt. Benjamin „szabad kritikus” és „alkalmi fordító” volt. Ismeretségi körén túl alig élvezett figyelmet és megbecsülést.
Hitler hatalomra jutása után Párizsba, majd Spanyolországba, s végül véglegesen újra Párizsba emigrált. A Francia Nemzeti Könyvtárban írta nagyszabású fő művét, a Passzázsok-at (Passagen-Werk), amely végül töredékes maradt. Többször felkereste barátját, Bertolt Brechtetdániai száműzetésében. 1940-ben az előrenyomuló német csapatok elől Spanyolországon keresztül próbált Amerikába jutni, de a Pireneusokban lévő egyik határátkelőnél, Portbou-nál feltartóztatták, és tisztázatlan körülmények között szeptember 26-án este öngyilkosságot követett el.
Utolsó időszakában önéletrajzán, a Berlini gyermekéveken dolgozott. Gyakorlatilag halála előtt írta meg történelemfilozófiai téziseit Über den Begriff der Geschichte (A történelem fogalmáról) címmel, melyeket azóta a filozófiatörténet legtöbbet értelmezett szövegei között tartanak számon.
Magyarul megjelent művei
Kommentár és prófécia; ford. Barlay László et al., bev. Zoltai Dénes; Gondolat, Bp., 1969
Angelus novus. Értekezések, kísérletek, bírálatok; ford. Bence György et al., vál., jegyz. Radnóti Sándor, utószó Papp Zsolt; Magyar Helikon, Bp., 1980 ISBN 963-207-031-3
Német emberek. Levélgyűjtemény; vál., bev. Walter Benjamin, utószó Theodor W. Adorno, ford. Berényi Gábor; Európa, Bp., 1984 (Mérleg)ISBN 963-07-3424-9
"A szirének hallgatása". Válogatott írások; vál., ford., szerk., jegyz. Szabó Csaba; Osiris, Bp., 2001 ISBN 963-389-098-5
A műkritika fogalma a német romantikában; ford. Ábrahám Zoltán; Gond-Cura Alapítvány, Bp., 2003
A műkritika fogalma a német romantikában; ford. Ábrahám Zoltán; Gond-Cura Alapítvány–Palatinus, Bp., 2004 (Gutenberg-tér)ISBN 963-9487-94-5
Egyirányú utca /Berlini gyermekkor a századforduló táján (ford. Berczik Árpád, Szitás Erzsébet, Márton László, jegyz. Márton László), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2005 (Világváros),ISBN 9639165786
A belső világ krónikája.Önéletrajzi írások (vál., ford. jegyz., utószó Zsellér Anna), Kijárat Kiadó, Budapest, 2020 ISBN 978-615-5160-76-9
Hasis Marseille-ben.Városképek, gondolatképek és egyéb írások (vál., ford. jegyz., utószó Zsellér Anna), Kijárat Kiadó, Budapest, 2023. ISBN 978-615-6535-09-2
Irodalom
Radnóti Sándor: Krédó és rezignáció. Esztétikai-politikai tanulmány Walter Benjaminról; Argumentum–MTA Lukács Archívum, Bp., 1999 (Alternatívák)
Papp Zsolt: Utószó (in: Walter Benjamin: Angelus Novus)
Tordai Zádor: Hogyan lehet valaki Európában zsidó, Walter Benjamin?; előszó Heller Ágnes; Múlt és Jövő, Bp., 2011
Fogarasi György: Nekromantika és kritikai elmélet. Kísértetjárás és halottidézés Gray, Wordsworth, Marx és Benjamin írásaiban; Kossuth Egyetemi, Debrecen, 2015 (Orbis litterarum)
Tóth Gábor: A tömeg- és az elitművészet esztétikai jelentése Ortega, Spengler és Walter Benjamin filozófiájában; MMA MMKI–L'Harmattan, Bp., 2016 (MMA ösztöndíjas tanulmányok)
Lengyel Zoltán: A sors kritikájáról. Vizsgálódások Walter Benjamin sorsfogalma mentén; Tiszatáj Alapítvány, Szeged, 2016 (Tiszatáj könyvek)
Weiss János: A modernség esztétikai programja. Előadások Walter Benjamin Műalkotás-tanulmányáról, 2018; L'Harmattan, Budapest, 2020 (Kritikai elméletek)