Nagygyőröd (szlovákul Veľký Ďur) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában. Alsógyőröd, Felsőgyőröd és Kisgyékényes egyesítésével jött létre.
Fekvése
Lévától 13 km-re, nyugatra fekszik.
Nevének eredete
 | Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében! |
Alsógyőröd első fennmaradt írásos említése 1274-ből származik.[forrás?] Felsőgyőrödöt 1278-ban „Geurud Superior” néven említik először.[forrás?] Kisgyékényest 1290-ben az esztergomi keresztes konvent oklevelében „Gekenus” alakban említik.[forrás?] Kisgyékényesről korábban nem voltak ismertek a középkori említések, így Csapodi Csaba még újkori telepítésnek vélte.[2]
A középkorban Kis- és Közép(ső) Győröd települések is megjelentek. 1608-ban Ali budai pasa a már nem hódolt falvakat kifogásolta, s köztük sorolta fel Kis- és Nagy Győrödöt.[3] A 19. században a Kis- és Nagy-Győred formák voltak használatban.[4]
1906-ban a magyar közigazgatásban az 1898/IV. törvénycikk nyomán a Belügyminisztérium rendelete az Alsógyőröd, Felsőgyőröd és Kisgyékényes magyar formákat tette hivatalossá.[5] Az első bécsi döntést követően újból és mindvégig ezt a hivatalos magyar formát használták.[6]
Mivel a jelenlegi település egyébként is több 1945 után (1960-ban) egyesített egykor önálló településből áll, értelemszerűen nincs hivatalos magyar névalakja. Mivel a helyi magyarság száma viszonylag alacsony volt (szórvány), az 534/2011 sz. szlovák kormányrendelet melléklete, sem előzményei nem vonatkoztak és vonatkoznak rá.[7]
Története
Győröd falut 1205-ben „Geurund” néven említik először.
Alsógyőröd
Alsógyőröd önálló településként 1274-ben bukkan fel. 1506-tól a lévai váruradalom része. 1536-ban 7 porta után adózott. 1573-ban a török pusztításoknak esett áldozatul.[8] 1601-ben 24 ház állt a faluban. 1720-ban kocsmája, pincészete és 16 adózó háztartása volt. 1828-ban 48 házában 333 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal foglalkoztak.
1886. január 17-én volt először magyar nyelvű istentisztelet és szónoklat.
1886. május 30-án negyed óra alatt leégett a falu nagy része. A szárazság, a szélvihar miatt és vasárnapi mise lévén a falu lakossága templomban volt oltásra nem volt mód. A tűz néhai Hadvin Lajos volt bíró kocsiszínében ütött ki. 40 ház, 19 külön álló gazdasági épület és 11 pajta égett le. Ember nem lett a lángok áldozata, de számos háziállat pusztult el.[9]
1924-ben politikai nyomásra el akarták távolítani Jónás Imre plébánost.[10]
1927-ben a szlovák nyelvű vasárnapi istentisztelet nagy felháborodást váltott ki.[11]
1928-ban szlovák kántortanítót választottak, amiért az iskolaszék panasszal élt.[12] Ugyanezen év végén Jónás Imre plébános 2 hét felfüggesztett fegyházbüntetést kapott.[13] A plébános az OKP lévai pártkörzetének elnöke is volt egyben.[14] 1929-ben szlovák iskolát hoztak létre.[15]
Felsőgyőröd
Felsőgyőrödöt 1278-ban „Geurud Superior” néven említik először. A 17.–18. században a Keglevich, Hunyadi és Majtényi családok birtoka. 1534-ben 6 porta után adózott. 1601-ben 29 ház állt a településen. 1715-ben 14 adózó háztartása volt. 1828-ban 44 házában 301 lakos élt. Lakói mezőgazdaságból éltek.
Kisgyékényes
Kisgyékényes első említése 1290-ben, az esztergomi keresztes konvent oklevelében történik „Gekenus” alakban. 1291-ben (?) Ivánka fia András Rosnicza (Rohosnicza) birtokrészét a kunoktól megvett 1/3 résszel együtt az esztergomi káptalannak adja.[16] 1322-ben „Gekynes”, 1340-ben „Gekemus” néven szerepel az írott forrásokban. Később a Kálnay család, majd 1496-tól barsfüssi nemesek birtoka. 1522-től a máriavölgyi pálosoké. 1663-ban felégette a török. 1720-ban 7 porta után adózott.
A trianoni békeszerződésig mindhárom település Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. 1938 és 1944 között visszakerültek Magyarországhoz. A három községet 1960-ban egyesítették.
1880-ban Alsógyőröd 411 lakosából 86 magyar és 305 szlovák anyanyelvű volt.
1880-ban Felsőgyőröd 326 lakosából 41 magyar és 264 szlovák anyanyelvű volt.
1880-ban Kisgyékényes 270 lakosából 16 magyar és 225 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben Alsógyőröd 324 lakosából 79 magyar és 232 szlovák anyanyelvű volt.[forrás?]
1890-ben Felsőgyőröd 377 lakosából 140 magyar és 237 szlovák anyanyelvű volt.[forrás?]
