Svájc 26 kantonja a svájci szövetségi állam tagállamai. Történelmileg valamennyi kanton önálló állam volt, saját határokkal, hadsereggel és saját pénzzel, amíg 1848-ban létre nem jött a jelenlegi szövetségi struktúra.
A 16. században a Svájci Konföderációt 13 önmagát kormányzó állam alkotta. Ezeket az államokat kantonnak nevezték. Kétfajta kanton létezett: hat erdei kanton és hét városi kanton. Bár hivatalosan ekkor még a Német-római Birodalomhoz tartoztak, a valóságban mindenfajta függés megszűnt, miután 1499-ben a svájciak legyőzték I. Miksa német-római császárt.
A hat erdei kanton demokratikus köztársaság volt, a hét városi kantont pedig – mint például Zürich, Bern és Bázel – városi tanácsok kormányozták. Ezeket a tanácsokat gazdag polgárok oligarchiája uralta.
Minden kantonnak saját alkotmánya, törvényhozása, kormánya és bíróságai voltak. A legtöbb kantontörvényhozás egykamarás parlament volt, 49[1] és 180[2] közötti taggal. A törvényhozások közül néhány közgyűlés formájú (Landsgemeinde). A kantonkormányok 5, vagy hét tagból állnak, a kantontól függően.
A svájci alkotmány szerint a nem a konföderáció hatáskörébe tartozó ügyek a kantonok belső ügyei. A helyi önkormányzatok autonómiájának fokát a kantonok határozzák meg. A kantonok mérete nagyon különböző: 37 négyzetkilométertől a 7105 négyzetkilométerig, népességük 15 549 és 1 332 727 között mozog.
A kantonok a szövetségi alkotmányban szereplő sorrendjükben (az alkotmány először az Ósvájci Konföderációban vezetőnek tartott három városi kantont említi, aztán csatlakozásuk sorrendjében a többi kantont):
A kantonok kétbetűs rövidítéseit széles körben használják, például a rendszámtáblákon, vagy az ISO 3166-2 kódokban ("CH-" prefixummal, például CH-SZ Schwyz kantont jelöli).
