Nemesi családból származott. Tengernagyok, kormányzók és hercegek tartoztak ősei közé. Népszerű íróvá az 1930-as években vált különböző gyermekkönyvek és szatirikus mesék szerzőjeként. Sztálin 1942-ben bízta meg a szovjet himnusz szövegének megírásával, ami az Internacionálét váltotta fel. (A zenét Alekszandr Alekszandrov[* 1] szerezte). Az új himnuszt 1943-ban mutatták meg Sztálinnak, és 1944. január 1-jével vált a Szovjetunió hivatalos himnuszává.
87 éves korában, Putyin megbízásából új szöveget írt. 2001 óta ez a Mihalkov szöveg az orosz himnusz hivatalos szövege. (Jelcin idejében a régi cári himnusz volt a hivatalos.)
Mihalkov munkássága természetesen jóval gazdagabb ennél. Sikeres szatirikus színdarabokat, meséket, filmforgatókönyveket is írt szép számmal. Háromszor kapott értük Sztálin-díjat (1941, 1942, 1950), Lenin-díjat, Állami díjat stb. Gyerekkönyvei közül több megjelent magyarul is (Állatmesék, Álom folytatásban, Miénk a világ).[2]
Kilencvenedik születésnapján Vlagyimir Putyin a lakásán tüntette ki. 53 évet élt első feleségével, Natalja Koncsalovszkajával (szintén ismert író), Pjotr Koncsalovszkij festőművész lányával, Vaszilij Szurikov klasszikus orosz festő unokájával. Koncsalovszkaja halála után (1997) feleségül vette Julija Szubbotyina fizikust.
Szergej Mihalkov Nyikita MihalkovOscar-díjas orosz filmrendező és Andrej Koncsalovszkij (ma már inkább amerikai) filmrendező apja volt. Utolsó kitüntetését is Putyin elnöktől kapta a 95. születésnapján.
Magyarul
A vörös nyakkendő. Színmű; ford. Kiss József; Athenaeum, Bp., 1950
A vörös kendő. Színmű; ford. Laták István; Bratsztvo-Jedinsztvo, Noviszád, 1950 (Színpadunk)
Így; ford. Gortvai Tivadar, ill. A. Pahomov; Ifjúsági, Bp., 1951
A Lenin-múzeumban; ford. Lator László; Ifjúsági, Bp., 1952
Öt kis cica; ford. V. Rab Zsuzsa, ill. Lebegyeva; Ifjúsági, Bp., 1953
Rákok. Szatirikus vígjáték; ford. Rákos Ferenc; Új Magyar Kiadó, Bp., 1954 (Szovjet színpad)
Botcsinálta revizorok. Szergej Mihalkov [et al.] vidám jelenetei; ford. Zoltán Lajos et al.; Népszava, Bp., 1955 (Színjátszók könyvtára)
Négy vidám egyfelvonásos; ford. Székely András, Zoltán Lajos; Népszava, Bp., 1956 (Színjátszók könyvtára)
A három kismalac. Angol mese nyomán; ford. Szirmai Marianne, ill. K. Rotov; Gyetgiz, Moszkva, 1959