Méhes Gyula (1897–1970) orvos, gyógyszerész és Gyöngyösi Dalma fiaként született. 1960-ban diplomázott a Pécsi Orvostudományi Egyetemen.[2] Ezután négy éven át a Kórbonctani Intézetben dolgozott.[2]1964-ben lett a pécsi Gyermekklinika orvosa, 1973-ban pedig kinevezték a Győr-Sopron megyei Kórház osztályvezető főorvosának.[2] Időközben, 1968–69-ben és 1983–84-ben a Bázeli Egyetem Gyermekklinikáján járt tanulmányúton.
1987-ben visszakerült Pécsre, a Gyermekklinika igazgatójaként. Az igazgatásról tíz év után, betegsége miatt mondott le, 2001 végéig egyetemi tanárként dolgozott tovább. Pályája végén az Orvosi Genetikai és Gyermekfejlődéstani Intézetben folytatott kutató munkát.
1996 és 1999 között az MTA Orvosi Tudományok Osztályának elnöki tisztét látta el. 1999-től a Szent István Akadémia tagja. 1999-től néhány évig tagja volt a kormány tudományos tanácsadó testületének. Kutatási területe az alkalmazott orvosi genetika, a veleszületett rendellenességek kóreredete, korai felismerése. Nagy visszhangot kiváltott idegen nyelvű publikációi: Minor Malformations in the Neonate (1983), Informative Morphogenetic Variants in the Newborn Infant (1988).
Tanulmányai (válogatás)
Kísérletes és klinikai megfigyelések a sex chromatin vizsgálat gyakorlati értékéről. Kandidátusi értekezés ; MTA TMB Pécs, (1969).
A veleszületett anyagcsere-rendellenességek korai diagnosztikája, különös tekintettel az enzymopathiákra / Németh Erzsébettel. Győr, (1975).
Minor malformations in the neonate (új kiadása) Informative morphogenetic variants in the newborn infant / forew. by G. Stalder. Rev., enl. ed. Budapest : Akadémiai K., (1988). ISBN 963-05-4877-1
Gyermekegészségügyünk sajátos vonásairól (1997). Budapest, MTA.(Magyarország az ezredfordulón : stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián. Életminőség.)
Széchenyi-díj (1998) – A klinikai genetika nemzetközileg is elismert műveléséért, a különleges ellátást igénylő gyermekdiagnosztika magyarországi bevezetéséért.
Ki kicsoda 2000: magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20 000 kortársunk életrajza/ főszerk. Hermann Péter. 2. köt. Budapest, Greger-Biográf, 1999. Méhes Károly lásd 1090. p.
