Platón filozófiájának a magva az ideatan volt, mely szerint az érzékileg tapasztalható világon túl van egy másik világ, amely csak intuícióval ragadható meg, nem anyagi természetű; ez az ideák, a szellemi szubsztanciák világa.[1] Az igazság nem lelhető fel a mindennapi világban és az érzékelhető valóságban, csupán a sokkal valóságosabb ideák (formák) világában. Eléréséhez morális és intellektuális megtisztulás szükséges, amely a dialektikus és absztrakt gondolkodás elsajátítása révén lehetséges.[2] Bevezette a démiurgosz fogalmát, mint a látható anyagi világ megalkotóját. Ő képviselte az objektív idealizmus klasszikus formáját.
Platónnál a „kétvilág-elmélet” különbséget tesz egyfelől a keletkezés térben és időben lévő világa között. Ez az elmélet a parmenidészi és a hérakleitoszi gondolkodás ötvözeteként, továbbfejlesztéseként is felfogható.[3]
A középső platonizmus képviselői Platón Timaiosz című dialógusára támaszkodva dolgozták ki vallásos kozmogóniájukat.[2] Az Egyről kidolgozott tanításához Plótinosz a Parmenidész című platóni dialógust használta fel. Az Egy a filozófiájában az abszolút jóságot, abszolút teljességet jelenti. Minden egyes létező levezethető az Egyből és egyetlen létező sem létezhet az Egyen kívül. Az Egyről viszont nem mondható el, hogy létező lenne, mivel az Egy a létezésnél korábbi. Az Egy az első.
A gnosztikus tanítók az ismeretlen istenről szóló platóni tanítást beépítették saját rendszerükbe, ugyanígy a világ emanációjáról, valamint az isteni gondviselésről szóló tanítást is.[5]
A 16., 17. és 19. századi Angliában Platón ideái sok vallási gondolkodót befolyásoltak.[6] Az ortodox protestantizmus a kontinentális Európában azonban gyakran kritizálta a platonizmust.[6]
A krisztoplatonizmus olyan kifejezés, amely a kereszténység és a platonizmus ötvözésére, részben Platón dualizmusára utal – mely szerint a szellem/lélek jó, de az anyag rossz.[8] A krisztoplatonizmus befolyásolt néhány keresztény egyházat, de a Biblia tanítása közvetlenül ellentmond ennek a filozófiának, és így sok dualista teológus folyamatosan kritikát kap.[megj. 1]
↑Andreas Graeser: A platóni ontológia. In. A formák és a tudás pp. 17
↑The Oxford dictionary of the Christian churchː Platonism, New York: Oxford University Press. 2005
↑Kránitz Mihály, Szopkó Márk: Teológiai kulcsfogalmak szótára, 2001
↑ abcde"Platonism." Cross, F. L., ed. The Oxford dictionary of the Christian church. New York: Oxford University Press. 2005
↑Louth, Andrew. The Origins of the Christian Mystical Tradition: From Plato to Denys. Oxford: Oxford University Press, 1983.
↑Robin Russell: Heavenly minded: It's time to get our eschatology right, say scholars, authors. UM Portal, 2009. április 6. [2011. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 10.) „Greek philosophers—who believed that spirit is good but matter is evil—also influenced the church, says Randy Alcorn, author of Heaven (Tyndale, 2004). He coined the term "Christoplatonism" to describe that kind of dualism, which directly contradicts the biblical record of God calling everything he created "good."”
