PROFILBARU.COM

	Somogyvári Rudolf
	1965-ben, Shakespeare II. Richárd című drámájának címszerepében
Született	Skoda Rezső; 1916. november 30.; Budapest
Elhunyt	1976. szeptember 27. (59 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Parragh Éva (h. 1949–?); Mária (1941) (h. 1962–1976)
Gyermekei	két gyermek:; Somogyvári Péter (1956); Somogyvári Krisztina (1964)
Foglalkozása	színész; televíziós színész;
Kitüntetései	Jászai Mari-díj (1956); Jászai Mari-díj (1968); Ajtay Andor-emlékdíj (1976);
Halál oka	csontdaganat
Sírhelye	Farkasréti temető (25-1-31)
	Színészi pályafutása
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1937–1976
Tevékenység	színész
	Díjai
	Jászai Mari-díj
	1956, 1968
	További díjak
	Ajtay Andor-emlékdíj (1976)
	IMDb; PORT.hu;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Somogyvári Rudolf témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Somogyvári Rudolf, születési nevén: Skoda Rezső (Budapest, 1916. november 30. – Budapest, 1976. szeptember 27.) kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész.

Életpályája

Édesapja Skoda Rudolf (1881–1955) katonatiszt, édesanyja Ott Terézia (1888–1969). Nagyapja Skoda Ferenc császári és királyi tábornok. Két testvére volt: Egon és Mariann. Már gyermekkorában jól rajzolt, festőművésznek készült. Gimnáziumi évei során rendszeresen sportolt.

Sokat sportoltam. Eveztem, úsztam, sőt az ökölvívást addig folytattam, amíg egy napon a felismerhetetlenségig összeverve, édesanyám alig ismert meg.

1937-ben elvégezte az Országos Színészegyesület Színészképző iskoláját, ezután vette fel a Somogyvári Rudolf nevet. 1938–1940 között a Magyar Színház tagja volt. Első jelentősebb szerepét Zilahy Lajos A szűz és a gödölye című darabjában kapta. Miskolcon játszották az ősbemutatót, ahol Somogyvári hamar népszerű lett, a budapesti premier alkalmával pedig már városszerte ünnepelték. Mindig elegáns megjelenése hamar meghódította a nézőket. 1940–1942 között vidéki színházak tagja volt.

1942-től rövid ideig az Andrássy úti Színházban játszott, közben behívták katonának. 1945-ben hadifogságba esett. Baskíriába vitték, onnan a kijevi nagytábor lakója lett, „a napsütötte Szovjetunióban”, ahogy később maga mesélte. A lágerben tábori színjátszó kört alakított, amelynek vezetője, „díszlet- és jelmeztervezője” lett. „Isten küldte Őt közénk”, mondták volt fogolytársai, hogy a szenvedések idejére életet vigyen a táborlakóknak.

1949-től a Vidám, az Úttörő és a Petőfi színházak tagja volt. 1956–1960 között az 1956-os hozzáállásáért száműzték a budapesti színházakból. A Szolnoki Szigligeti Színházba helyezték, a „színészek büntetőszázadába”, ráadásul rokonságba keverték Somogyváry Gyula íróval, akit az akkori kultúrpolitika szélsőjobboldalinak tartott, emiatt is meghurcolták. Legjobb barátja a szintén szolnoki „száműzetésben” élő Mensáros László volt. 1963–1969 között a Thália Színház tagja, majd 1969–1976 között a Vígszínház tagja lett.

Markáns hangszíne révén keresett szinkronszínész volt. A Magyar Televízióban 1968-ban bemutatott Őrjárat a kozmoszban – Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai című német tévésorozat eredeti szinkronváltozatában Villa ezredes, állambiztonsági főnök (Friedrich Joloff) az ő hangján szólalt meg.^[4]

1976 nyarán megbetegedett, kórházba került. Az orvosok csontszarkóma betegséget állapítottak meg nála.^[5] Műtétek sora sem tudta megmenteni, szeptember végén eltávozott az élők világából. Halálát követően jelent meg az LGT-nek az emléke előtt tisztelgő Elkésett dal (S. R. emlékére) című dala, amely a Zene – Mindenki másképp csinálja című lemezen jelent meg, és Presser Gábor Szent István körút 14. című musicaljében is helyet kapott.

Magánélete

Kétszer nősült, két gyermeke született: Krisztina és Péter.

Gyermekkori vágyát csak részben valósíthatta meg: magának rajzolt. Rajzolt a próbák alatt, a büfében, színképeket tervezett, melyeknek eddig csak elenyésző hányada láthatott napvilágot. Csak a színpadon érezte jól magát.