Eredeti nevét görög fordításban használta (eredeti német jelentése: "fekete föld"). Heidelbergben és Tübingenben tanult, ahol már 1514-ben előadásokat tartott Arisztotelész filozófiája és a klasszikusok köréből. 1518-ban a görög nyelv és irodalom tanára lett Wittenbergben. Itt csakhamar Lutherhez csatlakozott, tiszta gondolkodást és világos kifejezési módot adott Luther eszméihez, dialektikai ügyességéhez és exegétikai jártasságához. Szelíden mérsékelni igyekezett Luther heveskedő kitöréseit. 1521-ben adta ki Loci Communes Rerum Theologicarum című művét, amely az első nagy protestáns munka a dogmatikai teológia területén, és a szerző életében több mint 50 kiadásban jelent meg. Az Ágostai hitvallás készítésében (1530) rendkívül fontos szolgálatot tett a protestantizmus ügyének. 1541-ben Wormsba és csakhamar ezután Regensburgba ment, hogy az ottani értekezleteken védje a protestantizmus érdekeit, de míg engedékenysége kárba veszett a pápai követnél, a saját pártját is maga ellen ingerelte engedményeivel.
Luther halála után még inkább elvesztette a lutheránusok bizalmát mind a római katolikusoknak a békesség kedvéért tett engedményeivel, mind az úrvacsorai tanban a kálvini irányhoz való közeledésével. Élete végéig folytonos teológiai vitákba bonyolódott, amelyek rendkívül bántották békés lelkületét. Kora tanárként nagyra becsülte, a „Praeceptor Germaniae” (Némethon Mestere) jelzőt adományozták neki. Európa minden részéből özönlöttek hozzá a hallgatók. Írt egy görög és egy latin grammatikát, kommentárokat adott ki több klasszikus íróról, a Septuagintáról, bibliai könyvekről; írt erkölcsi irányú műveket; szerkesztett hivatalos okmányokat, nyilatkozatokat, értekezéseket, válasziratokat; széles körű levelezést folytatott barátaival és kora vezetőivel. Összes művét Bretschneider adta ki Corpus Reformatorum című nagy munkájában (28 köt., 1834–60).
Mikonya György: Philipp Melanchthon, A Tanító (magyar nyelven) (pdf). MAGYAR PEDAGÓGIA 98. évf. 3. szám 231237. (1998) 231. [2013. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 15.)
Boross Mihály: Melánchton Fülöp élete. A nagy reformátor halála három százados emlékünnepére; Osterlamm, Pest, 1860
Két emlékbeszéd Melanchton Fülöp felett. Olvasták dr. Ballagi Mór, és Gönczi Pál; Osterlamm Károly, Pest, 1860
Nissard Dezső: Tanulmányok a renaissance és a reformátió korából. Erasmus – Morus Tamás – Melanchton; ford. Vajda János; Akadémia, Bp., 1875 (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadóvállalata)
Moczkovcsák Henrik Károly: Melanchthon Fülöp élete; Angol Tractát Társulat, Bp., 1893
Pethes János: Melanchton Fülöp élete; Kókai, Bp., 1897 (A Luther-Társaság kiadványa)
Varga András: Molnár Gergely, Melanchton magyar tanítványa; JATE, Szeged, 1983 (Dissertationes ex Bibliotheca Universitatis de Attila József Nominatae)
Buzogány Dezső: Az úrvacsora tana Philipp Melanchthon teológiájában: különös utalással személyes levelezésére; románra ford. Giorgiov Adrián, előszó Negruţ Paul; Risoprint–Emanuel Egyetemi Kiadó, Cluj-Napoca–Oradea, 2007
Martin H. Jung: Melanchthon és kora; ford. Koczó Pál; Kálvin, Bp., 2012