Fekete Pál (operaénekes)

Ez a szócikk az operaénekesről és színészről szól. Hasonló címmel lásd még: Fekete Pál (egyértelműsítő lap).

Fekete Pál
1958-ban a Magyar Rádió stúdiójában
Született	Vörös Pál 1900. november 4.[1][2] Budapest
Elhunyt	1959. január 3. (58 évesen)[1][2] Budapest
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Bruszt Margit (h. 1935–1959)
Szülei	Vörös István Pollák Mária Sára
Foglalkozása	operaénekes táncdalénekes filmszínész
Iskolái	Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Országos Színészegyesület (–1916)
Sírhelye	Farkasréti temető (8/1 (8/A)-1-176)[3]
Zenei pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1917–1959
Kiadók	Homocord
Hang	tenor
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete Pál témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekete Pál, eredeti nevén: Vörös Pál (Budapest, 1900. november 4. – Budapest, Terézváros, 1959. január 3.)^[4] magyar operaénekes (tenor), színész. A magyar operajátszás történetének egyik legkiválóbb karakter- és buffótenorja. A második világháború előtt nagy népszerűségre tett szert „slágerénekesként” és filmszínészként is.

Élete

Az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában tanult, amit 1916-ban^[5] fejezett be. Az alig tizenhét éves fiút a Belvárosi Színház szerződtette. Fellépett az Apolló Kabaréban, az Andrássy úti Színházban és a Fővárosi Operettszínházban, közben százszámra készítette a lemezeket slágerekből és operettrészletekből. 1928-ban szerepelt először filmben. A színészi működés mellett végezte el a Zeneakadémia ének szakát, majd 1929–30-ban Berlinben képezte tovább magát. Visszatérésekor a Magyar Királyi Operaház szerződtette kórustagnak. 1931-ben kapott először egy kis szólószerepet, a Strázsamesterét a János vitézben. Filmes karrierje is folytatódott.

1939-ben a második zsidótörvény miatt eltávolították az Operából és a szórakoztatóiparba kényszerült. 1941-ben a Kamara Varietében, 1943–44-ben a Komédia Orfeumban lépett fel. A felszabadulás után magánénekesként térhetett vissza a Magyar Állami Operaházba. Pályája csúcspontját az Otto Klemperer budapesti évei alatt felújított Hoffmann meséi négyes tenorszerepe jelentette (ez a darab is a zsidótörvények miatt hiányzott a repertoárról). Korai haláláig a társulat vezető comprimario énekesévé tette kiváló színészi képessége. Örökébe Kishegyi Árpád lépett.

Sírja a Farkasréti temetőben található [8/A-1-176].^[6]

Szerepei

• Berté Henrik: Három a kislány – Novotny
• Georges Bizet: Carmen – Remendado
• Alekszandr Borogyin: Igor herceg – Jeroska
• Buday Dénes–Emőd Tamás: Ó-breton legenda – Fogadós
• Emőd Tamás (összeáll.): Egy kis chanson – [énekes]
• Farkas Ferenc: Csínom Palkó – Piperetz báró
• Kacsóh Pongrác: János vitéz – A francia király; Strázsamester
• Kenessey Jenő: Csizmás Jankó – Tündérkirály
• Kenessey Jenő: Az arany meg az asszony – 1. színész
• Lehár Ferenc: A víg özvegy – Camille de Rossilon
• Lehár Ferenc: A mosoly országa – Hatfaludy Ferenc
• Wolfgang Amadeus Mozart: A varázsfuvola – Monostatos
• Modeszt Petrovics Muszorgszkij: Borisz Godunov – A falu bolondja
• Modeszt Petrovics Muszorgszkij: Hovanscsina – Írnok
• Modeszt Petrovics Muszorgszkij: A szorocsinci vásár – Afanaszij Ivanovics
• Otto Nicolai: A windsori víg nők – Ványadt
• Jacques Offenbach: Hoffmann meséi – András; Cochenille; Franz; Pitichinaccio
• Petrovics Emil–Emőd Tamás: A nő meg az ördög – Calandrino
• Bedřich Smetana: Az eladott menyasszony – Cirkuszigazgató
• ifj. Johann Strauss: A denevér – Frosch
• ifj. Johann Strauss: A cigánybáró – Zsupán
• Richard Strauss: A rózsalovag – Faninal
• Giuseppe Verdi: Falstaff – Bardolf
• Richard Wagner: A Rajna kincse – Mime
• Richard Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok – Balthasar Zorn

Magyar Rádió

• Kemény Egon–Gál György Sándor–Erdődy János: Komáromi farsang (1957), daljáték 2 részben

Filmjei

• Aggyisten Biri! (1928)
• Biller Irén mulat (1929, rövidfilm)
• Csak egy kislány van a világon (1930)
• Nevető Budapest (1930)
• A kék bálvány (1931)
• Hyppolit, a lakáj (1931)
• Rákóczi induló (1933)
• Budai cukrászda (1935)
• Tokaji rapszódia (1937)
• Azurexpressz (1938)
• Pusztai királykisasszony (1939)
• Mágnás Miska (1949)

Diszkográfia

• Kenessey Jenő: Az arany meg az asszony – 1. színész (Losonczy György, Osváth Júlia, Ilosfalvy Róbert, Kishegyi Árpád stb., Magyar Állami Operaház férfikara, Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: a szerző) (1957). Hungaroton HCD 31983
• Egy régi nótát hoz Budáról át a szél. Fekete Pál felvételeiből. Hungaroton
• Egy Duna-parti dumaparti. Fekete Pál dalai. Rózsavölgyi RETCD 25
• A magyar operaszínpad csillagai. Fekete Pál. Pannon Classic PCL 8021
• Kemény Egon–Gál György Sándor–Erdődy János: Komáromi farsang. Dupla CD album 2019.
• Kemény Egon–Szécsén Mihály: Megbocsájtom minden bűnöd (1938, tangódal). Válogatás az Országos Széchényi Könyvtár Kemény Egon-gramofonfelvételeiből 1927–1947) Szerenád Média Kft., 2021.^[7]

Jegyzetek

1. filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
2. a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa (német nyelven). (Hozzáférés: 2020. május 31.)
3. http://www.bessenyei.hu/farkasret/abc.pdf, 2019. szeptember 22.
4. Halotti bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári halotti akv. 9/1959. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. június 11.)
5. Egyes források szerint 1920-ban.
6. Adatlapja Archiválva 2019. május 30-i dátummal a Wayback Machine-ben a Nemzeti Örökség Intézetének honlapján.
7. Kemény Egon: Ma éjjel CD

Források

• Leszler József: Nótakedvelőknek. Budapest, 1986. Zeneműkiadó. ISBN 9633305993
• Várnai Péter: Operalexikon. Budapest, 1975. Zeneműkiadó. ISBN 9633301076
• Adatlapja a hangosfilm.hu-n
• Jánosi Ildikó: 110 éve született Fekete Pál = Opera-Világ 2010. november 11.
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
• Magyar színművészeti lexikon: A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk. Schöpflin Aladár. II. kötet (Favartné – Komjáti Ferenc). Budapest: Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete. [1929].  
• Színházi adattár