A Római Magyar Akadémia (Collegium Hungaricum Roma – latinul, tulajdonképpen „Magyar Intézet”) a Külgazdasági és Külügyminisztérium kötelékébe tartozó tudományos-kulturális intézet. Célja többek között koncertek, kiállítások, könyvbemutatók, felolvasóestek, konferenciák, kerekasztal-beszélgetések révén megismertetni a magyar kultúrát, humán tudományokat Olaszországban. Emellett elősegíti és támogatja a magyar kutatók, illetve ösztöndíjasok tanulmányait, kutatásait a dél-európai országban.
A Római Magyar Akadémia előzménye az 1895-ben alapított Római Magyar Történeti Intézet, mely 1913-ig működött. Az 1923-as újjáalapítását követően 1948-ig működött ismét (1996 óta Fraknói Vilmos Történeti Intézet néven működik a Római Magyar Akadémia keretei között).[1]
A Collegium Hungaricum
Az olasz–magyar kulturális kapcsolatok a két világháború közötti időszakban igen intenzíven fejlődtek. Magyarországon az 1924. évi XXV. tc. szerint az olasz nyelv is bekerült a reálgimnáziumok tantervébe. Ennek következtében az olasz kormány először évi 2, a magyar állam 4 ösztöndíjat biztosított a leendő olasznyelvtanárok számára. Képzésüket kezdetben a Római Magyar Történeti Intézet, később a Collegium Hungaricum szervezte. A Collegium Hungaricum megalapítására 1927-ben került sor, székhelye ettől kezdve a Francesco Borromini tervei alapján épült Falconieri-palota (Római Magyar Akadémia néven ma is ott működik).
A teológiai és művészeti hagyományokhoz híven a Collegium Hungaricum az 1930-as években már évente 10 festőt, szobrászt, 10 teológust, 20 nyelvszakos tanárjelöltet, történészt, építészt, jogászt stb. fogadott. A teológusok 1936-ig a Collegium Hungaricum keretében önálló egységként működő papi kollégiumhoz tartoztak. A kollégium nemcsak szállást adott az ösztöndíjasoknak, hanem figyelemmel kísérte képzésüket, kutatási programjaik alakulását is. Az olaszoknak szánt rendezvényeivel hozzájárult a Magyarország iránti érdeklődés fenntartásához. Az 1950-es években a Collegium Hungaricum gyakorlatilag nem működött.
A Római Magyar Akadémia és az 1965-ös Kulturális Egyezmény
A Magyar Népköztársaság és az Olasz köztársaság közti Kulturális Egyezmény 1965-ben lépett életbe, ezzel felváltva az 1935-ös Kulturális Egyezményt, amelynek egyes rendelkezései a Római Magyar Akadémiát is érintették, ezért annak történetéből nem hagyhatók ki. Az egyezmény értelmében az akadémia fenntartását és működését is támogatniuk kell a feleknek. Ez érinti a tudomány, a művészetek és az irodalom területét is. A tudományos és kulturális kapcsolatok ápolásának érdekében az intézet által szervezett tanulmányutakat, kiállításokat és programokat is támogatja a két ország. Az intézmény fennmaradásához nagy mértékben hozzájárulhatott az is, hogy az egyezményben foglaltak szerint a két ország elősegíti a könyvek, kiállítások, tudományos anyagok cseréjét is, támogatva ezzel a két ország között utazó tudósokat is.
Napjainkban
Jelenleg a Római Magyar Akadémia – az évtizedek során kialakult hagyományoknak megfelelően – továbbra is tudományos és kulturális ismeretterjesztő feladatokat lát el, emellett helyet ad a Rómába érkező magyarországi tudósoknak is.
Roberto De Ruggiero – Salvatore Riccobono – Filippo Vassalli: Lezioni. Scuola di Diritto Romano e Diritti Orientali 1930 – 1932 raccolte da Károly Visky. A cura di G. Hamza, Introduzione di O. Diliberto, Trascrizione e note al testo di L. Migliardi Zingale), Pubblicazioni del Dipartimento di Scienze Giuridiche. Università degli Studi di Roma „La Sapienza”. Jovene Editore, Nápoly, 2015. 161 o.
Molnár Antal–Tóth Tamás: A Falconieri-palota, Róma; Balassi Intézet, Budapest, 2016 + DVD
