PROFILBARU.COM

	Szász Domokos
Született	1941. augusztus 18. (83 éves); Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	matematikus, ; egyetemi tanár, ; akadémikus
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1964); Moszkvai Állami Egyetem (–1971);
Kitüntetései	Széchenyi-díj (2005)
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk a matematikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Szász Domokos (egyértelműsítő lap).

Szász Domokos (Budapest, 1941. augusztus 18. –) Széchenyi-díjas magyar matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 2011-től az akadémia természettudományokért felelős alelnöke. A matematikai statisztikus fizika és a dinamikai rendszerek elméletének neves kutatója. Dédapja Szász Béla (1840–1898) költő, műfordító, akadémikus.

Életpályája

1959-ben érettségizett, a budapesti Eötvös József Gimnázium IV.D osztályában, majd felvették az ELTE Természettudományi Kar (ELTE TTK) matematika szakára, ahol 1964-ben szerzett diplomát. 1967-ben szerezte meg egyetemi doktori címét. 1968 és 1971 között a moszkvai Lomonoszov Egyetem hallgatója volt. Diplomájának megszerzése után kinevezték az ELTE TTK valószínűségszámítási tanszékének tanársegédjévé, ahol moszkvai tanulmányainak megkezdéséig dolgozott, majd 1971-ben az MTA Matematikai Kutatóintézet munkatársa lett. Végigjárta a beosztási ranglétrát, majd 1993-ban kinevezték az intézet igazgatójává, két évre. 1995-ben az intézetben kapott kutatóprofesszori megbízást. 1999-ben a Budapesti Műszaki Egyetemre hívták, a Matematikai Intézet igazgatójává és egyetemi tanárrá nevezték ki. Az intézetet 2005-ig vezette. 2011-ben professor emeritusszá avatták. 2000 és 2003 között Széchenyi professzori ösztöndíjas volt. Számos külföldi intézmény vendégkutatója, vendégprofesszora volt: Dartmouth College (USA, 1977, 1985), Goethe Egyetem (Frankfurt, 1977–1978), a római La Sapienza Egyetem (1987), Rutgers Egyetem (1988), Princetoni Egyetem (1989, 1990–1991).

1971-ben védte meg Moszkvában a matematikai tudományok kandidátusi, 1982-ben Budapesten akadémiai doktori értekezését. 1990-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben pedig rendes tagjává. 1998 és 2003 között az MTA Matematikai Bizottságának elnöke volt. 2005-ben a Matematikai Tudományok Osztálya elnökévé választotta, tisztségéből fogva tagja az MTA elnökségének is. Tagja volt az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsának is. 2011-től az MTA természettudományokért felelős alelnöke, tisztségében 2014-ben megerősítették. 1994 és 1997 között az Országos Akkreditációs Bizottság tagjaként is tevékenykedett. Több szakfolyóirat szerkesztőbizottságába is bekerült: az Acta Mathematica, az Annales Henri Poincaré, a Central European Journal of Mathematics és a Studia Scientiarum Mathematica.

Munkássága

Kutatási területei: a dinamikai rendszerek, a sztochasztikus folyamatok és a matematikai statisztikus fizika.

Jelentős eredményeket ért el a véletlen tagszámú határeloszlások és pontfolyamatok elméletében, emellett sikerült megoldania a megbízhatóság-elméletben az alapvető úgynevezett kétlift-problémát. Áttörő és jelentős eredményei vannak egyes elméletek igazolásával és fejlesztésével kapcsolatban: több irányban tudta továbbfejleszteni a Brown-mozgás dinamikai elméletét, valamint áttörést ért el a statisztikus fizika egyik alapjaként szolgáló Boltzmann–Sinai ergodikus hipotézis igazolásában is. Itt új irányt vezetett be a henger-biliárdok modelljének kialakításával.

Nemzetközileg is elismert tudományos iskolát hozott létre (jelentősebb tagjai Krámli András, Simányi Nándor és Tóth Bálint).

Családja

Neves erdélyi családból származik. Távoli elődei Szász Károly politikus, matematikus és Szász Béla költő, mindketten tagjai voltak az MTA-nak. Unokatestvére Szász Domokos villamosmérnök, 1994 és 1998 között országgyűlési képviselő. Szász 1975-ben nősült, házasságából egy leány- és két fiúgyermeke született.

Díjai, kitüntetései

Grünwald Géza-emlékdíj (1969)
Akadémiai Díj (1984)
Szele Tibor-emlékérem (1995)
Széchenyi-díj (2005)
A Magyar Érdemrend középkeresztje (2018)^[2]
Prima díj (2019)^[3]

Főbb publikációi

Limit Theorems for the Distribution of the Sums of a Random Number of Random Variables (1972)
A Problem of Two Lifts (1977, 1980)
On the Effect of Collisions on the Motion of an Atom in R¹ (Major Péterrel, 1980)
Bounds for the Limiting Variance of a Heavy Particle (Tóth Bálinttal, 1986)
The K-Property of Three Billirad Balls (Krámli Andrással és Simányi Nándorral, 1991)
Matematikai biliárdok és az ergodikus hipotézis (1991)
Káosz és ergodicitás (1997)
Hard Ball Systems are Completely Hyperbolic (Simányi Nándorral, 1999)
Local Limit Theorem and Recurrence for the Planar Lorentz Process (2004)