A Szent István Tudományos Akadémia (SZIA, 2004-ig Szent István Akadémia) a Szent István Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályából 1915-ben alakult, 1916 januárjától működő katolikus tudós társaság, mely „a Magyar Tudományos Akadémiával egyenrangú, önálló tudományos akadémiaként szerveződött meg”.[1] Az akadémia virágkora a két világháború közötti időszakra tehető, amikor számos tudományos előadás hangzott el az osztály- és közgyűléseken. Az előadások jelentős része nyomtatásban is megjelent. Számos tudományos társulattal – köztük protestáns szervezetekkel is – tartotta a kapcsolatot. A Magyar Tudományos Akadémia tagjainak jelentős része egyben a Szent István Akadémiának is a tagja volt.
A második világháború utáni megváltozott környezetben a felolvasó előadások folytatódtak, de az 1951. január 25-én ajánlott tagok székfoglalójukat már nem tudták megtartani. A június 1-jei ülés az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) nyomására beszüntette működését. A SZIT igazgatóválasztmányi ülésein azonban 1953 szeptemberétől szórványosan, 1958-tól rendszeresen ismét elhangzottak előadások.
A rendszerváltást követően – több éves előkészítés után – hivatalosan 2003. március 10-én alakult újjá. 2004-ben felvette a Szent István Tudományos Akadémia nevet. Kánonjogilag tudományos testület, hivatalos nyilvános egyházi társulás (consociatio publica), amelynek fővédnöke Magyarország mindenkori prímása.
Ami igazán katolikus, azaz egyetemes akar lenni, annak nem szétválasztó, hanem egyesítő, egybekapcsoló energiát kell kifejtenie.
A Szent István Akadémia (1915–1951) a tudományok katolikus szellemű művelését tűzte ki célul.[2] Előzménye a Szent István Társulat – Ipolyi Arnold alelnök kezdeményezésére – 1885-ben életre hívott Tudományos és Irodalmi Osztálya, mely azzal a szándékkal jött létre, hogy a magyar katolikus tudósok hatékony szellemi műhelyévé váljon. Harminc év elteltével ez a testület olyan jelentős tudományos tevékenységet tudott maga mögött, hogy 1915-ben Csernoch János hercegprímás a hatékonyabb munka összefogására javasolta, hogy a Tudományos és Irodalmi Osztály önálló intézménnyé alakuljon, Szent István Akadémia néven. A tagság feltétele a megválasztás, prímási jóváhagyás és székfoglaló tartása volt. Az osztályokat elnök és titkár, 1920-tól másodelnök vezette. Vagyonkezelésüket a Szent István Társulattal közösen végezték.
Pataky Arnold és Angyal Pál töltötte be
(Egyben a SZIA Értesítője szerkesztői és a tagajánlások felelős kiadói.)
A felszínes tudás eltávolít Istentől, az alapos tudás visszavezet hozzá.
Az Akadémia újjászervezése 1989 után kezdődött. A negyvenéves kikényszerített “szünet” után Horvát Adolf Olivér OCist professzor, az 1951 óta “tetszhalál” állapotában lévő akadémia egyetlen élő tagja közbenjárásával az akadémia újrakezdhette munkáját, mivel kánonjogi feloszlatására nem került sor. A szervezést 1998-tól irányító Stirling János fölvette a kapcsolatot Adolf atyával. 1999 és 2001 között elkészült az új alapszabály, melynek végleges változata szerint az akadémia egyházmegyei tudományos társulás, szokásjogi alapon az esztergom-budapesti érsekség főhatósága alatt.
2002. október 25-én – Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének jelenlétében – megtartotta XXXVIII. rendes közgyűlését. Az akadémia elnökévé az ötventagú testület Bolberitz Pált, a főtitkári tisztre Stirling Jánost választotta meg.
Hivatalos megalapítása 2003. március 10-én történt. A Szent István Tudományos Akadémia nevet 2004-ben vette fel. Tagsága zárt létszámú, legfeljebb 100 fő lehet. A rendes tagok (80 fő) mellett 10-10 tiszteletbeli és külső, határon túli tagja lehet. A tagság feltétele:
A tudományos munkásság alapján legalább két személynek kell ajánlania az illetőt. Ha minden rendben van, a közgyűlés dönt a jelölt felvételéről, a végső szót pedig a mindenkori érsek mint fővédő mondja ki. (2000-től Paskai László, 2003-tól Erdő Péter.)
2003
2004
2005
2007
2008
2011