Schleswig vagy Dél-Jylland (dánul:Sønderjylland vagy Slesvig; észak-fríz nyelven: Slaswik vagy Sleesweg) régió és történelmi tartomány a mai Dánia és Németország területén.
A római kori leletek a jütök törzsét az Eider folyótól északra teszik. A terület felváltva tartozott az anglik (ó-angolok) és a szomszédos szászok fennhatósága alá.
A korai viking korbanHedeby – Skandinávia legnagyobb kereskedelmi központja – ezen a területen feküdt. Központi mivoltának, valamint erőteljes terjeszkedésének köszönhetően 737 körül innen indult Dánia egyesítése.[1] A kora középkor vége felé, a 8-10. században Schleswig sok apró birtokát egyesítették Dánia néven.
Az Abel-dinasztia házassági szerződései és a belső viszályok miatt a tartomány a 15. századra közeli kapcsolatba került a német Holsteini Hercegséggel. Holstein később a Német-római Birodalom hűbérese lett, Schleswig hűbérura viszont Dánia maradt. Ez a kettős hűbériség volt a fő okozója a németek és dánok közötti ellentétnek a 19. században, a nemzetállamok kialakulásának idején. 1460-ban a hercegi címet a norvég király és fiai örökölték meg, akik egyben Dánia királyai is voltak.
A Schleswig-Holsteinért folytatott küzdelem a dánok és a németek között a 19. századig tartott. 1848-ban Dánia megpróbálta beolvasztani Schleswiget a királyságba, de ez felkeléshez vezetett, amelyet a német etnikum vívott a Holsteinnel való egyesülés érdekében. Poroszország vezetésével legyőzték a dánokat a 3 éves háborúban, de osztrák és az orosz nyomásnak engedve lemondtak a területről.
1920-ban két népszavazást tartottak a tartomány vegyes etnikumú részeiben. Észak-Schleswig Dél-Jütland néven Dániához csatlakozott, míg Közép-Schleswig a Német Birodalomnál maradt. A Dél-Schleswigben nem volt népszavazás, Németország része maradt.
Jelenleg mindegyik tartomány az EU régiója, az államhatárok dacára szoros az együttműködés.
Jegyzetek
↑Michaelsen, Karsten Kjer, „Politikens bog om Danmarks oldtid”, Politikens Forlag (1. bogklubudgave), 2002, 87-00-69328-6, pp. 122-123