1890-ben Kisgyékényes 281 lakosából 20 magyar és 249 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban Alsógyőröd 391 lakosából 109 magyar és 263 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban Felsőgyőröd 397 lakosából 62 magyar és 303 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban Kisgyékényes 308 lakosából 27 magyar és 267 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben Alsógyőröd 366 lakosából 122 magyar és 241 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben Felsőgyőröd 394 lakosából 66 magyar és 319 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben Kisgyékényes 300 lakosából 43 magyar és 255 szlovák anyanyelvű volt.
1921-ben Alsógyőröd 426 lakosából 81 magyar és 341 csehszlovák volt.
1921-ben Felsőgyőröd 417 lakosából 11 magyar és 394 csehszlovák volt.
1921-ben Kisgyékényes 339 lakosából 28 magyar és 295 csehszlovák volt.
1930-ban Alsógyőröd 423 lakosából 75 magyar és 348 csehszlovák volt.
1930-ban Felsőgyőröd 474 lakosából 21 magyar és 441 csehszlovák volt.
1930-ban Kisgyékényes 394 lakosából 40 magyar és 352 csehszlovák volt.
1941-ben Alsógyőröd 475 lakosából 459 magyar és 16 szlovák volt.
1941-ben Felsőgyőröd 514 lakosából 403 magyar és 111 szlovák volt.
1941-ben Kisgyékényes 441 lakosából 396 magyar és 44 szlovák volt.
1991-ben Nagygyőröd 1394 lakosából 49 magyar és 1326 szlovák volt.
Nagygyőrödöt 2001-ben 1305-en lakták: 1252 szlovák, 33 magyar, 8 cseh, 12 egyéb nemzetiségű.[18]
2011-ben Nagygyőröd 1247 lakosából 1197 szlovák és 26 magyar volt.
2021-ben 1319 lakosából 1210 (+8) szlovák, 24 (+2) magyar, 4 (+2) cigány, 11 (+2) egyéb és 70 ismeretlen nemzetiségű volt.[19]
Neves személyek
Nevezetességei
Lásd még
Külső hivatkozások
Jegyzetek
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Csapodi Csaba: Barsmegye verebélyi járásának nemzetiségi viszonyai az újkorban. A Magyar Történettudományi Intézet Évkönyve 1942, 720.
- ↑ Szilágyi Sándor 1878: Illésházy István és más főurak levelezése 1605–1608-ban. Magyar Történelmi Tár 3/1, 891-892.
- ↑ Teleki József 1853: Hunyadiak kora Magyarországon 6. Pest, 252.
- ↑ Belügyi Közlöny XI/41, 413-414 Bars vármegye községei és egyéb lakott helyei neveinek megállapítása.
- ↑ Lásd például Belügyi Közlöny 1938/56, 1210 A visszacsatolt felvidéki területeken és azokkal határos részeken alakított vármegyék járás beosztása.
- ↑ 2.. pont, 2011. évi 534. kormányrendelet Nariadenie vlády Slovenskej republiky, ktorým sa mení a dopĺňa nariadenie vlády Slovenskej republiky č. 221/1999 Z. z., ktorým sa vydáva zoznam obcí, v ktorých občania Slovenskej republiky patriaci k národnostnej menšine tvoria najmenej 20 % obyvateľstva (Szlovák nyelven) (Hozzáférés ideje: 2021. július 16.) Az 534/2011. sz. szlovák kormányrendelet melléklete, eredetileg a 221/1999-es kormányrendelet 2012-től hatályos mellékletének módosítása. Megjegyzendő, hogy a kisebbségi kormánybiztos hivatala által összeállított lista azonban nem veszi figyelembe még a szlovákiai azonos magyar névalakokat sem, mint ahogy a lista szlovák politikai befolyásoltsága is egyértelmű. Veres István: Ógyalla lehet, Nemeskosút nem. Új Szó, LXIV. évf. 294. sz. (2011. december 21.) 3. o. A szlovák jogrend értelmében a településeknek vagy azok részeinek ma is csak egy hivatalos szlovák neve van (Új Szó 2022. július 26.), tehát a magyar helységnévhasználat a kormányrendeletek mellékletei ellenére sem minősülnek hivatalos helynévnek Szlovákiában.
- ↑ Reiszig Ede: Bars vármegye története.
- ↑ Anyakönyvi bejegyzés.
- ↑ PMH 1924. július 17., 2.
- ↑ PMH 1927. március 30., 5.
- ↑ Prágai Magyar Hírlap 1928. június 4., 4; 1928. szeptember 1., 2.
- ↑ PMH 1928. december 12., 7.
- ↑ PMH 1928. szeptember 25., 7.
- ↑ PMH 1933. április 16., 23.
- ↑ Fejér VI/2, 234; Bártfai Szabó 1910, 41, 44, 763 17. j.
- ↑ Szlovákia településeinek adatbázisa
- ↑ http://adatbazis.mtaki.hu/?mtaki_id=105473&settlement_name=
- ↑ ma7.sk
Források
- 2020 Zsigmondkori Oklevéltár XIV. 1427. Budapest, No. 639, 1229, 1239 (Patyi puszta is)
