Tarantói Johanna (1297 – Kis-Örményország (Kilikia), 1323. március), felvett neve: Irén, olaszul: Giovanna (Irene) di Taranto, örményül: Ժաննա (Իռենեն) Տարենտացի, franciául: Jeanne (Irène) de Tarente, örmény királyné, tarantói hercegnő. Először I. Osin örmény király második felesége, majd Osinnak, Korikosz urának, Örményország régensének szintén a második felesége. I. Johanna nápolyi királynő második férjének, Tarantói Lajosnak, valamint II. Fülöp tarantói hercegnek a mostohanővére. I. Károly (Róbert) magyar királynak és I. Johanna nápolyi királynő apjának, Anjou Károly calabriai hercegnek az elsőfokú unokatestvére. Korikoszi Mária örmény királyné anyja és Oghruy Mária örmény királyné nagyanyja. Az Anjou-ház tarantói ágának a tagja.
Apja I. (Anjou) Fülöp (1278 körül–1332) tarantói herceg, második házassága révén címzetes konstantinápolyi latin császár, II. Károly nápolyi király és Árpád-házi Mária magyar királyi hercegnő negyedszülött fia. Tarantói Johanna örmény királyné Árpád-házi Mária nápolyi királyné unokájaként V. István magyar király dédunokája volt. Tarantói Johanna királyné anyja Angelina Tamar (Katalin) (1277–1311),[1] I. Nikeforosz Angelosznak, Epirosz despotájának a lánya. Tarantói Johanna Irén néven 1316. februárjában I. Osin örmény király második feleségeként Örményország királynéja lett. A házasságból két gyermek született, de mindkettő kiskorában meghalt. I. Osin király meggyilkolása (1320) után a férjének az első házasságából származó fia, Johanna mostohafia, a kiskorú IV. Leó nevében régensként uralkodó Korikoszi Osin erőszakkal feleségül vette, és ebből a házasságból két lánya született, akik már megérték a nagykorúságot, közöttük Mária, későbbi örmény királyné. A második lánya szülésébe halt bele.