A szomaszkai rend (latinulOrdo Clericorum Regularium a Somascha) egy pápai jogú férfiszerzetesi intézmény : a szabályozott papok rendjének tagjai, akiket általában szomaszkaiaknak, szomaszkáknak neveznek, s a C.R.S.mozaikszóval jelölik őket.[1]
A Serenissima képviseletében számos hadi eseményben vett részt. A Cambrai-i Liga első háborúja alatt a hadsereg kapitányi és felügyelői rangját viselte, és Quero várának védelmét vezette, de az osztrákok elfogták, és több mint egy hónapra bebörtönözték.[3]
Börtönrabsága alatt alkalma nyílt elgondolkodni az emberi állapot természetén: 1511. szeptember 27-én szabadult (a hagiográfiai hagyomány szerint csodával határos módon, a Szűzanya közbenjárásának köszönhetően).[3][4]
Girolamo körül hamarosan számos együttműködő pap gyűlt össze, és az eredetileg Szegény Szolgák Társaságának nevezett közösséget Girolamo Aleandrobíboros, pápainunciusként1535. szeptember 1-jén jóváhagyta. A társaság eredeti célja az árvák és a megtévedt nők megsegítése volt, de a prostituáltak érdekében végzett munkával hamarosan felhagytak.[5]
Az első pápai elismerést III. Páltól kapta 1540. június 6-án a rövid Ex iniunctóval,[6] majd 1568. december 6-án a rövid Ex iniuncto nobisszalV. Piusz pápa végleges jóváhagyást adott a gyülekezetből szabályos rendbe emelt társaságnak.[7]
A rend tagjait a paviai kollégium nevéből adódóan San Maiolo rendes papjainak, vagy Somasca rendes papjainak nevezték, egy Vercurago melletti helységről, amelyet Borromei Szent Károlyérsek Emilianira bízott 1566-ban, és amely a rend munkájának központja lett.[8]
Hamarosan új tevékenységekkel bővült az árvák anyagi megsegítése, a szemináriumokban való tanítás és mindenekelőtt a fiatal arisztokraták nevelésével. A nemesség anyagi támogatása kedvezett a rend gyors elterjedésének különböző itáliai helyeken: míg 1568-ban 24 szomaszkai közösség volt, 1595-ben már 41.[9]
Az alapító nem hagyott írásos regulát, de utasításait tanítványai, különösen Angiol Marco Gambarana kodifikálták, aki megalkotta a Liber constitutionumot, amelyet VIII. Orbán pápa hagyott jóvá az 1626. május 5-i Sacrosantum apostolatus officium bullával.[10]
Hanyatlás és újjászületés
Történetük első évszázadai során a szomaszkaiak többször egyesültek más vallási rendekkel: 1546 és 1555 között a theatinusokkal; 1566-ban a Tortonai Santa Maria Piccola reformált papjaival; 1612-ben a ravennai Buon Gesù papjaival, végül 1616 és 1647 között az avignoni keresztény doktrína papjaival.[9]
1769-ben, a Velencei Köztársaság által elrendelt kis kolostorok felszámolásával, hosszú válságos időszak kezdődött a rend számára: a velenceiek elnyomását II. József és Napóleon szorgalmazta, valamint az 1866-os és 1867-es olasz risorgimenrói törvények követték.[9]
A rend 1925-ben kezdett talpra állni, amikor megnyíltak az első új apostoli iskolák.[11]
A rend jeles tagjai közé tartozik Carlo Innocenzo Frugoni librettista, Primo Luigi Tatti történész, valamint Jacopo Stellini és Francesco Soave (Alessandro Manzoni mestere) filozófusok.[11]
Lelkiség
A Santa Maria in Aquiro-templom, ahol a Mater Orphanorum képét őrzik
A Mater Orphanorum címmel megidézett Mária iránti áhítat, amelyet sokak között tisztelnek Somascában, a Maria Mater Orphanorum tiszteletére szentelt kápolnában és a Santa Maria in Aquiro templomban (bár ez a templom nem jogosult rá): kultuszát XV. Benedek pápa hagyta jóvá. Ünnepét szeptember 27-ére, az alapító szabadulàsának napjára tette.[13]
A szomaszkák főként az ifjúság, különösen az árvák és az elhagyottak oktatásának és keresztény nevelésének szentelik magukat; gondoskodnak a plébániai szolgálatról és általában a rászoruló és nehéz sorsú emberekről is.[1]
A szomaszkaiak diákjai közül megemlítendő Alessandro Manzoni, aki a Merate és Luganói Rend kollégiumában tanult, Apostolo Zeno- Velencében, Luigi Camella és Giovanni Battista Scalabrini a Comói Pápai Gallio Kollégiumban, Bartolomeo Pacca és Luigi Cagnola a Clementino római főiskolán, Giovanni Ferro a Casale Monferrato főiskolán.[14]
Maria Vittoria De Fornari Strata, a török apácák alapítója és Teresa Eustochio Verzeri, a Jézus Szent Szíve Nővérek Lányai szervezet alapítója szintén a szomaszkák szellemi irányítása alatt állt.[15]
Habitusuk
Az eredeti szabályok a gyapjú és a fekete szín használatát írták elő a vallási öltözékek készítéséhez, meg a lenvásznat. A ruha elöl varrott tunikából, palliumból és szögletes nemezsapkából (a pileusból) állt; a laikus testvérek számára a ruha ugyanaz volt, de rövidebb, és a galerót fejfedőként viselték. Bár szabályzat nem írta elő, bevett gyakorlat volt a rózsafüzért az övön viselni.[16]
Sok ruházati szabályozás enyhült 1927-ben, mások pedig 1957-ben; 1969-ben a szomaszkaiaknak csak a derékpánttal és gallérral ellátott reverendát kellett viselniük, de az otthonokon kívül a szerzeteseknis a világi papság ruháit viselhették. Az 1981-es törvények a puritán és szerény ruházat használatára korlátozódnak.[16] 2017-ben a felülvizsgált és jóváhagyott Alkotmányok és Szabályok szokásként jelzik a szárnyas reverendát.
↑ abM. Tentorio, in M. Escobar (szerk.), op. cit., vol. I (1951), p. 630.
↑M. Tentorio, in M. Escobar (szerk.), op. cit., vol. I (1951), p. 623.
↑M. Tentorio, in M. Escobar (szerk.), op. cit., vol. I (1951), p. 624.
↑ abL. Amigoni, in La sostanza dell'effimero…, pp. 456-458.
↑I somaschi nel mondo, 2010. szeptember 24. [2011. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. november 23.)
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Chierici regolari di Somasca című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
